éldell (1b) l. éldel
éldel ige 1b (rég, irod v. vál) éldell (ritk)
1. ts ’〈annak kif-ére, hogy vki vmit érzékelve, megtapasztalva, átélve nagyfokú örömet érez, ill. kellemes lelkiállapotban van〉’ ❖ A gyermek semmikért repes: Az ifjú ideált vadász: A férfiú valót nyomoz; Az agg idvességért könyörg: Ök, a mi nincs, éldellik azt, Nem éldellvén azt, a mi van! (1815 Szemere Pál C2566, 319) | együtt mentek föl a halomra, onnan a kilátás szépségét éldelendők (1842 Pécsi Aurora C1508, 150) | Föl, dalra, táncra! Mit az élet ad, Éldelni kell… (1855 Szász Károly² ford.–Hugo C3849, 206) | Ciróka szerelmét éldelhettem s kellemes kielégültségben zsongtak érzékeim (1937 Tersánszky Józsi Jenő 9706009, 42).
1a. ts ’〈ételt, italt stb.〉 rendszeresen fogyaszt’ ❖ [az ember] a legbujábban tápláló eledeleket […] sokkal nagyobb mennyiségben éldeli, mintsem önlétének megtartására, és az állati élet gyakorlására kivántatik (1830 Bugát Pál 8070005, 129) | a thea, mértékletesen éldelve, egészséges italnak tekinthető (1855 Vasárnapi Újság CD56) | A városok, kik dúsan éldelik Bőség kupáját s boldog adományit, Bár dőzsölés közt látnák könyeink’! (1871 Lőrinczi Lehr Zsigmond ford.–Shakespeare CD11).
1b. tn (átv is) ’úgy él, v. úgy tölti az idejét, hogy élvezi az élet örömeit, ill. élvezetet lel vmiben, élvezkedik’ ❖ [a férgek a májban] sokáig éldelvén, végre a juhokat elölik (1827 Balásházy János CD30) | a kegyetlen szép [ti. a szomszédném] egy hadnagyocska karjaiban éldell (1834 Ormós Zsigmond 8341008, 105) | Oh! a természet szabad fia olly sokat, olly tisztán éldel, eszébe sem jutnak fővárostok fényes világitásu salonjai (1845 Pesti Divatlap C5836, 315) | az éj idején veled éldelek én, jegyesem, szivem élete, szép kicsikém (1909 Babits Mihály ford.–Poe CD01) | Igy éldelek mostoha testvéremmel gyötrelmes boldogságban (1972 Weöres Sándor 2018008, 404).
2. ts ’〈vmely kedvező, előnyös dolgot, ill. helyzetet, állapotot〉 magáénak mondhat, részesül belőle, élvez’ ❖ [1823-ban a kormány a] csendes béke malasztjait éldellő országunkat közfelháborodásba s csüggesztő aggodalomba ejtette (1836 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | [aki] a’ váltótörvények jótékonyságát éldeli, az szenvedőleg is alája légyen vetve ugyan azon törvények szigorúságának (1846 Pajor István 8345029, 3) | ne mulasszátok el most e jó alkalmat tömlöctökből kiszabadulni és azon szerencsében részesülni, mellyet én és társaim éldelnek (1848 Peregriny Elek 8360021, 17).
Sz: éldelés, éldelet.
Vö. CzF. ~, éldelhető; ÉrtSz.; TESz. él¹; ÉKsz.; SzT.