elébe szem hsz 31B5 (egysz 3. sz-ben -nak/-nek ragos szóval is, nu-szerűen is: kissé rég)  elibe (rég v. nyj) , eleibe (rég v. nyj) , elejbe (rég v. nyj) , előbe (rég v. nyj)

1. (minden sz-ben) ’a szóban forgó személy v. dolog előtti helyre, (közvetlenül) annak elülső v. a szemlélőhöz közelebbi, ill. a haladási irány szerint elöl levő része v. kezdete felőli helyre (úgy, hogy eltakarja)’ ❖ leg alább egy fertály óráig meg kell nyitni egy ablakot és az ajtót: de hogy a’ ſzabad ſzell ollyankor ne érheſſe a’ beteget, karpitot, vagy ha az nints pokrótzot avagy lepedöt vonnyanak-fel a’ nyoſzolya eleibe (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 54) | egy sötét felhő írígyen lépett napomnak elébe, a felhő elhalad, s ismét mosolygand a szelíd kék ég reám (1827 Kossuth Lajos ford.–Franul von Weissenthurn CD32) | vesznek egy merőlegesen álló fehér lapot; ez előtt egy farudacska áll. Elébe állítják az egységgyertyát (1926 RévaiNagyLex. C5715, 336) | a virágszirmok, miket a gyerekek A körmeneteken elibéd hintenek (1947 Rónay György ford.–Jammes 9573051, 162) | a szívem fáj, amióta a fiam a kétpói állomáson elébe ugrott a vonatnak (1998 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’a szóban forgó személy v. dolog eleje, elülső része irányába, az az előtti hely felé irányulva’ ❖ mern maga elébe szegezte szemét (1819 Pap Gábor ford.–Grillparzer C3418, 45) | [Tóbiás] nyitott szájjal bámult maga elébe (1836 Jósika Miklós 8212004, 93) | maga elébe mormogás (1910 Oláh Gábor 9487065, 135) | Valahogy természetévé lett a mai embernek, hogy előre igyekszik nézni, magán túlra, magának elébe (1928 Elek Artúr CD10) | Nem nézve így lábam elébe, e roppant gödör éjjelébe zuhantam (1933 Dsida Jenő CD01).

1b. (minden sz-ben) ’a szóban forgó személy előtti helyre v. helyzetbe úgy, hogy vele szemtől szembe kerül’ ❖ Egy Látzédemonbéli [= spártai] királj, ki Kleomenesnek neveztetett, szerentsétlenségében segedelmet kérni Ptolemeus Egyiptomi Fejedelemhez szaladt, ki mig elibe jutott vólna meg-halván, Ptolemeus Filópátort hagyta helyette az uralkodásba (1778 Bessenyei György¹ C1094, 24) | Nem illy szelíd az ő keze, Ha a’ félbolond ’s a’ félokoska Dagállyal járul őelébe, Öl akkor, és nem sért, nyila (1811 Kazinczy Ferenc C2540, 39) | a hányszor istennek elébe, Az urnak szent házába lépe, […] Apródjának nyujtotta át, Mellyet viselt, a koronát (1845 Garay János 8154023, 364) | Álljon előmbe izzó, forró nyárban: „Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.” (1906 Ady Endre 9003109, 97) | az uralkodó elibe való bejutást vagyoni cenzushoz kötik (1978 Határ Győző 9227038, 191).

1c. (minden sz-ben) ’a szóban forgó ember, állat előtti helyre v. helyzetbe úgy, hogy érzékelhetővé v. elérhetővé válik’ ❖ ezen jelen lév Orvos knyvet a’ frantziábúl magyarra fordétanám, és az égéſz kz tárſaſſágnak ſegedelmére botſátanám-ki a’ világ eleibe (1772 Marikovszky Márton C3033, [)(3v]) | A’ ki pogányra ügyel, ki szavát hordozza susogva, ’S nemtelen árúlást kezd szőnie, szörnyü halállal Veszszen el; ál feje vettessék török ebnek elébe (1827 Vörösmarty Mihály 8524383, 110) | az ebédnél Tálalni ő szokott, S mindenkor én elémbe tette A legjobb falatot (1844 Petőfi Sándor C3506, 105) | Egyszerre rózsafénybe tündökölve, Derült elébük egy szelid vidék (1907 Kosztolányi Dezső 9359489, 135) | úgy nézett némán, sokáig a sötét ciszternába, az éj világtalan cirkuszába, mint egy cézár-nő, akinek hajdani titkos szeretőjét állították oroszlánok elébe (1914 Oláh Gábor 9487064, 84) | [a fülesbagoly] nem tudja megállni, hogy rá ne vesse magát az elébe kerülő rágcsálóra, akár éhes, akár nem (1999 Természet Világa CD50).

1d. (minden sz-ben) ’a szóban forgó személy, testület előtti helyre v. helyzetbe megvizsgálásra v. megoldásra’ ❖ elödbe kivánam azt terjeſzteni, hogy bár minémü haſznam forgottis haláladban, meg ſzenvedtem mindazonáltal életedet önnön nyugodalmamnak veſztére (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0812, 136) | Etelhez gyűlnek vala jósok, Jelre jövendőket hímezni tudósok; Ősz Tordát legelébb, s mind’ összehivatta, Csuda látomását így elibök adta (1862–1863 Arany János C0639, 136) | Egy küldöttség volt a főváros kivánatait úgy a pozsonyi országgyűlés, mint a király elébe fölviendő (1897 Zichy Antal CD55) | [Arany] tanárként, majd szerkesztőként egyforma megrovással válaszol az elébe került versek aránytévesztéseire (1992 Dávidházi Péter 2016009, 339).

1e. (kül. vissz nm-sal) ’a szóban forgó személy cselekvésének, hatásának stb. a körébe’ ❖ azt mit a fő RR most javallanak, elfogadni, annyit tenne, mint magunk elébe egy paradigmát kitűzni, mellytől elállani nem lehetne (1833 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | [a francia kormány] hadi osztálya önmaga törvényül szabta magának elébe, a katonaság számára szükséges lovakat bent az országban venni (1846 Hetilap CD61) | azt a feladatot tüzték elébe [ti. Biasnak], ha meg tudja szerezni Iphiklos marháit Phylakéból Tesszáliában (1896 PallasLex. CD02) | Sándor [cár] csakugyan a nemzeti irányzat, a szabadság, az egyenlőség és a haladás ama programja szerint intézkedik (újabb, azt hiszem, nincs), amelyet mostani vádlói szabtak volna elébe (1954 Makai Imre ford.–Tolsztoj² 9418008, 714).

2. (minden sz-ben) ’a szóban forgó közeledő személy irányával szembe addig, míg el nem éri, míg nem találkozik vele’ ❖ Esmérvén ez igaz vérét Deseritzki, ki ſzélylyedt Karjaival, ’s ölel képen elejbe siet (1774 Révai Miklós ford.–Révai 7283005, 17) | Philónak elébe Futva gyalog sietett (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524378, 224) | Az udvarban lódobogás hallatszott, ’s Telegdi leányával elhagyá a’ szobát, hogy vendégei elébe menjen (1847 Eötvös József 8126008, 151) | Jön édesanyám vasárnap, ugyan te Pista menjetek ki elibe az állomásra (1939 Móricz Zsigmond 9462031, 286) | Valahol Sopron előtt a vonat összeütközött az elébe küldött segélygéppel (1964 Lovas Gyula CD52).

2a. ’a szóban forgó bekövetkező v. várható esemény, történés felé irányulva, arra várakozva v. ahhoz közeledve(, és előle ki nem térve)’ ❖ Csak rajta bán uram! majd állunk elébe, – Meglátjuk! ki marad a fekete lébe’ (1849 Sárosi Gyula 8404001, 101) | Riadva gomolygott le a nép a hegyekből, keresve fuvart s jókori menekülést közelgő terhes vihar elől. Szerencsés volt, ki korán hagyá intetni magát; az elkéstek hazaútnak eredve, veszélynek rohantak elébe (1852 Fáy András¹ 8139004, 346) | erős lélekkel készülj arra, aminek úgy is meg kell lennie, s amin jobb gyors intézkedéssel átesni, mint szomorúsággal és félelemmel nézni elébe (1964 Jékely Zoltán ford.–Boccaccio 9278105, 36) | mindnyájan megérezhettük azt, hogy a szociális törvény beterjesztése kapcsán milyen problémáknak, milyen nézeteltéréseknek kell elébe tekintenünk (1992 Országgyűlési Napló CD62).

3. (minden sz-ben) (átv is) ’a szóban forgó (mozgó) személyt v. dolgot megelőzve az előtte levő helyre’ ❖ Hol járſz Vers ſzerz? nints neked erre mez. Meſzſzire tévedtél, és nagy meredeknek eredtél: Viſzſza viſzont tekerülj, ’s tárgyad’ elébe kerülj (1786 Édes Gergely 7095002, 40) | egyesek utánuk loholtak, mások elébük kerekedtek, amíg végül a falu szélén lassan-lassan mind elmaradoztak (1918 Berkes Imre Izidor CD10) | túl gyorsan, túl szűken elébe vágni a másik kocsinak (1982 Nemes Nagy Ágnes 9479032, 25).

3a. (minden sz-ben) ’a szóban forgó személyt v. dolgot sorrendben, rangsorban, értékrendben megelőző helyre’ ❖ én ezt az Versszerzőt [ti. Zrínyit] felette nagyra betsülöm, és majd minden Poëtáinknak eleibe teszem (1788 Ráday Gedeon¹ C2554, 158) | [II. Ferenc] magát austriai császárnak proclamálta, s ezen czimet a magyar királyi czim elébe helyeztette (1835 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | nincs tekintettel másokra és a saját kényelmét elébe helyezi az illendőségnek (1933 Csathó Kálmán 9086004, 89) | Több száz filmet is ismerek, amelyeket elébe [ti. a Titanic elé] sorolnék” (1999 Magyar Hírlap CD09).

4. (a vág ige vonzatának részeként) ’a szóban forgó személyt v. dolgot időben megelőzve’ ❖ Megyém tette forogván fel, a KK és RR végzése elébe vágnom szerénytelenség lenne (1835 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | – Ne vágj elébe a dolognak, megmondom én azt a maga rendje szerint ugyis, – zsémbeskedett az öreg (1898 Kincs István 8238001, 141) | Káromkodni készülök, de szavam elébe vág (1974 Petri György 9530076, 156) | az idő megszűnik a valódi ható idő (a bergsoni „tartam”) lenni, amit sem gyorsítani, sem lassítani, sem elébe vágni nem lehet (1990 Kampis György 2029015, 478).

Vö. CzF. ~, eleibe, elejbe; ÉrtSz.; TESz. elé; ÉKsz.; SzT. ~, énelőmbe, mielénkbe · mielőnkbe, őeleibe; ÚMTsz.