elégedetlen mn, fn és hsz 

I. mn 14B

(rendsz. -val/-vel ragos névszóval) ’olyan 〈személy, csoport〉, aki, ill. amely nincs megelégedve vmivel v. vkivel, az a véleménye róla, hogy (vmilyen célra) nem elég (jó), ill. nem elég jól viselkedik v. csinál vmit’ ❖ Elégedetlen untalan velem (1840 Szemere Miklós 8438013, 40) | a pápa a Regensburgban történtek, a császárnak a protestansokkal szemben tanúsított engedékenysége s különösen a declaratió miatt szerfölött elégedetlen (1880 Károlyi Árpád CD57) | a lányok és a fiúk lassan mind kedvet kaptak a könnyű életre, munkájukat elhanyagolták, fizetésükkel elégedetlenek lettek (1932 Szathmári Sándor 9641003, 258) | Beszélni kellene a gyerek tanáraival. Egyre elégedetlenebbek Józsival (1941 Reichard Piroska 2041009, 550) | a kormány munkájával elégedetlen emberek (1993 Népszava jan. 8. C7458, 2) | a kádári vezetés elégedetlen volt egyrészt a statáriális ítéletek mértékével, kevesellte a szigort, másrészt elégedetlen volt, mert a hadbírák (ha csak tehették) inkább köztörvényes bűntettek elkövetői felett ítélkeztek (2001 Zinner Tibor 3344001, 110).

a. ’vkinek ilyen voltára v. állapotára valló, azt tükröző v. kifejező 〈tekintet, megnyilvánulás〉’ ❖ elégedetlen ábrázatjáról (1836 Petrichevich Horváth Lázár 8367005, 222) | A tiszteletes úr elégedetlenül csóválta a fejét (1889 Mikszáth Kálmán CD04) | a Pilvaxban elégedetlen, sőt fölényes kézlegyintések kísérik az ellenzék fogadkozásait: a fiatalok már rég eldöntötték, hogy itt egyedül a forradalom segít (1936 Illyés Gyula 9274067, 164) | Elégedetlen morgás a nők csoportjában (1981 Elbert János ford.–Bulgakov 9121004, 23).

b. ’olyan 〈személy〉, aki (soha) nem éri be azzal, ami(je) van, (mindig) többre v. másra vágyik, ill. ilyen személyre jellemző v. vkinek ilyen voltára valló 〈dolog〉’ ❖ leverő determinatioja a léleknek, mikor a Múzsák társaságára többé méltatlannak határozza magát […]. Koldus szegényé [!] lessz ekkor a szív, nyughatatlan, elégedetlen s nem érez többé (1816 Bölöni Farkas Sándor C2567, 295) | Ha [a feleség] gyöngéd és okos: szivit édes büszkeség emeli, ha, férje karján jelenve meg szinházban, hangversenyen vagy tánczvigalomban, körülte suttogás kél […]. Ha elégedetlen s nagyralátó: szörnyen meg tud haragudni azért, hogy a hátsó ülésekbe került (1877 Ágai Adolf 8005003, 99) | ezek az aljas hazugságok abból a szép és rejtelmes álomból való képzelődések, amely egész életemet oly képzelődővé, elégedetlenné, szerencsétlenné tette (1913 Babits Mihály 9014130, 127) | [Belviziék] elhízott eleganciával, elégedetlenül, zsörtölődve élnek a gazdagság csicsái között (1981 Népszava dec. 23. C7446, 6).

c. (vmely csoportot v. társadalmi réteget megnevező fn jelzőjeként) ’az aktuális viszonyokkal, kül. a hatalommal kapcs. nemtetszését kinyilvánító, lázongó’ ❖ Bethlen hadi készületekkel töltötte az 1628-diki év végszakát, az elégedetlen lengyelekkel, a moszkva czárral követséget váltott (1861 Szalay László 8419012, 605) | Összeköttetésben álltak az elégedetlen főurakkal (1921 Kosztolányi Dezső 9359179, 211) | Ez a társaság volt az elégedetlen és gyökeres változást követelő értelmiségi fiatalok első gyülekező helye (1963–1964 Féja Géza 9138006, 206).

d. ’ilyen személyre, csoportra v. társadalmi rétegre jellemző v. vkinek ilyen voltára valló 〈tulajdonság, megnyilvánulás stb.〉’ ❖ csupán gyülölség, csupán elégedetlen nyűzsgölődés nem lehet állandó alapja oly nagy terjedelmü mozgalmaknak, milyenek a’ szláv nemzetiségi törekvések (1858 Mocsáry Lajos 8314001, 199) | [Molnár Ferenc Az éhes város című regényében] kulcsregény-szerűen, a pamfletig terjedő hangon mondta el azokat a közéleti és társadalmi életi panaszokat, melyek a századfordulón a fiatal ujságírók elégedetlen közbeszédének tárgyai voltak (1937 Schöpflin Aladár 9590002, 157) | A Dzsanata Párt, amikor fő választási jelszavaként azt hirdette, hogy „Demokrácia vagy rabszolgaság”, maga is jelezte, hogy az elégedetlen tömeghangulatra építi taktikáját (1977 Népszabadság márc. 27. C7827, 4).

II. fn 4B (tbsz-ban)

’az aktuális viszonyokkal, kül. a hatalommal kapcs. nemtetszését kinyilvánító, lázongó személy’ ❖ A’ [török] porta, jövedelmeinek csökkenése miatt, uj pénzzavarokba fog jőni, katonai intézetei elpusztulandnak, tartományaiban az elégedetlenek és fölbujtottak elnyomására nem leend képes (1842 Pesti Hírlap CD61) | Romagnában az elégedetlenek, Barnabo Visconti által is támogatva, zászlót emeltek a pápai kormány ellen s Bolognát ostromolták (1861 Szalay László 8419005, 225) | A választásokra készülve Nelson Mandela egyre radikálisabb irányvonallal akarja visszahódítani az elégedetleneket (1998 Magyar Hírlap CD09).

III. hsz 0 (kissé rég, ritk)

’elégedetlenséget érezve v. kifejezve’ ❖ ezek az elégedetlen útazott uracskák hamar békűlnek a magyar föld áldásainál (1838 Fáy András¹ C1713, 129) | [a zongora] hangjai Gitta ambíciózus ujjai alól kicsapva, elégedetlen verdesték az alacsony plafónt (1926 Babits Mihály C0698, 281).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. elég; ÉKsz.