elégtelen mn és fn 

I. mn 14B1

1. ’nem elegendő 〈mennyiség, mérték〉, ill. ilyen mennyiségű, mértékű v. nagyságú 〈dolog〉 v. ilyen mennyiségű 〈személy〉, túl kevés v. túl kicsi’ ❖ az eddig ſzokott doſiſek elégtelenek vóltak; tapaſztaltam hogy ſzükſég azokat fellyébb [!] vinni (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 612) | Igy maradnak a’ Paraſztnak ſzükölködéſei is mindenkor egy formán. Egy vagy kettö elégtelen azoknak el-háritáſokra (1786 Kónyi János ford.–Tessedik C2734, 114) | a tanítónak elégtelen fizetése (1868 Eötvös József 8126053, 352) | Még mindig elégtelen mennyiségben adnak ki az iparvállalatok az áruk tulajdonságait, használati módját ismertető használati utasításokat (1979 Varga György 1160001, 22) | Amikor első este leült, hogy írjon, elégtelennek találta a mécses fényét. Venni kell még egy mécsest (2005 Spiró György 3283005, 765).

1a. ’olyan 〈dolog〉, amely (az adott helyzetben, célra v. vki számára) nem elegendő, amelyet vmi másnak ki kell egészíteni’ ❖ Ha mind ezek elégtelenek, ottan dohány füſtivel kriſtélyezzék a’ beteget (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 487) | valamint a szobai tanulás tapasztalat és önvizsgálás nélkül e nemében a tudományoknak nem fog terra incognitákat [= ismeretlen területeket] fölfedezni: a tapasztalás szintúgy elégtelen lesz teljes készület nélkül (1868 Toldy Ferenc 8481019, 296) | Statisztikák átböngészése elégtelen. El kell menni és megismerni ezt a pusztuló világot – s aztán beszélhetünk róla (1933 Fülep Lajos 9159001, 282) | az egyenként elégtelen eszközök összegyűjtése adott cél megvalósítására (1992 Ormosy Viktor 2034006, 228).

1b. ’(vmely célnak, elvárásnak, ill. vkinek) nem megfelelő, nem kielégítő, nem elég jó v. hiányos’ ❖ Annál nehezebb ſt lehetetlen a’ nyavalyáról igaz itéletet tenni, ha a’ kvetnek tudoſitáſa helytelen vagy elégtelen (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 600) | oly politikát követnek, melyet maga az uralkodó ház is elégtelennek kezd belátni már a jelenre, és még inkább – ezentulra nézve (1861 Vajda János 8503097, 370) | A betegek a kórházi körülmények között talán a legtöbbet az elégtelen ápolástól, a gyakran elembertelenedett bánásmódtól vagy/és az ápolószemélyzet hiányától szenvednek (1986 Losonczi Ágnes 1095002, 98) | [a költészetben] többé-kevésbé mindig kudarcnak számít, ha a kiolvasható jelentés eltér a szerzői szándéktól, vagy azt elégtelenül körvonalazza (1992 Dávidházi Péter 2016009, 329).

1c. (/vál) ’vmely célra, vmely feladat elvégzésére alkalmatlan, képtelen 〈dolog, személy〉’ ❖ én erre elégtelen vagyok, ’s üdm ſem vólna ennek tökélleteſſéggel való el-végezéſére (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, [)()(7r]) | haragudtam a fordítóra, kinek nevét el is feledtem, de ki elégtelen vala a szerző merény képzetit önagyába s pennájába áttenni (1834–1835 Ormós Zsigmond 8341009, 204) | Még mindig az elégtelen Burián volt a külügyminiszter (1923 Károlyi Mihály 9311003, 403) | a [rakétaelhárító rendszerre vonatkozó] moszkvai javaslat nem hadászati rakétavédelemre vonatkozik, ez viszont teljességgel elégtelen arra, hogy megvédje Európát és az Egyesült Államokat nagy hatótávolságú rakéták által hordozott tömegpusztító fegyverek ellen (2000 Népszava jún. 10. C6325, 8).

2. ’〈értékelő skálán:〉 a legalacsonyabb osztályzattal minősített 〈dolog〉, ill. ilyen osztályzatú 〈tanulmányi eredmény〉’ ❖ Aki a szóbeli vizsgálatokon egy tantárgyból elégtelen eredményt tanusít, az azon tantárgyból a következő iskolaév elején javító vizsgálatot tehet (1894 PallasLex. CD02) | Tizennégy elégtelen dolgozat. Abszurdum. (1920 Móricz Zsigmond C3223, 122) | Csak papíron érett diákunkat […] szabályosan engedte át a vizsgabizottság többsége elégtelen szóbeli teljesítménnyel is (1988 Beke Kata 1012001, 78).

2a. ’olyan 〈tanuló〉, akinek (összesítve) ilyen a tanulmányi eredménye’ ❖ Ha a különböző középiskoláknál a jeles, jó és elégtelen tanulók számát összehasonlitjuk, azt találjuk, hogy az eredmény aránylagosan egyforma (1897 Budapesti Hírlap aug. 15. C4744, 4) | A II. osztály 28 tanulójából heten elégtelenek (1975 Kelényi Ferenc CD52).

II. fn 4B9 (jelzőként is)

’〈értékelő skálán:〉 a legalacsonyabb, az elfogadhatatlant jelentő osztályzat, ill. érdemjegy v. ilyen osztályzatú tanulmányi eredmény’ ❖ Itt Máté bátyánk neve után egy vastag ötös szám iratott, vagy élő szóval, elégtelen (1878 Bartalus István C0850, 104) | makacsul hallgatok, tűröm, hogy a tanár elégtelen jegyet írjon be nevem mellé noteszába (1934 Márai Sándor 9421006, 226) | földrajzból elégtelenje volt (1978 Lengyel Péter 9397003, 339) | a legnagyobb jóindulat mellett is legföljebb hármas osztályzatot adhatok az egytől tízig terjedő skálán. Egy-egy szervezet esetében alkalmanként az ítéletem közel áll az elégtelenhez (1997 Magyar Hírlap CD09).

Sz: elégtelenség.

Vö. CzF. ~, elégtelenül; ÉrtSz.; TESz. elég; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.