elégtétel fn 4B
1. (rég) ’kötelesség v. kérés, kívánság teljesítése, megvalósítása, ill. vmely belső szükség kielégítése’ ❖ kéſzen állok parantsolatjának, és kivánságának elég-tételére (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 258) | a szomjúság is rabság, mivel elégtétele alól magunkat, ha veszni nem akarunk, ki nem húzhatjuk (1804 Bessenyei György¹ C1097, 267) | A közgyülés elhatározta a nevezett községeket, mint erkölcsi testületeket felhivni kötelezettségük elégtételére (1885 Budapesti Hírlap júl. 17. C4732, 2).
2. ’egyenértékű(nek vélt) kárpótlás v. jóvátétel vmely okozott kárért, veszteségért, sértésért’ ❖ a minapi zenebonábann kárt vallott követeknek és Katholikusoknak tellyes elégtétel ſzereztesſék (1780 Magyar Hírmondó 7444006, 441) | Önnek e szavaiért elégtételt kell adnia (1889 Kacziány Géza 8216007, 13) | Szegény lányt, hogy megkínozták! Szuronyok közt vitték végig a telepen. Most elégtételt kap. Én adok neki ezer korona fájdalomdíjat. És te mucuskám, pedig bocsánatot fogsz tőle kérni! (1942 Hunyady Sándor 9266005, 108) | elégtételt nem kérek, de újabb minisztertanácsi határozattal helyezzék hatályon kívül az 1947. október 16-i határozatot (2010 Huszár Tibor 3159003, 243) • elégtételt vesz vkin (vmiért) ’bosszút áll vkin’ ❖ olly elég-tételt vészek míg a’ mér serpeny a’ Kereszt rúdat meg nem üti (1790 Kazinczy Ferenc ford.–Shakespeare C2546, 106) | Lett volna kedvök Csadáron a’ botránkoztatásért elégtételt venni (1842 e. Szentiváni Mihály 8442003, 203) | [Nagy Károly] nem csak hogy el nem fogadta a párbajt határozottan, de rögtön futott Perczel Móriczhoz mint policájfőnökhöz, hogy ótalmazza az életét, mert én törvénytelen úton akarok elégtételt venni rajta (1848 Petőfi Sándor 8366473, 155) | Kiszeláné nem állhatja meg, hogy a doktoron ismételten elégtételt ne vegyen (1930 Németh László² 9485003, 134) | A hűtlen menyasszonyon pedig úgy vesz magának elégtételt, hogy az álságos női nem virágszálainak százait fogja őrá gondolva letördelni s porba hajítani (2004 Závada Pál 3342001, 24).
2a. ’〈a keresztény és zsidó vallásban:〉 az az Isten engesztelését célzó cselekedet, dolog, amelyet a bűnbánó hívő végez, felajánl, ill. a bűnbánat szentségéhez járuló személynek az egyház v. a szentséget közvetítő pap megszab’ ❖ A bocsánandó vétkekért kisebb elégtételek voltak rendelve (1790 k. Verseghy Ferenc 7373006, 100) | Az elégtétel pedig ezekből áll: imádság, miseáldozat, böjtölés, alamizsnálkodás, s a bünökért a pápától meghatározott taxa, vagy díj (1873 Táncsics Mihály 8463011, 134) | A halálos bűntől igazi bánat, erős fogadás, gyónás és elégtétel által szabadulhatni meg (1894 PallasLex. CD02) | A bűnbánat [az ószövetségi írások szerint] szavakon kívül megnyilatkozhatott a vezeklésben és elégtétel nyújtásában, sírásban és böjtben, a ruha megszaggatásában (1989 HaagLex. ford. CD1208).
3. ’az az érzés v. állapot, amely elképzeléseinek igazolódása, ill. sérelmének v. rossz helyzetének ellensúlyozása v. megbosszulása miatt tölt el vkit’ ❖ Esmérem gyarloságomat: azért mindent, valami tiſzta erkltsemet homályoſsá tehetné, igyekeztem meg elzni. Leg alább azzal az elégtétellel halok meg, hogy tellyesitettem ktelegségemet, és el ſegillettem boldogulástokat (1794 Harsányi Sámuel ford.–Baculard d’Arnaud 7135002, 360) | mennyi elégtételt, mennyi kéjt ébresztének föl a diadalán dobogó szivben a kikosarozott udvarló zavart, hűledező vonalai (1858 Kemény Zsigmond 8235016, 148) | Csodálom, hogy ezen felháborodik – szól közbe valaki. – Érezzen inkább elégtételt (1936 Bálint György 9021001, 29) | A Halál ereklyéi – szólt, és elégtétellel nyugtázta, hogy szavai lehervasztották Dumbledore mosolyát (2008 Tóth Tamás Boldizsár ford.–Rowling 3325007, 584).
ÖE: ~adás.
Vö. CzF. elégtét · elégtétel; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.