elejt ts ige 4b3

1. (kezéből) eleresztve esni hagy vmit, es. vkit’ ❖ [a kutya] az árnyékon kapván a’ kontzot el-ejté (1773 Rájnis József 7201007, 79) | [Orgoványi] elfáradván, elejti Veronkát, aki is a földre terül (1812 Katona József ford.–Weber 8226007, 809) | A nő angyali szép, de nagyon gyakran tekinget félre. Hopp! elejtette zsebkendőjét… Kálmán után bámult. – Na most a férfi lehajól… (1850 Dobsa Lajos 8107003, 13) | a fáklya, ha elejti lankadt kezem (1918 Térey-Kuthy Sándor CD10) | [Veronka] elejtette a poharat, olyan gyönge volt (2000 Gyurácz Ferenc CD36).

1a. (irod) ’〈vmely testrészét〉 hirtelen ernyedten leereszti (vhova)’ ❖ ki nyúlytod jobb kezed […]. De lankadtságodban nem bírván, el-ejted, Kebelembe esik kezed (1787 Főldi János 7112011, 175) | [Nánásy] gyönyörködésében majd elejté állát (1857 Jókai Mór C2255, 37) | A karja meglendült hirtelen, levegőbe-szelőn… azután lassan, elszégyelve ejtette el (1911 Kaffka Margit 9290047, 9) | Feri megint látja, hogy Villám [ti. a ló] behúzza a hasát, elejti a fejét (1969 Mándy Iván 9420017, 17).

1b. (irod) ’〈növény a levelét, termését, ill. virág a szirmát〉 lehullajtja’ ❖ a lombot elejti az ág (1940 Rónay György 9573114, 42) | Szirmát a virág, levelét az ág elejti lassan (1942 Rónay György 9573080, 55) | Ásít a körtefa, elejti zöld gyümölcsét (1957 Csoóri Sándor 9090031, 5) | pálmafák elejtik nagy datolyafürtjük (1976 Hajnal Anna 9213021, 24).

2. ’röviden v. futólag, mellesleg(, önkéntelenül) mond vmit’ ❖ itt is ott is ejt el egy-egy szót (1851 A Falu Könyve C1667, 291) | fölbukkant benne mindaz, amit Hugh és Madame Mercati barátságára nézve célzásként, tréfaként elejtve hallott (1924 Berde Mária 9047014, 157) | Műveiben itt-ott elejt egy-egy bíráló megjegyzést (1974 Bognár József 9062001, 603) | a piacon elejtett célzások azt sejtetik, hogy a holland tulajdonban lévő bank továbbra is milliárdos veszteségeket kénytelen kimutatni (1999 Magyar Hírlap CD09).

3. ’〈vadat, ellenséget〉 leterít, megöl’ ❖ a’ palotának altaján, melyet ſok Teſtörzök ſtrázſáltanak, bajos volt bé menetelem; el ejtvén mind azonáltal azokat, kik meg átalkodva akarták utamat meg akadályoztatni, utolyára ſzabadoſon nyitogattam az ajtokat (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0811, 13) | kiket A’ nyargaló kún ejtett harczban el (1826 Vörösmarty Mihály 8524395, 152) | az igazi vadász az, aki maga keresi, találja és ejti el a vadat (1881 Vajda János 8503068, 46) | Zrínyi a világbíró Szolimánt saját kezével ejti el, azután ő is meghal vitézeivel együtt (1941 Sík Sándor 9598001, 83) | a több tucat elejtett madár (2000 Magyar Hírlap CD09).

4. ’〈vmely tervet, javaslatot stb.〉 mint hasznavehetetlent v. megvalósíthatatlant, érdektelent elvet, félredob’ ❖ a tántorgó agg utolsó vágyát is […] már elejtette (1851 Kemény Zsigmond 8235010, 11) | Az az épület ott nem maradhat jelenlegi ronda állapotában, nyilván való tehát, hogy a szándék tényleges keresztűl vitelét csak halasztani, elsibolni, de nem lehet elejteni (1892 Nyírvidék 8653001, 3) | Meghányta-vetette, aztán elejtette a gondolatot (1951 Jankovich Ferenc 9275029, 153) | azonnal el is ejtettük ezt a megoldást (1992 Marno János 2016012, 361).

4a. (Jog is) ’〈(bírósági eljárásban) vádat〉 attól elállva megszüntet’ ❖ [a főügyész-helyettes] elejtette a vádat, kérve a vádlottak teljes fölmentését (1883 Mikszáth Kálmán CD04) | a vádló a vádat elejtette, mielőtt a törvényszék itélethozásra visszavonult (1950 Fehérváry Jenő 1048003, 32) | [számon kérik a legfőbb ügyészen,] hogy ebben az ügyben miért ejtett el vádat (1996 Országgyűlési Napló CD62) | az ügyészség elejti az eljárást, nem emel vádat valaki ellen (2000 Országgyűlési Napló CD62).

4b. ’bizalmát v. rokonszenvét megvonva tőle mellőz (és félreállít) vkit’ ❖ Farinit elejtik itten [ti. Torinóban] s keresnek alkalmat Garibaldival kibékülni (1860 Pulszky Ferenc 8250005, 520) | Bécsben valahára elejtették gróf Majláthot, ki már régóta csak névleg volt kanczellár (1880–1882 Pulszky Ferenc 8381002, 210) | ha már a baloldali sajtó elejti [József Attilát], legalább azok a folyóiratok méltatnák, melyek a napipolitikán felülemelkedő, tiszta szellemet képviselik (1944 Németh Andor 9480003, 99) | [A bankár,] akit akart, megvett, akit akart, elejtett (1998 Magyar Hírlap CD09).

4c. (rég) ’〈kedvét〉 elveszti (vmitől)’ ❖ [voltak] Magyaraink között ollyak-is, kik, meg-ſzeretvén a’ ſzántáſt-vetéſt; el-ejtenék kedveket a’ Katonaságtól; és azon vélekedésben lennének: hogy jobb vólna Adózni, mint Hadakozni (1786 Dugonics András 7087012, 127) | Változó gyedbenn el ne ejtsd kedvedet (1787 Orczy Lőrinc ford.–Horatius C3358, 91) | Ha magasbb érzésűek nem volnánk minden kedvünket elejtnők ezen úttól (1824 Maróthy Mátyás–Nátly József C3312, 53).

5. elejt vmitől (rég) ’〈annak kif-ére, hogy megakadályoz vkit abban, hogy célját elérje v. hozzájusson vmely várt, remélt dologhoz〉’ ❖ A’ föld alatt kezdettek hát a’ Törökök […] jukakat ásatni; de Dobó azoknak ellenekbe másokat ásatott, és őket tzéljoktól elejtette (1802 e. Budai Ferenc 7060004, 554) | [Podjebrád Györgynek] nehezen esvén, hogy őtet a’ veje [ti. Mátyás király] minden igaz ok nélkűl támadta meg, […] azzal állott azon boszszút, hogy a’ Cseh országi Királyságtól, végképpen elejtette (1805 Budai Ézsaiás 8069003, 233) | elég valakit a’ kölcsöntől elejteni (1844 Pesti Hírlap CD61) | [a leányok] a mutatkozó jó szerencsétől apai fukarságból ejtetnek el(1855 Vasárnapi Újság CD56).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elejtet; ÚMTsz.

elejt tárgyas ige 4b3
1.
(kezéből) eleresztve esni hagy vmit, es. vkit
[a kutya] az árnyékon kapván a’ kontzot el-ejté
(1773 Rájnis József)
[Orgoványi] elfáradván, elejti Veronkát, aki is a földre terül
(1812 Katona József ford.Weber)
A nő angyali szép, de nagyon gyakran tekinget félre. Hopp! elejtette zsebkendőjét… Kálmán után bámult. – Na most a férfi lehajól…
(1850 Dobsa Lajos)
a fáklya, ha elejti lankadt kezem
(1918 Térey-Kuthy Sándor)
[Veronka] elejtette a poharat, olyan gyönge volt
(2000 Gyurácz Ferenc)
1a. (irod)
〈vmely testrészét〉 hirtelen ernyedten leereszti (vhova)
ki nyúlytod jobb kezed […]. De lankadtságodban nem bírván, el-ejted, Kebelembe esik kezed
(1787 Főldi János)
[Nánásy] gyönyörködésében majd elejté állát
(1857 Jókai Mór)
A karja meglendült hirtelen, levegőbe-szelőn… azután lassan, elszégyelve ejtette el
(1911 Kaffka Margit)
Feri megint látja, hogy Villám [ti. a ló] behúzza a hasát, elejti a fejét
(1969 Mándy Iván)
1b. (irod)
〈növény a levelét, termését, ill. virág a szirmát〉 lehullajtja
a lombot elejti az ág
(1940 Rónay György)
Szirmát a virág, levelét az ág elejti lassan
(1942 Rónay György)
Ásít a körtefa, elejti zöld gyümölcsét
(1957 Csoóri Sándor)
pálmafák elejtik nagy datolyafürtjük
(1976 Hajnal Anna)
2.
röviden v. futólag, mellesleg(, önkéntelenül) mond vmit
itt is ott is ejt el egy-egy szót
(1851 A Falu Könyve)
fölbukkant benne mindaz, amit Hugh és Madame Mercati barátságára nézve célzásként, tréfaként elejtve hallott
(1924 Berde Mária)
Műveiben itt-ott elejt egy-egy bíráló megjegyzést
(1974 Bognár József)
a piacon elejtett célzások azt sejtetik, hogy a holland tulajdonban lévő bank továbbra is milliárdos veszteségeket kénytelen kimutatni
(1999 Magyar Hírlap)
3.
〈vadat, ellenséget〉 leterít, megöl
a’ palotának altaján, melyet ſok Teſtörzök ſtrázſáltanak, bajos volt bé menetelem; el ejtvén mind azonáltal azokat, kik meg átalkodva akarták utamat meg akadályoztatni, utolyára ſzabadoſon nyitogattam az ajtokat
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
kiket A’ nyargaló kún ejtett harczban el
(1826 Vörösmarty Mihály)
az igazi vadász az, aki maga keresi, találja és ejti el a vadat
(1881 Vajda János)
Zrínyi a világbíró Szolimánt saját kezével ejti el, azután ő is meghal vitézeivel együtt
(1941 Sík Sándor)
a több tucat elejtett madár
(2000 Magyar Hírlap)
4.
〈vmely tervet, javaslatot stb.〉 mint hasznavehetetlent v. megvalósíthatatlant, érdektelent elvet, félredob
a tántorgó agg utolsó vágyát is […] már elejtette
(1851 Kemény Zsigmond)
Az az épület ott nem maradhat jelenlegi ronda állapotában, nyilván való tehát, hogy a szándék tényleges keresztűl vitelét csak halasztani, elsibolni, de nem lehet elejteni
(1892 Nyírvidék)
Meghányta-vetette, aztán elejtette a gondolatot
(1951 Jankovich Ferenc)
azonnal el is ejtettük ezt a megoldást
(1992 Marno János)
4a. (Jog is)
(bírósági eljárásban) vádat〉 attól elállva megszüntet
[a főügyész-helyettes] elejtette a vádat, kérve a vádlottak teljes fölmentését
(1883 Mikszáth Kálmán)
a vádló a vádat elejtette, mielőtt a törvényszék itélethozásra visszavonult
(1950 Fehérváry Jenő)
[számon kérik a legfőbb ügyészen,] hogy ebben az ügyben miért ejtett el vádat
(1996 Országgyűlési Napló)
az ügyészség elejti az eljárást, nem emel vádat valaki ellen
(2000 Országgyűlési Napló)
4b.
bizalmát v. rokonszenvét megvonva tőle mellőz (és félreállít) vkit
Farinit elejtik itten [ti. Torinóban] s keresnek alkalmat Garibaldival kibékülni
(1860 Pulszky Ferenc)
Bécsben valahára elejtették gróf Majláthot, ki már régóta csak névleg volt kanczellár
(1880–1882 Pulszky Ferenc)
ha már a baloldali sajtó elejti [József Attilát], legalább azok a folyóiratok méltatnák, melyek a napipolitikán felülemelkedő, tiszta szellemet képviselik
(1944 Németh Andor)
[A bankár,] akit akart, megvett, akit akart, elejtett
(1998 Magyar Hírlap)
4c. (rég)
〈kedvét〉 elveszti (vmitől)
[voltak] Magyaraink között ollyak-is, kik, meg-ſzeretvén a’ ſzántáſt-vetéſt; el-ejtenék kedveket a’ Katonaságtól; és azon vélekedésben lennének: hogy jobb vólna Adózni, mint Hadakozni
(1786 Dugonics András)
Változó gyedbenn el ne ejtsd kedvedet
(1787 Orczy Lőrinc ford.Horatius)
Ha magasbb érzésűek nem volnánk minden kedvünket elejtnők ezen úttól
(1824 Maróthy Mátyás–Nátly József)
5. elejt vmitől (rég)
〈annak kif-ére, hogy megakadályoz vkit abban, hogy célját elérje v. hozzájusson vmely várt, remélt dologhoz〉
A’ föld alatt kezdettek hát a’ Törökök […] jukakat ásatni; de Dobó azoknak ellenekbe másokat ásatott, és őket tzéljoktól elejtette
(1802 e. Budai Ferenc)
[Podjebrád Györgynek] nehezen esvén, hogy őtet a’ veje [ti. Mátyás király] minden igaz ok nélkűl támadta meg, […] azzal állott azon boszszút, hogy a’ Cseh országi Királyságtól, végképpen elejtette
(1805 Budai Ézsaiás)
elég valakit a’ kölcsöntől elejteni
(1844 Pesti Hírlap)
[a leányok] a mutatkozó jó szerencsétől apai fukarságból ejtetnek el
(1855 Vasárnapi Újság)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elejtet; ÚMTsz.

Beállítások