elejt ts ige 4b3 

1. ’(kezéből) eleresztve esni hagy vmit, es. vkit’ ❖ [a kutya] az árnyékon kapván a’ kontzot el-ejté (1773 Rájnis József 7201007, 79) | [Orgoványi] elfáradván, elejti Veronkát, aki is a földre terül (1812 Katona József ford.–Weber 8226007, 809) | A nő angyali szép, de nagyon gyakran tekinget félre. Hopp! elejtette zsebkendőjét… Kálmán után bámult. – Na most a férfi lehajól… (1850 Dobsa Lajos 8107003, 13) | a fáklya, ha elejti lankadt kezem (1918 Térey-Kuthy Sándor CD10) | [Veronka] elejtette a poharat, olyan gyönge volt (2000 Gyurácz Ferenc CD36).

1a. (irod) ’〈vmely testrészét〉 hirtelen ernyedten leereszti (vhova)’ ❖ ki nyúlytod jobb kezed […]. De lankadtságodban nem bírván, el-ejted, Kebelembe esik kezed (1787 Főldi János 7112011, 175) | [Nánásy] gyönyörködésében majd elejté állát (1857 Jókai Mór C2255, 37) | A karja meglendült hirtelen, levegőbe-szelőn… azután lassan, elszégyelve ejtette el (1911 Kaffka Margit 9290047, 9) | Feri megint látja, hogy Villám [ti. a ló] behúzza a hasát, elejti a fejét (1969 Mándy Iván 9420017, 17).

1b. (irod) ’〈növény a levelét, termését, ill. virág a szirmát〉 lehullajtja’ ❖ a lombot elejti az ág (1940 Rónay György 9573114, 42) | Szirmát a virág, levelét az ág elejti lassan (1942 Rónay György 9573080, 55) | Ásít a körtefa, elejti zöld gyümölcsét (1957 Csoóri Sándor 9090031, 5) | pálmafák elejtik nagy datolyafürtjük (1976 Hajnal Anna 9213021, 24).

2. ’röviden v. futólag, mellesleg(, önkéntelenül) mond vmit’ ❖ itt is ott is ejt el egy-egy szót (1851 A Falu Könyve C1667, 291) | fölbukkant benne mindaz, amit Hugh és Madame Mercati barátságára nézve célzásként, tréfaként elejtve hallott (1924 Berde Mária 9047014, 157) | Műveiben itt-ott elejt egy-egy bíráló megjegyzést (1974 Bognár József 9062001, 603) | a piacon elejtett célzások azt sejtetik, hogy a holland tulajdonban lévő bank továbbra is milliárdos veszteségeket kénytelen kimutatni (1999 Magyar Hírlap CD09).

3. ’〈vadat, ellenséget〉 leterít, megöl’ ❖ a’ palotának altaján, melyet ſok Teſtörzök ſtrázſáltanak, bajos volt bé menetelem; el ejtvén mind azonáltal azokat, kik meg átalkodva akarták utamat meg akadályoztatni, utolyára ſzabadoſon nyitogattam az ajtokat (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0811, 13) | kiket A’ nyargaló kún ejtett harczban el (1826 Vörösmarty Mihály 8524395, 152) | az igazi vadász az, aki maga keresi, találja és ejti el a vadat (1881 Vajda János 8503068, 46) | Zrínyi a világbíró Szolimánt saját kezével ejti el, azután ő is meghal vitézeivel együtt (1941 Sík Sándor 9598001, 83) | a több tucat elejtett madár (2000 Magyar Hírlap CD09).

4. ’〈vmely tervet, javaslatot stb.〉 mint hasznavehetetlent v. megvalósíthatatlant, érdektelent elvet, félredob’ ❖ a tántorgó agg utolsó vágyát is […] már elejtette (1851 Kemény Zsigmond 8235010, 11) | Az az épület ott nem maradhat jelenlegi ronda állapotában, nyilván való tehát, hogy a szándék tényleges keresztűl vitelét csak halasztani, elsibolni, de nem lehet elejteni (1892 Nyírvidék 8653001, 3) | Meghányta-vetette, aztán elejtette a gondolatot (1951 Jankovich Ferenc 9275029, 153) | azonnal el is ejtettük ezt a megoldást (1992 Marno János 2016012, 361).

4a. (Jog is) ’〈(bírósági eljárásban) vádat〉 attól elállva megszüntet’ ❖ [a főügyész-helyettes] elejtette a vádat, kérve a vádlottak teljes fölmentését (1883 Mikszáth Kálmán CD04) | a vádló a vádat elejtette, mielőtt a törvényszék itélethozásra visszavonult (1950 Fehérváry Jenő 1048003, 32) | [számon kérik a legfőbb ügyészen,] hogy ebben az ügyben miért ejtett el vádat (1996 Országgyűlési Napló CD62) | az ügyészség elejti az eljárást, nem emel vádat valaki ellen (2000 Országgyűlési Napló CD62).

4b. ’bizalmát v. rokonszenvét megvonva tőle mellőz (és félreállít) vkit’ ❖ Farinit elejtik itten [ti. Torinóban] s keresnek alkalmat Garibaldival kibékülni (1860 Pulszky Ferenc 8250005, 520) | Bécsben valahára elejtették gróf Majláthot, ki már régóta csak névleg volt kanczellár (1880–1882 Pulszky Ferenc 8381002, 210) | ha már a baloldali sajtó elejti [József Attilát], legalább azok a folyóiratok méltatnák, melyek a napipolitikán felülemelkedő, tiszta szellemet képviselik (1944 Németh Andor 9480003, 99) | [A bankár,] akit akart, megvett, akit akart, elejtett (1998 Magyar Hírlap CD09).

4c. (rég) ’〈kedvét〉 elveszti (vmitől)’ ❖ [voltak] Magyaraink között ollyak-is, kik, meg-ſzeretvén a’ ſzántáſt-vetéſt; el-ejtenék kedveket a’ Katonaságtól; és azon vélekedésben lennének: hogy jobb vólna Adózni, mint Hadakozni (1786 Dugonics András 7087012, 127) | Változó gyedbenn el ne ejtsd kedvedet (1787 Orczy Lőrinc ford.–Horatius C3358, 91) | Ha magasbb érzésűek nem volnánk minden kedvünket elejtnők ezen úttól (1824 Maróthy Mátyás–Nátly József C3312, 53).

5. elejt vmitől (rég) ’〈annak kif-ére, hogy megakadályoz vkit abban, hogy célját elérje v. hozzájusson vmely várt, remélt dologhoz〉’ ❖ A’ föld alatt kezdettek hát a’ Törökök […] jukakat ásatni; de Dobó azoknak ellenekbe másokat ásatott, és őket tzéljoktól elejtette (1802 e. Budai Ferenc 7060004, 554) | [Podjebrád Györgynek] nehezen esvén, hogy őtet a’ veje [ti. Mátyás király] minden igaz ok nélkűl támadta meg, […] azzal állott azon boszszút, hogy a’ Cseh országi Királyságtól, végképpen elejtette (1805 Budai Ézsaiás 8069003, 233) | elég valakit a’ kölcsöntől elejteni (1844 Pesti Hírlap CD61) | [a leányok] a mutatkozó jó szerencsétől apai fukarságból ejtetnek el… (1855 Vasárnapi Újság CD56).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elejtet; ÚMTsz.