élelem fn 7B
1. ’ember v. állat táplálékául szolgáló, a szervezetbe jutva annak működését fenntartó, biztosító anyag (ételként elkészítve), ill. abból felhalmozott készlet’ ❖ [a] Koſtól, a’ kis-bárányka, az ö terméſzetét, ’s az Juh-Annyától pedig tſak az ö élelmét, ſzokta venni (1774 Tapasztalásból merétett oktatás 7462001, 46) | [a nomád életben] állatok felett uralkodik az ember, ’s azokból hasznos élelmet húz (1845 Palkovics Antal 8350001, 24) | [A német parasztgazdánál] a cselédség élelme reggel munka előtt tejleves, reggelire 2 lat vaj és egy kis sajt, délben leves, zöldség füstölt vagy friss hússal s egy tál főtt gyümölcs (1859 Vasárnapi Újság CD56) | [Welden táborszernagy] csupán néhány ezer embert, s néhány hónapi élelmet hagyott Buda várában (1931 Sárközi György 9587012, 296) | [a madárfiókák] csupa csőr nyakukat nyújtogatva várják az élelmet (2000 Természet Világa CD50).
1a. (rég) ’növényi tápanyag’ ❖ [a fehér liliomok] élelmet adó gyökereikrl le-törettetvén; halavány sárgaságra iparkodnak (1786 Dugonics András 7087011, 330) | Élelme a’ Plántáknak tulajdonképpen az olaj, a’ melly igen vékony fldrészetskékkel, sóval és vízzel öszvekeveredvén, szappanlév forma nedvességgé válik (1811 Vadnay József 8570003, 13) | a növényi élet ugyancsak a trágyában találja természetes élelmét (1856 Vasárnapi Újság CD56) | Aránylag csak kevésszer szí fel a növény olyan vegyületet, amely változatlanul élelmül szolgálna (1896 PallasLex. CD02).
2. (kissé rég) ’táplál(koz)ás, ill. élelmezés’ ❖ mindent hozand maga élelmére [a füredi forrásnál megszálló személy] (1777 Fejér Antal 7103001, [4]) | hathatós segíttségekkel könnyítettek, a’ Baranya Vármegyében fekv katonaság élelmén sok F Méltóságú ſzeméllyek (1803 Magyar Hírmondó 8646201, 363) | [a rovarok közül] némellyek egyenesen az emberi szükségek fedezésére, de leginkább átalánosan az oktalan állatok élelmére teremtetvék (1858 Vasárnapi Újság CD56) | gonddal kell lennünk […] arra, hogy megtermeltessük itthon azt, ami a nép élelmére kell (1942 Függetlenség 2203020, 14).
2a. (kissé rég) ’megélhetés, létfenntartás, ill. ahhoz szükséges jövedelem’ ❖ Dolgozni nem vólt élelmére köteles, ruházkodni sem kellett, nem mezitelen járt (1773–1775 Bessenyei György¹ 7044009, 100) | [Németújváron] a bortermesztés szintén fő ága az élelem módjának (1856 Vasárnapi Újság CD56) | járom a világot, Kobzom ad élelmet s lelki vidámságot (1879 Arany János 8014004, 193) | A kereskedelem s a modern társadalom magasabb régiói már alig szerepelnek ebben a statisztikában; a kereskedő csak szűkös élelmével, amelyet Fellner adóalapon számít ki (1931 Móricz Miklós CD10).
3. (rég) ’〈vmit tápláló, fejlesztő, gazdagító jelenség, dolog jelképeként〉’ ❖ [a nép] iparkodáſa az adó által ujj, meg ujj élelmet és ert kapjon (1795 Németh László¹ 7246005, 158) | Lízám tiszta szerelme, Szívem s lelkem élelme (1807 Kisfaludy Sándor CD01) | Azok ők [ti. a magyarországi tankönyvírók] a tanügynél a szegény tanítókkal szemben, amik az armádiánál a liferánsok [= szállítók]: a szellemi élelmet szállítják – de olyan is az (1895 Mikszáth Kálmán CD04).
4. (rég) ’〈tüzet tápláló anyagnak, ill. a tűz táplálásának jelképeként〉’ ❖ [Az óriás] vállára ſzáraz fát tüz’ élelmére vött (1780 Dugonics András ford.–Homérosz C1485, 97) | [a hóhérok a hasábokat] a’ tznek élelmére vetötték (1798 Dugonics András C1461, 238) | [a bazároknál keletkezett] tűz iszonyú élelmet kapott az ott lerakományozott olaj, fagygyú, zsir s t. eff. éghető anyagoktól (1843 Pesti Hírlap CD61).
J: eledel.
ÖE: ~adag, ~ellátás, ~forrás, ~gyűjtés, ~hiány, ~keresés, ~készlet, ~mód, ~szállítmány, ~szerzés.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.