elementum fn 3A8  elementom (rég)

1. (rég, átv is) ’vmely anyag, test stb. kicsiny v. legkisebb alkotórésze, amelynek sokaságából az anyag, test stb. mint egész felépül’ ❖ ſokféle, ’s magok közt öſzve tsatázó Réſzekbl, elementomokból Szerkeſztetve vagyon teſtnk (1777 Baróti Szabó Dávid 7021020, 274) | a’ decantalt [= ülepített] Elementumok mind tsak secundariumok [= másodrendű anyagok], és az elsőknek külömböző öszverakásábúl származnak (1802 Pálóczi Horváth Ádám C2555, 525) | a’ test a’ maga elementumaira oszlik széllyel (1817 Kazinczy Ferenc C2568, 31) | Nemcsak az a nyelvtudomány, mely minden egyes szót 64 elementumra képes bontani (1863 Arany János C6506, 109) | [Már a 17. században is] tudták, hogy mik azok az elementumok, amiket a villám perhorrescál [= elkerül] (1884 Jókai Mór CD18).

1a. (vál) ’vmely jelenség, tulajdonság, megnyilvánulás, alkotás stb. jellegzetes, a többitől elkülöníthető összetevője, mozzanata’ ❖ Három dolgokban áll a’ beſzédnek elementuma: t. i. a’ ki-fejezésben, a’ melly ki-adja gondolatinkat, a’ fordításban, melly annak bizonyos formát ád, és a’ Stylusban (1791 Mindenes Gyűjtemény 7457071, 377) | A’ vallásosság’ elementumai az Isten és a’ Jézus eránt való Tisztelet, Szeretet, Bizodalom, Engedelmesség és Háládatosság (1827 Váradi Szabó János C4937, 402) | van ez intézmény [ti. a házasság] elementumaiban olyan is, amely arra mutat, hogy talán ez a törvény nem is állami eredetű, csak mint néki hasznos adaptáltatott? (1926 Füst Milán CD10) | [Csák Gyöngyi] pontos és érzékletes lírájában sok kultúrhistóriai elementum bukkan föl (1996 Új Könyvek CD29).

1b. (tbsz-ban) (kissé rég, vál) ’vmely tudományterület, ismeretanyag alapvető tudnivalója, alapismerete’ ❖ [a Teremtő] a’ Törvényeknek elementumokat, vagy kezdeteket be-írta az embereknek Lelkek-esméretébe (1789 Mindenes Gyűjtemény C0366, 29) | Rhetorika, Syntáxis, Grammatika, és az alsóbb Elémentumok (1800 Parnasszusi időtöltés 7036023, 24) | tanítatik az ifjuság […] a’ Geometriának elementomjaira (1819 Magda Pál 8285003, 113) | A kultúra ereje: a múlté. Van-e gondolkodás, hol nincs emlékezet? Tudomány, mely mindig elementumon kezd? (1919 Babits Mihály CD10).

2. (vál) ’〈az ókori görög filozófusoknál:〉 a négy alapvető, a világot felépítő anyag, a tűz, a víz, a föld és a levegő egyike, őselem’ ❖ az Állatok’ életének meg-tartására nézve, illyen tökélleteſen rendeltettek-el minden Elementumok (1775 Sófalvi József ford.–Sulzer C3751, 96) | az ugy nevezett Négy Elementumokból veszik minden Dolgok eredetjeket (1823 Kollár György C4940, 326) | Nem a négy elementumból áll-e életünk? (1871 Lévay József ford.–Shakespeare CD11) | Bernáth Aurél a végtelenné táguló kék vizek és a kék levegőég festője. Legjobb képeinek ez a két elementum a témája (1928 Elek Artúr CD10) | Először a víz és a levegő népesül be élőlényekkel, felruházva az elementumuknak megfelelő testi alkattal (1995 Jubileumi kommentár CD1206).

2a. (kissé rég) ’(ezek vmelyike mint) hatalmas, fékezhetetlen, pusztító természeti erő’ ❖ a’ te Lelked az elementumok hartzoláſi között, és a’ látſzatos Világ bomláſa után is fen marad (1776 Faludi Ferenc ford.–Dodsley 7097001, 4) | minden Elementomok ellenek támadtak (1788 Katona István 7162003, 35) | A pribolyi ember beszerezte magának az egész télre való szükségleteit, […] s engedte magát bezáratni egy félesztendőre a mostoha elementumok által (1882–1883 Mikszáth Kálmán CD04) | Láttam és éreztem már földrengést egyszer és mégis most fogott el először borzongó sejtelme annak, hogy a föld eleven, szörnyűséges, fenyegető elementum (1916 Balázs Béla 9019048, 95).

2b. (rég, vál) ’alapvető fontosságú erő, elv, törvényszerűség’ ❖ Van egy mindenek fölött álló elementum, aki ura a józan észnek, győzedelmes ellenfele a logikának […]. E világbontó, világfenntartó elementum neve „a szerelem” (1875 Jókai Mór CD18) | [a házaspár kibékítésére törekvő okos] politikánál azonban van egy erősebb elementum is. Mind a férjnek, mind a nőnek volt egy azonos őrjöngése (1891 Jókai Mór CD18) | Akarat és sors egyenrangú felek és nem erről a világról valók, mindkettő ősi elementum (1923 Bolyai Pál CD10).

3. (gyakr. birtokszóként) (rég) ’vki v. vmi számára a természetének, jellegének stb. megfelelő, ill. a létfenntartáshoz, működéshez, jó közérzethez stb. nélkülözhetetlen környezet, helyzet, állapot’ ❖ Mihellyt az az Elementum (:Éltetö dolog:) a’ mellybe él valamelly állat, épen ollyan meleg, mint a’ maga vére, leg-ottan meg-kell néki halni (1775 Sófalvi József ford.–Sulzer C3751, 94) | a’ vídámſág ’s jó kedvſég a’ Frantziáknak néminém elementumjok (1792 Mindenes Gyűjtemény 7457083, 179) | A’ Budamelléki fi nincs elementumában ott, hol hegy nincs (1829 Toldy Ferenc C4938, 161) | ha mindenütt megterem is az akarnok, azért neki is megvan a maga kedvenc elementuma: a parlament (1891 Mikszáth Kálmán CD04) | én meg tsak akkor érzem magam elementumomban, ha erdőn-mezőn át röpít a’ száguldó postakocsi! (1925 Karinthy Frigyes 9309073, 68).

4. (rendsz. tbsz-ban) (rég) ’〈vmely közösséghez tartozás v. ahhoz való viszony szempontjából:〉 egyén, egyed, személy’ ❖ a biróság egészitő elementumai minden senatusban arány szerint meglegyenek: p. o. ahol hat fizetéses tábla birák lesznek, és 3 senatus, mindenikbe kettő kettő rendeltessék (1834 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | a legiónak activ szolgálatot tevő jelenlegi létszámán kivül eső elementumok nem reményelt beszólitásával [a] helyüresedések beduguljanak (1866 Földváry Károly CD32) | [a karzatról] kíváncsian tekintgettek alá a közvélemény elementumai (1885 Mikszáth Kálmán CD04).

4a. (rég) ’vmely társadalmi réteg v. csoport’ ❖ [nem lenne kívánatos, hogy] az ország’ állodalmának alkotmányos elementumai, állásukhoz, ’s igazaikhoz szabott irányban részesüljenek? Fő helyt áll ezek közt a’ vagyonos aristocratia (1843 Széchenyi István CD1501) | ennek az országnak van egy elementuma, amely a két küzdő fél [az állam és a nép] között áll: a papság (1870 Jókai Mór CD18) | igazán olyan rossz elementum-e itt [ti. Magyarországon] az a zsidóság? (1883 Mikszáth Kálmán CD04).

J: elem.

Vö. TESz. elementáris; SzT. elementom; IdSz.