elernyed tn ige 1b1 

1. ’〈ember v. állat (teste v. testének vmely része)〉 tartását, feszes állapotát elveszíti(, és így elgyengül, erőtlenné, es. élettelenné válik), ill. 〈ember test(rész)e, idegrendszere stb.〉 megfeszített állapotát elveszítve (kellemesen) ellazul, kienged’ ❖ Keserves versek, mellyekkel eggy ſzerelmes Gyermekének el-ernyedtt ſzeméllyét, temetése’ ſetétes rejtek helyére békével ereſzté-el kedves Mestere (1784 Édes Gergely 7095002, 21) | ha betegségek belső oka erős és tartósan hat – a kisdedek bőre csakhamar elernyed (1847 Schöpf-Merei Ágoston 8305001, 22) | A vért vezető erek, függetlenül a szivmozgástól s az ez által okozott érveréstől, képesek összehuzódni és elernyedni (1894 PallasLex. CD02) | Az ilyen gőzfürdő után pompásan hat az elernyedt idegekre az örmény fönsík fagyos reggeli levegője (1905 Vámbéry Ármin 8507004, 176) | [Bálint] véghetetlen kimerültséggel lépked tovább. Az összes izmai elernyedtek (1914 Móricz Zsigmond 9462046, 30) | a pásztor összeszorított fogakkal egyre szorosabbra húzta a fojtogató hurkot. A farkas végül elernyedt, teste vonaglott, majd kinyúlt, és nem mozdult többé (1995 Magyarország állatvilága CD14) | [A fürdőszobában] az eddigieknél nagyobb teret kellene biztosítani a testnek, ahol ténylegesen, és nem csak képletesen, kinyújtózhat, elernyedhet, új életre kelhet (1996 Lakáskultúra CD39).

1a. ’〈tárgy, dolog〉 szükséges tartását, feszességét elveszíti, ill. kifeszített állapotából kienged’ ❖ azok a lapok viselték leginkább ujjai nyomát és ernyedtek el a hosszas használattól, amelyen a „gyermek”-ért való imádság állott (1895 Gaál Mózes¹ C1796, 72) | A kalpagon elernyedt strucctoll (1912 Gárdonyi Géza C1840, 60) | Tekintete nyugtalan, vonásainak mintha elernyedtek volna rugói (1921 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | [a vevők] ne adjanak be olyan ruhákat a mosásba, amelyek már nagyon régiek, elhasználódtak, anyaguk elernyedt (1954 Népszava ápr. 25. C4844, 2) | Amikor ez az antenna valamerre eldől, az egyik oldalon megfeszül a drót, a másikon elernyed (1998 Magyar Hírlap CD09).

1b. (ritk) ’〈annak kif-ére, hogy vmely mágnesdarab vonzó ereje, ill. ragasztószer kötő ereje megszűnik〉’ ❖ Egy másik rendszerű szerkezetnél az áramkör a sarú vonzásakor nem szakad meg, hanem érintkezés által rövidzárlat keletkezik, mire a mágnesek elernyednek és a sarut elengedik (1926 TolnaiÚjLex. C5720, 206) | az amerikai haditengerészetnek volt rá [ti. az újfajta ragasztóra] szüksége, mert az eddig használt mesterséges ragasztók a sós tengervízben megpuhultak és elernyedtek (2000 Figyelő CD2601).

2. (vál) ’〈testi v. lelki képesség, erő〉 lecsökken, alábbhagy, ill. 〈vmely megnyilvánulás, jelenség stb.〉 erejét, intenzitását, hatékonyságát (egyre inkább) elveszti’ ❖ A hős s hont emelő szellem darabiglan elernyed bénult keblében (1879 Szabó Dávid C3764, 60) | Hogy a közönség figyelme el ne ernyedjen s a darabnak kellő hatása legyen, szünetekre volt szükség (1902 ÓkoriLex. CD28) | képzőművészetünk, amely pedig az áldott szegedi talajban már egyszer szép és dús virulásnak indult, lassacskán egészen elsorvad és elernyed (1924 Juhász Gyula¹ 9284909, 87) | ha az ember a végtelen szántóföldeket, a beláthatatlan gabona- és cukorrépatáblákat látja, könnyen elernyedne a munkabírása (1949 Veres Péter 9771023, 38) | Vegetálássá romlik a kezdeti szárnyalás, kifullad, elernyed, hanyatlik, pusztul az erő, a hit, a reménység, az érték (1985 Lőrinczy Huba 2007027, 365).

2a. (rendsz. ign-i alakban) (kissé rég, vál) ’〈kül. csoport, közösség〉 erejében, vitalitásában meggyengül, ill. cselekvőképtelenné válik’ ❖ a nép különösen a lydiaiak járma alatt, elernyedett (1869 Abafi Lajos C0569, 20) | ezen régi, már erőtlen és elernyedő földrész helyett az új világ ragadja majd magához a vezetést (1904 Nagy képes világtörténet CD03) | [Nagy] Lajos is a török sikereit a belső viszályokban elernyedt bizánci, bolgár és szerb hatalmak erőtlenségének tulajdonította (1934 Hóman Bálint CD42) | [a reneszánsz kor] az antik ismeretek újjáéledésével örökölte a végleges jólét elernyedt népének jelképi hagyományát is (1971 Zsoldos Jenő C6022, 474).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. ernyed; ÉKsz.; ÚMTsz. ~, elernyedt