elért ts ige 4b3

1. ’Felfog, megért.’

1a. (/vál) ’〈ember, es. állat〉 annak (burkolt) értelmét v. szándékát (azonnal) felfogva megért vmit v. vkit’ ❖ Nints itt egyéb hátra, hanem hogy vagy idegen nyelvekbl kltsönözött ſzókkal elegyítſük, vagy pedig a dolognak mi-vóltához alkalmaztatott új ſzóllásokkal bvítſük nyelvünket. Az elſ anynyibann jobban tetſzik némellyeknek, hogy azok, a kiknél a dolog valamenynyire esméretes, könynyebben el-értik (1782 Magyar Hírmondó 7444025, 355) | nagyobb rend divatozott a Nagy István nagy csordájában, – mert, ha ő egyszer jót kurjantott, az egész csorda elértette akaratát (1858 Vasárnapi Újság CD56) | Hunfalvyt megkértem, hogy irasson be a tápintézetbe s fizesse ki megtakarított filléreimből a pedellus kezeihez az évi díjat. Nevelőm elértett s örvendve elhatározásomnak, azonnal teljesítette kivánságomat (1887 e. Podmaniczky Frigyes 8370003, 163) | Amikor Zágrábot elhagyták, [a lány] a lámpára tekintett. Esti elértette a célzást. Fölkelt, az üvegburán összehúzta a körernyőt (1933 Kosztolányi Dezső 9359181, 49) | Visszahúztam a kezemet, és Szalai azonnal elértette a mozdulatot. Szíve mélyén talán kezdettől fogva erre számított (1989 Csengey Dénes 1028003, 70).

1b. (kissé rég) ’〈okot, összefüggést stb.〉 felismer, gondolkodva megért vki’ ❖ Minémü tudóſitásból el-érthette a’ Hertzeg, hogy haſzontalan reménséget tett magának Kriſtina Grófnénak ki-tudakozására (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 242) | Igy tölt-el néhány hónap a’ nélkül, hogy Sèves a’ basa’ bőkezüsége’ okát elértette volna (1833 Társalkodó C7970, [277]) | a jövő diaeta kezdetén fel fog a nemzet ébredni, s el fogja érteni, mit kellessék tennie, ha nemzetiségét természeti jussaiba béhelyezve látni kivánja (1835 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | minálunk az irodalom már rég elértette, hogy az indusztrializmusé a jövő, és az általános eliparosodással együtt jár az irodalom eliparosodása is (1909 Adorján Andor CD10).

1c. (kissé rég) ’ésszel felér, felfog vmit vki’ ❖ Értse-el azért kegyelmed velem-együtt […], hogy az igaz Katholikusnak nem-tsak lehet, kell is a’ hamis vallásokat el-szenvednie (1781 Nagy István¹ ford.–Wittola C3979, 14) | Én mind ezeket nem értem. ’S minthogy épen nem értem, ’s látom hogy elérteni soha nem fogom, rajta nem is tépelődöm (1815 Kazinczy Ferenc C4939, 316) | sehogy sem tudta elérteni, hogy Viczkyné azért hagyta el az urát, hogy táncórákat adjon (1908 Krúdy Gyula CD54).

2. ’félrehall, ill. félreértelmez vmit vki’ ❖ [a pap közbeszólására] az igazgató furcsa mód elhallgatott. A pap meghökkenve szájára ütött: – Uram bocsá … el ne értse a tréfát (1966 Sipkay Barna 9606001, 27) | szinte minden embernek eszébe ötlik, hogy egy hibás váltóállítás vagy elértett utasítás milyen katasztrófát okozhat (1968 Népszabadság máj. 5. C4818, 6) | Így lett a Napozz Holddal [lemez]cím helyett Naphoz Holddal, a grafikus egyszerűen elértette a szót a telefonban (2001 Népszabadság máj. 5. C7849, 30).

Vö. CzF. elért²; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

elért ❖ tárgyas ige ◦ 4b3 ◦
permalink
1.
Felfog, megért.
1a. (/vál)
〈ember, es. állat〉 annak (burkolt) értelmét v. szándékát (azonnal) felfogva megért vmit v. vkit
Nints itt egyéb hátra, hanem hogy vagy idegen nyelvekbl kltsönözött ſzókkal elegyítſük, vagy pedig a dolognak mi-vóltához alkalmaztatott új ſzóllásokkal bvítſük nyelvünket. Az elſ anynyibann jobban tetſzik némellyeknek, hogy azok, a kiknél a dolog valamenynyire esméretes, könynyebben el-értik
(1782 Magyar Hírmondó)
nagyobb rend divatozott a Nagy István nagy csordájában, – mert, ha ő egyszer jót kurjantott, az egész csorda elértette akaratát
(1858 Vasárnapi Újság)
Hunfalvyt megkértem, hogy irasson be a tápintézetbe s fizesse ki megtakarított filléreimből a pedellus kezeihez az évi díjat. Nevelőm elértett s örvendve elhatározásomnak, azonnal teljesítette kivánságomat
(1887 e. Podmaniczky Frigyes)
Amikor Zágrábot elhagyták, [a lány] a lámpára tekintett. Esti elértette a célzást. Fölkelt, az üvegburán összehúzta a körernyőt
(1933 Kosztolányi Dezső)
Visszahúztam a kezemet, és Szalai azonnal elértette a mozdulatot. Szíve mélyén talán kezdettől fogva erre számított
(1989 Csengey Dénes)
1b. (kissé rég)
〈okot, összefüggést stb.〉 felismer, gondolkodva megért vki
Minémü tudóſitásból el-érthette a’ Hertzeg, hogy haſzontalan reménséget tett magának Kriſtina Grófnénak ki-tudakozására
(1772 Mészáros Ignác ford.)
Igy tölt-el néhány hónap a’ nélkül, hogy Sèves a’ basa’ bőkezüsége’ okát elértette volna
(1833 Társalkodó)
a jövő diaeta kezdetén fel fog a nemzet ébredni, s el fogja érteni, mit kellessék tennie, ha nemzetiségét természeti jussaiba béhelyezve látni kivánja
(1835 Kossuth Lajos összes munkái)
minálunk az irodalom már rég elértette, hogy az indusztrializmusé a jövő, és az általános eliparosodással együtt jár az irodalom eliparosodása is
(1909 Adorján Andor)
1c. (kissé rég)
ésszel felér, felfog vmit vki
Értse-el azért kegyelmed velem-együtt […], hogy az igaz Katholikusnak nem-tsak lehet, kell is a’ hamis vallásokat el-szenvednie
(1781 Nagy István¹ ford.–Wittola)
Én mind ezeket nem értem. ’S minthogy épen nem értem, ’s látom hogy elérteni soha nem fogom, rajta nem is tépelődöm
(1815 Kazinczy Ferenc)
sehogy sem tudta elérteni, hogy Viczkyné azért hagyta el az urát, hogy táncórákat adjon
(1908 Krúdy Gyula)
2.
félrehall, ill. félreértelmez vmit vki
[a pap közbeszólására] az igazgató furcsa mód elhallgatott. A pap meghökkenve szájára ütött: – Uram bocsá … el ne értse a tréfát
(1966 Sipkay Barna)
szinte minden embernek eszébe ötlik, hogy egy hibás váltóállítás vagy elértett utasítás milyen katasztrófát okozhat
(1968 Népszabadság máj. 5.)
Így lett a Napozz Holddal [lemez]cím helyett Naphoz Holddal, a grafikus egyszerűen elértette a szót a telefonban
(2001 Népszabadság máj. 5.)
Vö. CzF. elért²; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások