elesküszik ts 19c ige (rég)
1. ’esküvel letagad, eltagad, ill. megtagad vmit’ ❖ Azonban azt nem várják, hogy a’ polgárok ’s az ollyan városnak lakosi, e ſzabadſág fájának tiſzteletet ſzabadon ’s nként tennének; de kénſzerítik ket fenyegetésekkel, tömlötzöztetésekkel, jóſzágjoknak zsákmányaltatáſával, ſzám-kivetésſel, ’s más egyébb erſzakos eſzközekkel arra; hogy a’ magok ſaját Felſſégeket, Törvényeiket, Szabadſágaikat el-esküdvén ’s meg-tagadván, az idegen Conſtitútziójókat bé-vegyék (1792 Szép dalos dínomdánomok 7480001, 22) | Hitét már sok ízben megszegte azelőtt, elesküdte adósságát (1808 Hazai Tudósítások C0190, 160) | De ti esküdjétek-el, hogy Magyarok voltatok; e’ név undokabb lőn a’ szolgaságnál (1838 Szigligeti Ede C3994, 48) | elesküvé, Hogy van neje, a csábitó! (1885 Bartók Lajos C0869, 69) | az Úrtól véve bátran hirdetem: azok, akik az olajat az üdvösség olajának nevezik, azt az üdvösséget, amely a Krisztusban van, elesküszik, Krisztust megtagadják s nincs részük Isten országában (1910 Czeglédy Sándor ford.–Calvin CD1211).
2. ’esküvel megerősítve mond, állít vmit v. vminek vkit’ ❖ verschwören: elesküdni, esküvéssel tagadni (1799 Német–magyar és magyar–német lexikon C3049, 170) | mind hazudott; nem akart fizetni, áldozni, és kész koldusnak esküdte el magát (1858 Vas Gereben C4379, 346) | Most rossz vagy hozzám Gőgös szép fejed Nem akarod meghajtani. Elesküdöm százszor szerelmemet; Nem akarod meghallani (1906 Pesti Napló máj. 16. C5274, 20).
2a. elesküszi magát ’〈annak kif-ére, hogy esküt tesz v. megesküszik vmire, esküvel megerősít vmit vki〉’ ❖ Magamat el-esküszöm: (hogy) Sacramento contendo, quod (1810 Végtagokra szedett szótár C3748, 158) | mikor oda kerül a’ sor, hogy az igéretnek fogjuk meg a’ nyelét, – elesküszi magát, hogy ő se látója se hallója nem volt (1851 A Falu Könyve C1667, 38) | az édes testvér biró előtt is még elesküszi magát saját vére ellen (1851 A Falu Könyve C1667, 131) | el is esküdte magát, hogy még e héten megkezdi a szállitmányt (1865 Vas Gereben C4384, 166) | A gyerek elesküszi magát, hogy nem látta (1883 Tóth Sándor C4311, 39).
3. ’esküvel nyomatékosítva vki tulajdonának mond, állít vmit, vkit’ ❖ Gyermekem! – Oh meg ne átkozz! – Nem szólsz most, apád, anyádhoz: Gyilkosok ezek, kik téged Sátánnak elesküvének (1889 Bartók Lajos C0875, 26) | a tulajdonjogot esküvel bebizonyítani, elesküdte ökrét = megtalálta és esküvel szerezte vissza (1914 A magyar pásztorok nyelvkincse C6689, 152).
Vö. CzF.; SzT. elesküdt, elesküdtetik, elesküsz(ik); ÚMTsz.