életjelenség fn 3B8

1. (Biol is) ’az élő szervezet vmely sajátos szerepű, alapvető élettani folyamata, tevékenysége v. képessége; életfunkció’ ❖ ? Hidegvérrel tértek ismét a megveretetthez [az elkövetők], s minthogy abban még valami életjelenséget találtak, újra nékiálltak, s azt kegyetlenül agyon durungolták (1824 Deák Ferenc CD51) | Az elmezavar kóros életjelenség. Szükséges tehát, hogy a kérdéses beteget személyesen vizsgáljuk meg (1885 Moravcsik Ernő Emil–Zofáhl Rezső ford.–Krafft-Ebing 8267002, 260) | A legszembetűnőbb életjelenségek egyike a mozgás (1986 Az emberi test 1114004, 989).

2. ’vmely személy, közösség életét meghatározó, arra jellemző esemény, helyzet, jelenség’ ❖ A nyugalom, mely az ábrázolt életjelenség daczára a képről szemeinkbe tünik, valóban megható (1860 Ormós Zsigmond C3366, 134) | A dolgokat, embereket, életjelenségeket csak egyik oldalról látó korlátoltság, vagy a másik oldal felé szándékosan szemet húnyó szektárius szellem mindennél messzebb áll a katolicizmustól (1935 Sík Sándor 9598009, 9) | Az irónia a lét egyes szegmenseire, valamely életjelenségre tekint gúnnyal, míg az abszurd magával a léttel perlekedik (1992 Nagy Atilla Kristóf 2027036, 40) | Mivel is tölthetné meg a lapot az egyszeri béríró […]. Valós életjelenségek? Brrrr... Még rágondolni is rossz! (2006 Népszava jan. 11. C7469, 6).

3. (rég) ’〈kül. haldokló v. halottnak tűnő emberre, állatra vonatkoztatva:〉 vmely életfunkció külsőleg érzékelhető megnyilvánulása mint annak jele, hogy az azt mutató élőlény (még) él; életjel’ ❖ [Gusztáv] napokig fekütt életjelenség nélkül (1830 Aurora C0037, 180) | az egyik legény halva volt, a’ másik pedig kórházba vitetvén, mutatott ugyan némi életjelenségeket; de fölgyógyulásához, mint mondják, nem igen nagy remény mutatkozik (1838 Jelenkor C8304, [381]) | az éjjeli magömlések után több óráig gyenge életjelenségeket vett rajtok [ti. a hímivarsejteken] észre (1848 Pólya József 8371004, 54).

Vö. CzF. életjel · életjelenség; ÉrtSz.; ÉKsz.

életjelenség főnév 3B8
1. (Biol is)
az élő szervezet vmely sajátos szerepű, alapvető élettani folyamata, tevékenysége v. képessége; életfunkció
?
Hidegvérrel tértek ismét a megveretetthez [az elkövetők], s minthogy abban még valami életjelenséget találtak, újra nékiálltak, s azt kegyetlenül agyon durungolták
(1824 Deák Ferenc)
Az elmezavar kóros életjelenség. Szükséges tehát, hogy a kérdéses beteget személyesen vizsgáljuk meg
(1885 Moravcsik Ernő Emil–Zofáhl Rezső ford.Krafft-Ebing)
A legszembetűnőbb életjelenségek egyike a mozgás
(1986 Az emberi test)
2.
vmely személy, közösség életét meghatározó, arra jellemző esemény, helyzet, jelenség
A nyugalom, mely az ábrázolt életjelenség daczára a képről szemeinkbe tünik, valóban megható
(1860 Ormós Zsigmond)
A dolgokat, embereket, életjelenségeket csak egyik oldalról látó korlátoltság, vagy a másik oldal felé szándékosan szemet húnyó szektárius szellem mindennél messzebb áll a katolicizmustól
(1935 Sík Sándor)
Az irónia a lét egyes szegmenseire, valamely életjelenségre tekint gúnnyal, míg az abszurd magával a léttel perlekedik
(1992 Nagy Atilla Kristóf)
Mivel is tölthetné meg a lapot az egyszeri béríró […]. Valós életjelenségek? Brrrr... Még rágondolni is rossz!
(2006 Népszava jan. 11.)
3. (rég)
〈kül. haldokló v. halottnak tűnő emberre, állatra vonatkoztatva:〉 vmely életfunkció külsőleg érzékelhető megnyilvánulása mint annak jele, hogy az azt mutató élőlény (még) él; életjel
[Gusztáv] napokig fekütt életjelenség nélkül
(1830 Aurora)
az egyik legény halva volt, a’ másik pedig kórházba vitetvén, mutatott ugyan némi életjelenségeket; de fölgyógyulásához, mint mondják, nem igen nagy remény mutatkozik
(1838 Jelenkor)
az éjjeli magömlések után több óráig gyenge életjelenségeket vett rajtok [ti. a hímivarsejteken] észre
(1848 Pólya József)
Vö. CzF. életjel · életjelenség; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások