életre-halálra hsz 0

1. (túlzó is) ’úgy, olyan elszántan 〈harcol, küzd〉, hogy annak kimenetele halálos is lehet’ ❖ a kis vitéz nemzet a roppant északi kolosszal életre halálra küzdene (1833 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | Toldi erős bajnok, úton és útfelen: Életre-halálra víni akar velem (1863–1879 Arany János CD01) | A harc elindult életre-halálra (1927 Hegedüs Lóránt 9234002, 76) | Nagyon kell akarnunk a győzelmet, hogy mindent beleadjunk a küzdelembe. Ezért érhettek el kiemelkedő teljesítményeket a gladiátorok, akik életre-halálra harcoltak (1976 Selye János 9594002, 76) | ma már nem a szabadságért, hanem a demokráciáért kell harcolni, illetve azt kell működtetni. Ehelyett marad az ártalmasan magas hőfokú viaskodás életre-halálra (1996 Magyar Hírlap CD09).

2. (rég) ’minden erejét v. figyelmét összeszedve, bevetve’ ❖ Verseghy 1795ben még életre halálra ellenkezett velem (1814 Kazinczy Ferenc C2565, 138) | [az a lány] már menyasszony, Adorján mátkája, egypár hét múlva meglesz az esküvője, tehát ne tessék neki életre-halálra udvarolni (1858 Jókai Mór CD18) | Bibók Zsigmond pedig életre-halálra ropta a Vállayék özvegy menyecskéjével (1908–1910 Mikszáth Kálmán CD04) | A pápaszemes ember életre-halálra olvassa az esti lapot (1912 Krúdy Gyula CD54).

3. ’az utolsó lehetőségig, a legvégsőkig, ill. örökre’ ❖ [Veress Tóni] mint életre-halálra hű barátom, ki iránt (és méltán) határtalan bizalommal viseltettem, gondját viselte magánlevéltáramnak is (1874 Kossuth Lajos CD32) | [Misi] egész szívvel hálás volt Bellának a hazugságért s bűntársának és szövetségesének érezte magát életre halálra (1920 Móricz Zsigmond CD10) | A szép várasszony azzal a kikötéssel engedett az epekedő lovag ostromának, hogy szerelmük titkát életre-halálra megőrzi (1938 Elek Artúr CD10) | még a legjobb barátok se bíznak meg életre-halálra egymásban (1982 Csoóri Sándor 9090051, 28).

életre-halálra határozószó 0
1. (túlzó is)
úgy, olyan elszántan 〈harcol, küzd〉, hogy annak kimenetele halálos is lehet
a kis vitéz nemzet a roppant északi kolosszal életre halálra küzdene
(1833 Kossuth Lajos összes munkái)
Toldi erős bajnok, úton és útfelen: Életre-halálra víni akar velem
(1863–1879 Arany János)
A harc elindult életre-halálra
(1927 Hegedüs Lóránt)
Nagyon kell akarnunk a győzelmet, hogy mindent beleadjunk a küzdelembe. Ezért érhettek el kiemelkedő teljesítményeket a gladiátorok, akik életre-halálra harcoltak
(1976 Selye János)
ma már nem a szabadságért, hanem a demokráciáért kell harcolni, illetve azt kell működtetni. Ehelyett marad az ártalmasan magas hőfokú viaskodás életre-halálra
(1996 Magyar Hírlap)
2. (rég)
minden erejét v. figyelmét összeszedve, bevetve
Verseghy 1795ben még életre halálra ellenkezett velem
(1814 Kazinczy Ferenc)
[az a lány] már menyasszony, Adorján mátkája, egypár hét múlva meglesz az esküvője, tehát ne tessék neki életre-halálra udvarolni
(1858 Jókai Mór)
Bibók Zsigmond pedig életre-halálra ropta a Vállayék özvegy menyecskéjével
(1908–1910 Mikszáth Kálmán)
A pápaszemes ember életre-halálra olvassa az esti lapot
(1912 Krúdy Gyula)
3.
az utolsó lehetőségig, a legvégsőkig, ill. örökre
[Veress Tóni] mint életre-halálra hű barátom, ki iránt (és méltán) határtalan bizalommal viseltettem, gondját viselte magánlevéltáramnak is
(1874 Kossuth Lajos)
[Misi] egész szívvel hálás volt Bellának a hazugságért s bűntársának és szövetségesének érezte magát életre halálra
(1920 Móricz Zsigmond)
A szép várasszony azzal a kikötéssel engedett az epekedő lovag ostromának, hogy szerelmük titkát életre-halálra megőrzi
(1938 Elek Artúr)
még a legjobb barátok se bíznak meg életre-halálra egymásban
(1982 Csoóri Sándor)

Beállítások