elevenít ts ige 4b4 

1. (tárgy n. is) (átv is) ’〈élőlényt, annak testét〉 életben tart(ja), ill. életre kelt(i) vki, vmi’ ❖ Igaz az Kleombrott’ hogy egy trónus rémit, Meg-l mint tudhatod, ’s megént elevenít (1772 Bessenyei György¹ C1076, 34) | a’ ki betüzött 10 könyvekben semmi patikariusság nints, egyébb, mint az, hogy Prometheus mint tsinált Spermábúl (nem pedig sárbúl) embereket,? ’s miképp’ elevenitette? (1814 Pálóczi Horváth Ádám C2565, 126) | Legnagyobb méltóságát pedig az szerzi az emberi testnek, hogy abban egy nemesebb eredetű lény is lakik, a’ lélek, melly nem csak a’ testet eleveníti, hanem egy főbb rendű lények’ országához is csatolja az embert (1845 Beke Ince Kristóf 8035002, 143) | az új repriz is nagy sikert ígér és ez talán arra fogja buzdítani a Forum Szinházat és a többi mozikat, hogy a klasszikus filmeket gyakrabban elevenítse új életre a raktárak bádogdobozaiból (1927 Hevesy Iván CD10) | Tehát nem nyugodhatunk bele semmilyen sorsszerű történelmi vagy egyéni végzetbe, mely letipor és megöl, csak Isten akaratába, aki a személytelen hatalmak feletti hatalmas Személyként megvált és elevenít (2000 Magyar reformátusok CD1210).

1a. (rég) ’〈szikrát, parazsat〉 felszít, feléleszt vki, vmi’ ❖ Néha, hogy példát mutasson [Hunyadi János], az ellenségnek rohant, hol kegyetlenül ölt; néha pedig biztató szavaival s’ segéllö rendeléseivel elevenitette a’ hartzolóknak lankadó tüzét (1778 Bessenyei György¹ C1094, 47) | lehet-e fenségesebb valami annál, mi az emberben szendergő isteni szikrát eleveniti (1846 Hetilap CD61) | [a fiatalember] a kandalló elhaló parázsát elevenité (1855 Podmaniczky Frigyes C3534, 182).

1b. (rég, ritk) ’〈mozdulatlan, élettelen dolgot〉 lendületbe, mozgásba hoz vmi’ ❖ Leg-nagyobb gyönyörüségét találta ez a’ Nagy Meſter a’ Machinának a’ba a’ nemébe melly Hydraulicanak és Pneumaticanak mondatik; a’ hol bizonyos tsévekbe úgy foglaltatnak a’ folyó materiák, hogy a’ magok tüztl vett folyáſokkal, és ide ’s amoda való rohanáſokkal annak réſzeit mozgaſsák és elevenítsék (1786 Mátyus István C3067, 20) | Az egyiptomi csillagászok ősi időktől fogva úgy észlelték, mintha a fejök felett ragyogó csillagok egy részét valami olyan mozgás elevenítené, a mely áthatol a téren, míg a többiek mozdulatlanul maradnak (1899 Nagy képes világtörténet CD03).

2. (rég) ’〈embert, állatot v. annak csoportját v. vmely részét〉 felfrissít(i), életerőssé, mozgékonnyá tesz(i) vmi, vki (vmivel), ill. így változtat(ja) vmivé vmi’ ❖ akár meddig eljenek [= éljenek] véle [ti. az orvossággal] nem árt, ſöt, inkább eleveniti a’ terméſzetett (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 632) | A’ nyájat eleveníti a’ friſs tavaſzi-fü, a’ híves árnyék eleveníti az el-fáradttakat (1785 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner 7163041, 48) | míg a pálinka testet, lelket lankaszt, butít, a ser testet, lelket éleszt, elevenít (1856 Vasárnapi Újság CD56) | van-e kellemetesebb gyümölcs ennél a pörkölt szalonnánál, amikkel a mennyei atya bennünket táplál és elevenit s vajon mivel él az ellenség odaát? (1861–1862 Jókai Mór CD18) | [az intézményesült biztosítékok] egyedül képesek a formák szócsikorgó mechanismusát életerős szervezetté eleveníteni (1882 Kossuth Lajos CD32).

2a. (tárgy n. is) (kissé rég) ’〈személyt v. közösséget〉 lelkesít, lelkileg, szellemileg pezsdít, élénkít vmi, vki’ ❖ a’ mulattſágos Vers-ſzerzök, igyekezvén ſzerelmes Kloriſſokat ſzép gondolatokkal gyönyörködtetni, a’ ſzerelem Iſtenétöl elevenittetvén, ékes iráſokkal kedveskednek az emberi Nemnek (1775 Báróczi Sándor 7031001, [XVII]) | A’ nemzeti álladalom akkor erős midőn az ország lakosainak minden osztályait egy sziv, egy lélek ’s egy czélra, t. i. a’ közboldogság ’s bátorság fentartására vezérlő akarat eleveníti (1843 Pesti Hírlap CD61) | Egy [hír]lapra kétségen kívül nehéz, de szép feladat vár Fogarason, ha helyes eszközöket használ és nemes célokat tűz ki s azokat komoly mérséklettel szolgálja; ha eleveníti a társadalmat, fölpiszkálja a szunnyadó erőket s tevékenységre ösztökéli (1903 Mikszáth Kálmán CD04) | Ezekben a nagy magyar tehetségekben, akik méltó örökösei a nemzeti klasszicizmus kora halhatatlan halottainak, az a lélek élt és elevenített, élt és alkotott […], mely a mozdíthatatlan, műveletlen maradiság és a gyökértelen idegenség között anticipálta a Harmadik Magyarország szellemét (1937 Nyugat CD10).

2b. (rég) ’vmire késztet v. indít vkit, es. vmit vmi’ ❖ Haragra elevenitetvén rettenetes átkokat mennydörgött a Görögök után (1776 Németh Antal¹ C3320, 51) | [egy kakas] egy ritka fényeſſég drága Kre akad, mellynek a nap ſugári által, mint egy lobogó ſzikrázásra elevenéttetett tundöklesétül annyira el fogattatott vólt, hogy ſokáig maga el-felejtésével tsak annak ſzemlélgetésében foglalatoskodik vala (1777 Németh Antal¹ ford.–Aiszóposz C3321, 93) | a’ külsktl szenvedett háborgattatások elevenítették és nógatták a’ népet bels villongásokra (1815 Pálóczi Horváth Ádám C2121, 279) | Azért szoknunk hevitő italokhoz, hogy azok minket bizonyos ideig vidámitnak, ’s elevenitnek a’ munkára (1846 Bölcsesség gyöngyei ford. 8241001, 134).

2c. (rég) ’〈emberek v. állatok sokasága vmely helyet, területet〉(benépesítve) mozgalmassá, élettelivé tesz’ ❖ A’ ſzámas Uraság, melly a’ Várast lakja, ’s a’ Katona Tiſztek, kik itt garnizonba fekſzenek, a’ Várast elevenítik (1793 Sándor István C3665, 220) | semmi emlősállat, semmi madár, szóval semmi élő lény nem elevenité ezen sürü erdőségeket (1846 Hetilap CD61) | Apró tanyái körül a munkás nép mozog, elevenítve a pusztai rónaságot (1856 Vasárnapi Újság CD56) | A hajdan puszta vidéket nagy községek szorgalmas népe eleveníti (1891 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21).

3. (kissé rég) ’〈vmely történést, tevékenységet, folyamatot, ill. működésében vmit〉 élénkít, mozgalmasabbá, ill. fokozottabbá, gyorsabbá tesz vmi, vki’ ❖ Az ifiu paraſzt léányok között, kik a’ vigaſſágat elevenitették, és egy ſzil-fa alatt tántzoltanak, kinek nem tünt volna ſzemébe Léonorka, termetének ékeſſégére, ábrázattyának ſzépſégére (1775 Báróczi Sándor ford.–Marmontel 7031005, 241) | ſzagolhat elméjét elevenít kellemetes jó ſzagokat (1787 Mátyus István C3068, XXV) | minélinkább nevelnünk kell ismereteit [a gyereknek], elevenítni képzelődését (1836 e. Sasku Károly 8562001, 19) | Elkezdtek művészi előadásokat, költői, tudományos felolvasásokat rendezni. Az mindjárt elevenítette a társalgást, közelebb hozta az „idegeneket” egymáshoz (1870 Jókai Mór CD18) | Bérkocsik vagy magánfogatok csak nagynéha, leginkább csak téli időben elevenítették valamennyire az útczai forgalmat (1894 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | [a katolikus író] Krisztus-követésre stilizált, folytonos lelkiismeretvizsgálattal és magajobbítási gyakorlatokkal iskolázott, kegyelmi indításokkal elevenített lelkiélete (1935 Sík Sándor 9598009, 1).

3a. (rég) ’〈vmely érzést〉 ébreszt, kelt, ill. hevesebbé tesz, fokoz (vmivel) vki, vmi’ ❖ népének sokasága [Szaladinnak] reménységét elevenitette a’ gyözedelemhez (1778 Bessenyei György¹ C1094, 15) |  Felségek az Orosz Tsászár és a Burkus Király az  Ármádáikhoz mentek, hogy jelenlétökkel a’ Seregek bátorságát eleveníttsék (1813 Hazai és Külföldi Tudósítások C0200, 267) | Válásunk óta bizonyosan valami új tréfa elevenité királyom’ kedvét? (1832 Aurora C0039, 101) | az időszaki sajtó szabad nemzetnél arra van hivatva, hogy legyen óramutató a nemzet életében, […] legyen őre a jogszerűségnek, reménye a szenvedőnek, ostora a bűnnek, koszoruzója a szerény érdemnek, elevenitője a hüledező nemes érzelmeknek (1847 Hetilap CD61).

4. (/ritk) ’változatossá, sokszínűvé és így tetszetőssé, érdekessé tesz (vmivel) vmit vmi, vki’ ❖ újj fénynyel eleveníti e’ mez Várost, a’ meg újjíttatott Vár (1798 Vályi András C4337, 430) | a padlat mozaikját a szines ablakok világa eleveníti (1855 Jókai Mór C2258, 35) | [a szekrényen] a síkokat hullámos felületű redős dísz eleveníti (1925 MűvészetiLex. C6812, 757) | A subák alján hálózásos, vagyis Margit-öltéses csíkot is alkalmaztak. A sugaras varrású kerek rózsákat, nagyobb irha leveleket, virágokat, csillagöltéssel, ill. farkasfogas öltéssel elevenítik (1982 NéprajziLex. CD47).

5. ’〈annak kif-ére, hogy vmely alkotás(ban vki) élethűvé, szemléletessé tesz v. így vki elé idéz, ill. úgy ábrázol vmit, vkit, hogy az szinte valóságosként jelenik meg〉’ ❖ a’ Nemzeteknek történeteikbl példákkal világosítván, ’s elevenítvén el-beſzéllését [Bessenyei György] (1788–1789 Magyar Múzeum C0352, 116) | [Rubens] az utánozott főnek hajaít még könnyebbre fodrítá, a’ szemet hozzá adott fényével eleveníté, az ízmokat erőteljes árnyék által mozgásba hozá, és ezer más fortélylyal élt (1840 Henszlmann Imre 8609001, 232) | [Szabolcska Mihály] egyik falusi hírét pompás túlzású, zord vízióval fejezi be; elénk eleveníti az aranyos, rengő, hatalmas búzatáblákat (1910 Tóth Árpád CD10) | Így lesz többrétű modern vers, „profán mágia” a parasztidillből, évszázadok borzongásait jelenvalóvá elevenítő, az érett férfi mai szerelmét legendába emelő varázslat a gyerekkori emlékből (1986 Kiss Ferenc CD53).

6. ’〈annak kif-ére, hogy valóságossá, élővé, ill. hatékonyabbá, erőteljesebbé v. élettelibb dologgá tesz, változtat vmit vmi, vki〉’ ❖ A betű, mellyet értelem kifejtő, szivet nemesitő, és alapos akaratot edző szellem nem elevenit, megrontja előbb a tanitót, ez által a tanulót, és tanitó és tanuló által magát az emberiséget (1846 Hetilap CD61) | Rembrandtot sem lehet plen-airbe átírni. Vagy a Rafael-madonnát édes élőképbe eleveníteni (1915 Zolnai Béla CD10) | A kijövő legény elkáprázott a sohasem látott jóktól és azt hitte, hogy ebben a csodás szobában ez a csodás tündér, faluja valamelyik ős meséjét eleveniti valósággá (1919 Szabó Dezső 9623004, 270) | emberré elevenített kellék (1935 Hevesi Sándor 9247003, 88) | [Pais Dezső] cikkstílusú tudományos értekezéseket, írásműveket elevenített élőszóvá, felolvasássá, közbe-közbe fűzve egy-egy segítő, eligazító megjegyzést (1993 Benkő Loránd CD30).

Ö: fel~, meg~.

Vö. CzF. elevenít · elevenit, elevenítő · elevenitő; TESz. eleven