elévülés fn 4B
1. ’az elévül igével kifejezett folyamat, történés’ ❖ a királyi adományból nyert, és számos századok elévülésével erősült dézmát teljes káratlanitás nélkül el lehet venni (1834 Kossuth Lajos összes munkái CD32).
1a. (ritk) ’az a tény v. állapot, hogy idővel v. vminek következtében elévültté vált vmi’ ❖ a’ vallási dogmák elévülést nem ismernek (1843 Pesti Hírlap CD61) | Hogy Verne-t ma kevesebb felnőtt olvassa, mint régen, nem az elévülés jele (1929 Hankiss János C7751, 56) | [Marx és Engels esetében] a megváltoztató szándék és a megváltozott valóság összevetése tehát nem kerülhető el gondolataik mai érvényességének vagy elévülésének megállapításakor (1995 Népszava aug. 28. C7460, 6).
2. (Jog) ’az a jogintézmény, amely alapján bizonyos, jogszabályban meghatározott idő eltelte miatt vmely jogellenes cselekedet (elkövetőjének) büntethetősége, ill. vmely jog v. jogerősen kiszabott büntetés (állami kényszerrel való) érvényesítésének lehetősége megszűnik’ ❖ ki van már mondva az elévülés’ elve is (1840 Toldy Ferenc C0058, 213) | a vádlott elévülés miatt már nem volt személyes felelősségre vonható (1902 ÓkoriLex. CD28) | A jogbiztonság, a társadalmi konfliktusok csökkentése érdekében már a római jog korrigálta a tulajdon abszolút elvét az elévülés és az elbirtoklás intézményével (1991 Országgyűlési Napló CD62) | [az emberiség elleni] bűnök esetében nem alkalmazható az elévülés (1996 Magyar Hírlap CD09).
2a. (rég, Jog) ’〈tulajdonszerzési módként:〉 az a cselekmény, ill. tény, hogy vki vmely idegen ingó v. ingatlan dolgot nem jogellenes módon folyamatosan a sajátjaként birtokol(va a törvényileg előírt időtartam elteltével annak tulajdonjogát megszerzi); elbirtoklás’ ❖ a sem fekvő vagyon birhatásának, sem elévülésnek (prescriptio) jusával nem biró jobbágy ellen (1833 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | A’ vagyonszerzés’ másik polgári módja az elévülés; ez alatt érteni kell a’ vagyonszerzésnek azon nemét, miszerint ha én a’ más vagyonát bizonyos, a’ törvényben meghatározott ideig háboritatlanul birom, az által azt magamévá teszem (1845 Szűcs István 8457003, 35) | Usucapio vagy usus, tulajdonszerzés elévülés által (1904 ÓkoriLex. CD28) | [Deák Ferenc] a 32 évnél régebben paraszti tulajdonban levő irtványokat (a feudális jogrendben ez volt az elévülés időtartama) az úrbéri állomány részének tekintette (1998 Fónagy Zoltán CD51).
Sz: elévülési.
Vö. CzF. elévűlés · elévülés; ÉrtSz.; TESz. elévül; ÉKsz.