elévülés fn 4B

1. ’az elévül igével kifejezett folyamat, történés’ ❖ a királyi adományból nyert, és számos századok elévülésével erősült dézmát teljes káratlanitás nélkül el lehet venni (1834 Kossuth Lajos összes munkái CD32).

1a. (ritk) ’az a tény v. állapot, hogy idővel v. vminek következtében elévültté vált vmi’ ❖ a’ vallási dogmák elévülést nem ismernek (1843 Pesti Hírlap CD61) | Hogy Verne-t ma kevesebb felnőtt olvassa, mint régen, nem az elévülés jele (1929 Hankiss János C7751, 56) | [Marx és Engels esetében] a megváltoztató szándék és a megváltozott valóság összevetése tehát nem kerülhető el gondolataik mai érvényességének vagy elévülésének megállapításakor (1995 Népszava aug. 28. C7460, 6).

2. (Jog) ’az a jogintézmény, amely alapján bizonyos, jogszabályban meghatározott idő eltelte miatt vmely jogellenes cselekedet (elkövetőjének) büntethetősége, ill. vmely jog v. jogerősen kiszabott büntetés (állami kényszerrel való) érvényesítésének lehetősége megszűnik’ ❖ ki van már mondva az elévülés’ elve is (1840 Toldy Ferenc C0058, 213) | a vádlott elévülés miatt már nem volt személyes felelősségre vonható (1902 ÓkoriLex. CD28) | A jogbiztonság, a társadalmi konfliktusok csökkentése érdekében már a római jog korrigálta a tulajdon abszolút elvét az elévülés és az elbirtoklás intézményével (1991 Országgyűlési Napló CD62) | [az emberiség elleni] bűnök esetében nem alkalmazható az elévülés (1996 Magyar Hírlap CD09).

2a. (rég, Jog) ’〈tulajdonszerzési módként:〉 az a cselekmény, ill. tény, hogy vki vmely idegen ingó v. ingatlan dolgot nem jogellenes módon folyamatosan a sajátjaként birtokol(va a törvényileg előírt időtartam elteltével annak tulajdonjogát megszerzi); elbirtoklás’ ❖ a sem fekvő vagyon birhatásának, sem elévülésnek (prescriptio) jusával nem biró jobbágy ellen (1833 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | A’ vagyonszerzés’ másik polgári módja az elévülés; ez alatt érteni kell a’ vagyonszerzésnek azon nemét, miszerint ha én a’ más vagyonát bizonyos, a’ törvényben meghatározott ideig háboritatlanul birom, az által azt magamévá teszem (1845 Szűcs István 8457003, 35) | Usucapio vagy usus, tulajdonszerzés elévülés által (1904 ÓkoriLex. CD28) | [Deák Ferenc] a 32 évnél régebben paraszti tulajdonban levő irtványokat (a feudális jogrendben ez volt az elévülés időtartama) az úrbéri állomány részének tekintette (1998 Fónagy Zoltán CD51).

Sz: elévülési.

Vö. CzF. elévűlés · elévülés; ÉrtSz.; TESz. elévül; ÉKsz.

elévülés főnév 4B
1.
az elévül igével kifejezett folyamat, történés
a királyi adományból nyert, és számos századok elévülésével erősült dézmát teljes káratlanitás nélkül el lehet venni
(1834 Kossuth Lajos összes munkái)
1a. (ritk)
az a tény v. állapot, hogy idővel v. vminek következtében elévültté vált vmi
a’ vallási dogmák elévülést nem ismernek
(1843 Pesti Hírlap)
Hogy Verne-t ma kevesebb felnőtt olvassa, mint régen, nem az elévülés jele
(1929 Hankiss János)
[Marx és Engels esetében] a megváltoztató szándék és a megváltozott valóság összevetése tehát nem kerülhető el gondolataik mai érvényességének vagy elévülésének megállapításakor
(1995 Népszava aug. 28.)
2. (Jog)
az a jogintézmény, amely alapján bizonyos, jogszabályban meghatározott idő eltelte miatt vmely jogellenes cselekedet (elkövetőjének) büntethetősége, ill. vmely jog v. jogerősen kiszabott büntetés (állami kényszerrel való) érvényesítésének lehetősége megszűnik
ki van már mondva az elévülés’ elve is
(1840 Toldy Ferenc)
a vádlott elévülés miatt már nem volt személyes felelősségre vonható
(1902 ÓkoriLex.)
A jogbiztonság, a társadalmi konfliktusok csökkentése érdekében már a római jog korrigálta a tulajdon abszolút elvét az elévülés és az elbirtoklás intézményével
(1991 Országgyűlési Napló)
[az emberiség elleni] bűnök esetében nem alkalmazható az elévülés
(1996 Magyar Hírlap)
2a. (rég, Jog)
〈tulajdonszerzési módként:〉 az a cselekmény, ill. tény, hogy vki vmely idegen ingó v. ingatlan dolgot nem jogellenes módon folyamatosan a sajátjaként birtokol(va a törvényileg előírt időtartam elteltével annak tulajdonjogát megszerzi); elbirtoklás
a sem fekvő vagyon birhatásának, sem elévülésnek (prescriptio) jusával nem biró jobbágy ellen
(1833 Kossuth Lajos összes munkái)
A’ vagyonszerzés’ másik polgári módja az elévülés; ez alatt érteni kell a’ vagyonszerzésnek azon nemét, miszerint ha én a’ más vagyonát bizonyos, a’ törvényben meghatározott ideig háboritatlanul birom, az által azt magamévá teszem
(1845 Szűcs István)
Usucapio vagy usus, tulajdonszerzés elévülés által
(1904 ÓkoriLex.)
[Deák Ferenc] a 32 évnél régebben paraszti tulajdonban levő irtványokat (a feudális jogrendben ez volt az elévülés időtartama) az úrbéri állomány részének tekintette
(1998 Fónagy Zoltán)
Sz: elévülési
Vö. CzF. elévűlés · elévülés; ÉrtSz.; TESz. elévül; ÉKsz.

Beállítások