elévülhetetlen mn 14B elévülhetlen (rég, ritk)
1. ’olyan 〈dolog〉, amelynek érvénye, hatása sohasem szűnik meg, örökre megmarad’ ❖ tartozom minden lehetőt megtenni, hogy ember-társaim elévülhetetlen jogaik birtokába jussanak (1786 Hajnóczy József CD57) | [Fichte, Schelling és Hegel] mind oly szellemek, kik koruknak irányt adtak és nagyobbrészt elévülhetetlenül vannak bejegyezve a tudományok történetébe (1896 PallasLex. CD02) | „Az utódok tartoznak az elődök erényeit követni.” Ennek az elévülhetetlen erkölcsi törvénynek hatása alatt állva létesítették egyes buzgó és hazafias iskolafenntartók nálunk az iskolai ünnepélyeket (1914 Népnevelő 2110001, 122) | [a molekuláris sejtbiológia] szellemi-szemléleti és metodikai megalapozásában dr. Blobel érdemei elévülhetetlenek (2000 Természet Világa CD50).
1a. ’időtlenül korszerű v. aktuális 〈mű(alkotás)〉, ill. ilyen műve(ke)t létrehozó 〈alkotó〉’ ❖ Mozart, Beethoven, Weber, Paganini […] s még számtalan más nagyságok zongora- és hegedü-koncertjeikkel elévülhetetlen alkotásokat hagytak hátra (1894 PallasLex. CD02) | Lessing az újabbkori német irodalomnak első igazi, elévülhetetlen klasszikusa (1895 PallasLex. CD02) | John Webster, Shakespeare kortársa, két elévülhetetlen renaissance rémdráma szerzője (1937 Cs. Szabó László CD10) | Blum Tamás elévülhetetlen [Koldusopera-]fordítása helyett a nehézkes, rosszul érthető, sokkal laposabb és drámaiatlanabb Vas István-féle szöveget választották (1998 Magyar Hírlap CD09).
2. (Jog) ’az idő múlására tekintet nélkül fennálló 〈bűnösség〉 v. büntetéssel sújtható 〈jogellenes magatartás〉, ill. (bírói úton) érvényesíthető 〈jog, követelés v. igény〉’ ❖ miféle elévülhetetlen váltót vagy kötelezvényt írt alá könnyelműségében (1976 Bajor Andor 1006016, 70) | A Polgári Törvénykönyv szerint a tulajdonjog iránti igény elévülhetetlen, ezért a tulajdonos vagy annak örököse bármikor kérheti a birtokából kikerült dolog visszaadását (1991 Országgyűlési Napló CD62) | elévülhetetlen háborús bűnösség (1992 Országgyűlési Napló CD62) | A törvényjavaslat világosan körülhatárolja azokat a magatartásokat, amelyek a civilizált nemzetek által általánosan elfogadott normák megsértését jelentik, és a nemzetközi büntetőjognak is részét képező emberiség elleni bűncselekményként – és ezért elévülhetetlen bűncselekményként – üldözendők (1996 Országgyűlési Napló CD62).
Sz: elévülhetetlenség.
Vö. ÉrtSz.; TESz. elévül; ÉKsz.