elévülhetetlen mn 14Belévülhetlen (rég, ritk)

1. ’olyan 〈dolog〉, amelynek érvénye, hatása sohasem szűnik meg, örökre megmarad’ ❖ tartozom minden lehetőt megtenni, hogy ember-társaim elévülhetetlen jogaik birtokába jussanak (1786 Hajnóczy József CD57) | [Fichte, Schelling és Hegel] mind oly szellemek, kik koruknak irányt adtak és nagyobbrészt elévülhetetlenül vannak bejegyezve a tudományok történetébe (1896 PallasLex. CD02) | „Az utódok tartoznak az elődök erényeit követni.” Ennek az elévülhetetlen erkölcsi törvénynek hatása alatt állva létesítették egyes buzgó és hazafias iskolafenntartók nálunk az iskolai ünnepélyeket (1914 Népnevelő 2110001, 122) | [a molekuláris sejtbiológia] szellemi-szemléleti és metodikai megalapozásában dr. Blobel érdemei elévülhetetlenek (2000 Természet Világa CD50).

1a. ’időtlenül korszerű v. aktuális 〈mű(alkotás)〉, ill. ilyen műve(ke)t létrehozó 〈alkotó〉’ ❖ Mozart, Beethoven, Weber, Paganini […] s még számtalan más nagyságok zongora- és hegedü-koncertjeikkel elévülhetetlen alkotásokat hagytak hátra (1894 PallasLex. CD02) | Lessing az újabbkori német irodalomnak első igazi, elévülhetetlen klasszikusa (1895 PallasLex. CD02) | John Webster, Shakespeare kortársa, két elévülhetetlen renaissance rémdráma szerzője (1937 Cs. Szabó László CD10) | Blum Tamás elévülhetetlen [Koldusopera-]fordítása helyett a nehézkes, rosszul érthető, sokkal laposabb és drámaiatlanabb Vas István-féle szöveget választották (1998 Magyar Hírlap CD09).

2. (Jog) ’az idő múlására tekintet nélkül fennálló 〈bűnösség〉 v. büntetéssel sújtható 〈jogellenes magatartás〉, ill. (bírói úton) érvényesíthető 〈jog, követelés v. igény〉’ ❖ miféle elévülhetetlen váltót vagy kötelezvényt írt alá könnyelműségében (1976 Bajor Andor 1006016, 70) | A Polgári Törvénykönyv szerint a tulajdonjog iránti igény elévülhetetlen, ezért a tulajdonos vagy annak örököse bármikor kérheti a birtokából kikerült dolog visszaadását (1991 Országgyűlési Napló CD62) | elévülhetetlen háborús bűnösség (1992 Országgyűlési Napló CD62) | A törvényjavaslat világosan körülhatárolja azokat a magatartásokat, amelyek a civilizált nemzetek által általánosan elfogadott normák megsértését jelentik, és a nemzetközi büntetőjognak is részét képező emberiség elleni bűncselekményként – és ezért elévülhetetlen bűncselekményként – üldözendők (1996 Országgyűlési Napló CD62).

Sz: elévülhetetlenség.

Vö. ÉrtSz.; TESz. elévül; ÉKsz.

elévülhetetlen melléknév 14B
elévülhetlen 14B (rég, ritk)
1.
olyan 〈dolog〉, amelynek érvénye, hatása sohasem szűnik meg, örökre megmarad
tartozom minden lehetőt megtenni, hogy ember-társaim elévülhetetlen jogaik birtokába jussanak
(1786 Hajnóczy József)
[Fichte, Schelling és Hegel] mind oly szellemek, kik koruknak irányt adtak és nagyobbrészt elévülhetetlenül vannak bejegyezve a tudományok történetébe
(1896 PallasLex.)
„Az utódok tartoznak az elődök erényeit követni.” Ennek az elévülhetetlen erkölcsi törvénynek hatása alatt állva létesítették egyes buzgó és hazafias iskolafenntartók nálunk az iskolai ünnepélyeket
(1914 Népnevelő)
[a molekuláris sejtbiológia] szellemi-szemléleti és metodikai megalapozásában dr.doktor Blobel érdemei elévülhetetlenek
(2000 Természet Világa)
1a.
időtlenül korszerű v. aktuális 〈mű(alkotás), ill. ilyen műve(ke)t létrehozó 〈alkotó〉
Mozart, Beethoven, Weber, Paganini […] s még számtalan más nagyságok zongora- és hegedü-koncertjeikkel elévülhetetlen alkotásokat hagytak hátra
(1894 PallasLex.)
Lessing az újabbkori német irodalomnak első igazi, elévülhetetlen klasszikusa
(1895 PallasLex.)
John Webster, Shakespeare kortársa, két elévülhetetlen renaissance rémdráma szerzője
(1937 Cs. Szabó László)
Blum Tamás elévülhetetlen [Koldusopera-]fordítása helyett a nehézkes, rosszul érthető, sokkal laposabb és drámaiatlanabb Vas István-féle szöveget választották
(1998 Magyar Hírlap)
2. (Jog)
az idő múlására tekintet nélkül fennálló 〈bűnösség〉 v. büntetéssel sújtható 〈jogellenes magatartás〉, ill. (bírói úton) érvényesíthető 〈jog, követelés v. igény〉
miféle elévülhetetlen váltót vagy kötelezvényt írt alá könnyelműségében
(1976 Bajor Andor)
A Polgári Törvénykönyv szerint a tulajdonjog iránti igény elévülhetetlen, ezért a tulajdonos vagy annak örököse bármikor kérheti a birtokából kikerült dolog visszaadását
(1991 Országgyűlési Napló)
elévülhetetlen háborús bűnösség
(1992 Országgyűlési Napló)
A törvényjavaslat világosan körülhatárolja azokat a magatartásokat, amelyek a civilizált nemzetek által általánosan elfogadott normák megsértését jelentik, és a nemzetközi büntetőjognak is részét képező emberiség elleni bűncselekményként – és ezért elévülhetetlen bűncselekményként – üldözendők
(1996 Országgyűlési Napló)
Sz: elévülhetetlenség
Vö. ÉrtSz.; TESz. elévül; ÉKsz.

Beállítások