elévült mn-i ign és mn 

I. mn-i ign → elévül.

II. mn 12B2

1. ’idejétmúlt, korszerűtlen, elavult 〈dolog〉’ ❖ Eh! elévölt szokás, nem kapok rajta (1819 Kisfaludy Károly C2668, 3) | Ámbár én azon elévült iskolához tartozom, a mely nem óhajtotta Austriát egészen kitörülve látni Európából, kénytelen vagyok elismerni, hogy magamagát kitörli (1881 Kossuth Lajos ford. CD32) | A házasság elévült intézmény, a hitvesi fogadalom nyűg, az eskü természetellenes? (1920 Kosztolányi Dezső CD10) | az egész magyar közlekedési hálózat mind technikájában, mind adminisztrációjában rossz és elévült volt (1981 Dénes Tibor 9812002, 64).

2. (Jog) ’a jogszabályban meghatározott idő eltelte miatt megszűnt 〈büntethetőség〉 v. nem büntethető 〈jogellenes cselekedet〉, ill. bírói úton nem érvényesíthető 〈büntetés v. jog, követelés〉’ ❖ A telekkönyvi hatóság hivatalból vizsgálja a váltó érvényességét és a váltókövetelés fennállását a váltótörvény alapján, azért elévült váltó alapján előjegyzésnek nincs helye (1893 PallasLex. CD02) | ha a kereset megalapításához szükséges okiratok csatolva vannak és a kereset nem látszik elévültnek, a bíróság meghagyást bocsát ki (1915 RévaiNagyLex. C5709, 543) | behajthatatlan, elévült adósságok (1995 Teke Zsuzsa CD58) | gyakorlatban alig megoldható az elévült bűncselekmények elkövetőinek felderítése és üldözése (1995 Magyar Hírlap CD09) | Az elévült büntethetőségű cselekmények többsége – a lakosságot leginkább nyugtalanító – vagyon elleni bűncselekmény volt (1997 Tények könyve CD37).

3. (rég, ritk) ’megöregedett, idős 〈személy〉’ ❖ nincs elhagyottabb teremtés nap alatt mint az elévűlt szűz (1832 Kovacsóczy Mihály C3313, 105) | Piroska egyedül maradt hálótermében az elévült Teréz nénével (1841 Nemzeti almanach C0399, 290) | Régenten egy rosz ember éle, Elévült nő lakozva véle; – Gyermek-korából régi dajka, – Ki csak gonoszt gondolt szivében (1846 Tompa Mihály CD01).

4. (rég, ritk) ’tartósan, évek óta létező, fennálló 〈dolog〉’ ❖ minden veszély nélkül kigyógyít nehány elévült (chronicus) kórságot (1842 Athenaeum C0024, 965) | az uj kormány, illetőleg Brady tábornok-helytartó hasztalan fáradozott, hogy a jobbágyság hagyományos inségét orvosolja és elévült bajokon segítsen (1893 PallasLex. CD02).

Sz: elévültség.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. elévül

elévült ❖ melléknévi igenév és melléknév
permalink
I. melléknévi igenév → elévül
II. melléknév ◦ 12B2
1.
idejétmúlt, korszerűtlen, elavult 〈dolog〉
Eh! elévölt szokás, nem kapok rajta
(1819 Kisfaludy Károly)
Ámbár én azon elévült iskolához tartozom, a mely nem óhajtotta Austriát egészen kitörülve látni Európából, kénytelen vagyok elismerni, hogy magamagát kitörli
(1881 Kossuth Lajos ford.)
A házasság elévült intézmény, a hitvesi fogadalom nyűg, az eskü természetellenes?
(1920 Kosztolányi Dezső)
az egész magyar közlekedési hálózat mind technikájában, mind adminisztrációjában rossz és elévült volt
(1981 Dénes Tibor)
2. (Jog)
a jogszabályban meghatározott idő eltelte miatt megszűnt 〈büntethetőség〉 v. nem büntethető 〈jogellenes cselekedet〉, ill. bírói úton nem érvényesíthető 〈büntetés v. jog, követelés〉
A telekkönyvi hatóság hivatalból vizsgálja a váltó érvényességét és a váltókövetelés fennállását a váltótörvény alapján, azért elévült váltó alapján előjegyzésnek nincs helye
(1893 PallasLex.)
ha a kereset megalapításához szükséges okiratok csatolva vannak és a kereset nem látszik elévültnek, a bíróság meghagyást bocsát ki
(1915 RévaiNagyLex.)
behajthatatlan, elévült adósságok
(1995 Teke Zsuzsa)
gyakorlatban alig megoldható az elévült bűncselekmények elkövetőinek felderítése és üldözése
(1995 Magyar Hírlap)
Az elévült büntethetőségű cselekmények többsége – a lakosságot leginkább nyugtalanító – vagyon elleni bűncselekmény volt
(1997 Tények könyve)
3. (rég, ritk)
megöregedett, idős 〈személy〉
nincs elhagyottabb teremtés nap alatt mint az elévűlt szűz
(1832 Kovacsóczy Mihály)
Piroska egyedül maradt hálótermében az elévült Teréz nénével
(1841 Nemzeti almanach)
Régenten egy rosz ember éle, Elévült nő lakozva véle; – Gyermek-korából régi dajka, – Ki csak gonoszt gondolt szivében
(1846 Tompa Mihály)
4. (rég, ritk)
tartósan, évek óta létező, fennálló 〈dolog〉
minden veszély nélkül kigyógyít nehány elévült (chronicus) kórságot
(1842 Athenaeum)
az uj kormány, illetőleg Brady tábornok-helytartó hasztalan fáradozott, hogy a jobbágyság hagyományos inségét orvosolja és elévült bajokon segítsen
(1893 PallasLex.)
Sz: elévültség
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. elévül

Beállítások