élez ts ige 4b
1. ’〈éllel rendelkező dolgot, kül. eszközt〉(fenéssel, köszörüléssel) vágásra alkalmasabbá, élesebbé tesz’ ❖ Magam élezem a’ kardot (1800 Döme Károly ford.–Metastasio C1453, 12) | [a gyalogsági ásó] csak belső oldalán van élezve (1893 PallasLex. CD02) | Igazán jó pengéjű kést csak fenőkövön szabad élezni (1997 Magyar Hírlap CD09).
2. (rég, ritk) ’〈tevékenységet, alkotást〉 támadóvá v. támadóbbá, sértő(bb) szándékúvá tesz’ ❖ Ébredj fel Magyar Iffjúság, végy vér ſzemet, élezd Tolladot (1777 Baróti Szabó Dávid C0823, 216) | Kisfaludy sokkal inkább boszonkodott Somogyi’ mondolatjára, mint a’ maga ellen élezett Recensióra (1815 Pázmándi Horvát Endre C2567, 514).
3. ’〈helyzetet, ellentétet stb.〉(fel)fokoz, kiélez’ ❖ [Margitay Tihamér festő- és grafikusművész] a polgári szalon-élet tragikomikus epizódjainak […] hol jókedvűen jellemző, hol túlzásig élező alakításaival széles körű hálás közönséget szerzett (1893 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | végsőkig élezte [Pázmány Péter] harci szenvedélyét az az olthatatlan érzés is, hogy olyan hatalomnak katonája, amelynek nem lehet nem győznie (1939 Sík Sándor 9598002, 156) | [a szovjet irodalom harmadik nemzedéke] újat is hoz a háború ábrázolásában: […] egyszerű katonasorsok, nem egyszer tragikumig élezett konfliktusait (1962 Elbert János 9121001, 21) | ahol sok papíron sok aláírás bizonyítéka van, ott osztott a felelősség és bürokratikusan akadályozott a munka. Így – élezve a tényeket – lehet, hogy jobban kell vigyázni az aláírások begyűjtésére, mint arra, hogy valóban mi történik a beteggel (1986 Losonczi Ágnes 1095003, 164).
4. (átv is) ’éles körvonallal, kontúrral körbevesz, keretez’ ❖ nemesen élezett rokonszenves arc (1887 Mikszáth Kálmán CD04) | visszaugrom a régi fénykörökbe s az életem vonalját pirossal élezem (1919 e. Somlyó Zoltán CD01) | A test belső kontúrjait, a ruhák redőit vonalakkal vagy bekarcolással élezve, [a művész] kidomborítja annak testszerűségét (1925 MűvészetiLex. C6812, 302) | [az ún. csörgő réce példányain] a fehéren élezett faroktollak szürkés-barnafeketék (1933 Az állatok világa ford. CD46).
Ö: ki~.
ÖU: meg~.
Sz: élezés, élezet.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. él²; ÉKsz.; ÚMTsz. éleztet