elfajul tn ige 1a1
1. (kissé rég) ’〈növény v. állat(ok együtt tartott csoportja)〉 a faj(tá)ra eredetileg nem jellemző(, kedvezőtlen) sajátosságokat vesz fel’ ❖ [ha az ajánlott módszert] tſak-egy tzikelyben-is, el-mulattyuk, könnyen meg-eshetik, hogy idövel a’ leg-jobb terméſzetü juhok is el-fajulnak (1774 Tapasztalásból merített oktatás ford. C4090, 57) | Minél alább van a’ bibirtsó a’ káposztatorsan; annál alábbvaló magot terem az, és az íllyen mag után annál inkább elfajúl a’ jó fajta káposzta (1805 Pethe Ferenc 8364011, 85) | az egész Ménes, ha Félszilaj akar lenni, együtt se nem legelhet, se nem telelhet: mert külömben a’ legszebb Ménesis elfajúl (1819 e. Nagyváthy János 8328011, 71) | a pikkelyzetükben elfajult és kevés, de hatalmasra nőtt halpénzzel fedett tükörpontyokat (1933 Az állatok világa ford. CD46).
1a. (Orvos is) ’〈sejt, szövet, szerv〉 kórosan elváltozik, ill. ezáltal vmivé válik’ ❖ [az időszakos elmezavar okát] a kórosan kifejlődött és elfajúlt, terhelt agyvelőszerkezetben kell keresnünk, melynek ingerfogó képesége oly annyira fokozódott, hogy nála, az egészséges agyat alig érintő ingerek, már rohamokat váltanak ki (1885 Moravcsik Ernő Emil–Zofáhl Rezső ford.–Krafft-Ebing 8267005, 237) | [az ún. hólyagos üszök] a pete bolyhainak megbetegedése; amidőn minden bolyhocska hólyaggá fajul el (myxoma chorii), ami a petét tönkre teszi s elébb-utóbb vetéléshez vezet (1893 PallasLex. CD02) | [Érelmeszesedés kialakulása esetén] a kötőszövet lassankint elfajul és elmeszesedés áll be (1926 TolnaiÚjLex. C5721, 190) | Szervezetünkben minden órában daganatosan elfajult sejtek sokasága képződik, de szerencsénkre, a jól működő immunrendszer még idejében kiszűri és elpusztítja a daganatsejteket (1994 Magyar Hírlap CD09).
2. ’〈személy, (nép)csoport (jelleme, karaktere)〉 az elődökhöz, ill. a kívánatoshoz képest elromlik, elkorcsosul’ ❖ A’ kí Hazájának trónusára dúl fúl, Ollyan, mint egy gyermek, ki maga el-fajúl (1772 Bessenyei György¹ C1076, 55) | Az én Anyám, ’s Hazám Meránia szűlt téged’? a’ nagy Berchtold’ vére így fajúlt el? (1819 Katona József 8226025, 188) | [az ifjú] a nőnemet szerfölött is szereté, szinte bujaságra fajult el (1836 Táncsics Mihály 8463007, 9) | Oh, a magyar jelleme soha sem fajulhat el annyira, hogy egy emelkedettebb pillanat befolyása alatt ismét vissza ne nyerje ősi nemességét (1860 Jókai Mór CD18) | A néptömeg általánosan véve, erkölcseiben nem kevéssé fajúlt el az ősi erényektől (1868 Horváth Mihály 8189008, 394) | A latinok a világot hódították meg azzal az érzéssel, hogy őseiktől elfajultak (1935 Németh László² 9485057, 74) | elfajultok, és istenszobrot csináltok bárminek a képmására, és azt teszitek, amit rossznak lát Istenetek, az Úr (1995 Protestáns Biblia ford. CD1203).
3. ’〈(nemkívánatos, ill. kedvezőtlen) dolog, jelenség〉(még) rossz(abb), silány(abb) lesz v. szélsőséges túlzásba csap át, ill. így vmivé v. vmilyenné válik’ ❖ Erſzak módot lelt garázdálkodásra, Hatalom el fajúlt, ’s ment uralkodásra (1772 Orczy Lőrinc C0794, 48) | az önérzet, mely magában véve dicséretes, önzéssé, az önbizalom felfuvalkodottsággá fajúl el (1877 Külföldi Viktor ford.–Jacoby 8262003, 13) | mulatozás, mely helyenkint dorbézolásba fajul el (1887 e. Podmaniczky Frigyes 8370001, 83) | A hangulat a vigszinházra éppen nem volt kedvező, de még sem fajult el odáig, hogy a kérvényt egyszerüen elutasitották volna (1894 Hazánk 8634001, 10) | [Az ún. játékos fogasponty] az akvárium többi lakójával szeret ugyan civakodni, de ez inkább csak játék, s noha olykor negyedóráig is eltart, sohasem fajul el (1933 Az állatok világa ford. CD46) | nagyon örülök, hogy a vita nem fajult el személyeskedővé (1997 Országgyűlési Napló CD62).
J: elfajzik.
Vö. CzF. elfajúl · elfajul, elfajult; ÉrtSz.; TESz. faj; ÉKsz.; SzT. ~, elfajult; ÚMTsz. ~, elfajult