elfedez ts ige 4b
1. (kissé rég) ’〈alatta, mögötte stb. levő dolgot v. személyt〉 hely(zet)e, nagysága, sűrűsége stb. következtében (védelmet nyújtva) eltakar, elrejt vmi’ ❖ a’ már le hanyatlott napnak világoſſágát a’ bé következett eſtvének ſetétſége ki rekeſztvén a’ ſzobából, el fedezte az én Uramat a’ Királynak ſzemei elött (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0807, 204) | [a tó] vizét elfedezik a’ szemléltl a’ körlötte lév nádak (1799 Vályi András C4338, 272) | A szélvész ellen egy barlangban kerestem menedéket mely elfedezett (1843 Récsi Emil ford.–Sand 8389006, 172) | Egy vékony sebforradás látszott a fiatal bég halántéka körül, melyet a turbán tekercse nem egészen fedezett el (1853 Jókai Mór CD18) | [Ágnes] nem egyszer tekintett körül, ha nem látja-e meg valahol Mihályt, de […] ezt elfedezte a tömeg (1858 Vasárnapi Újság CD56) | a jövő alakulásokat elfedező kárpitnak (1910 Salgó Ernő CD10).
1a. (kissé rég, átv is) ’〈annak kif-ére, hogy vki, vmi beszór, bevon, befed (vmivel) vmit, ill. úgy helyez (el) v. tart vmi elé v. fölé vmit, hogy azt(, ami v. aki alatta v. mögötte van,) elrejtse (vki, vmi elől) v. elzárja, védje〉’ ❖ a gyáſzos ſzemélynek ábrázatja, fátyollal el-van fedezve (1772 Bessenyei György¹ C1076, 118) | [Minekutána a madár elkészítette a fészkét,] kivl jól el-fedezte (1793 Segesvári István ford.–Derham C3720, 371) | Ugy fogyott el a hold, mintha valami karikával födözték volna el (1851 A Falu Könyve C1667, 22) | [Ádám és Éva] szégyelni kezdik meztelenségöket s igyekeznek azt úgy, a hogy lehet, elfedezni (1882 Szász Károly² 8426067, 455) | a békességért való nagy puskapor-ropogtatása pedig csak arra czélzott, hogy a füsttel álnok cselszövéseit és miveleteit elfödözze (1900 Széchy Károly CD55) | elfedezem, aki hozzám huzódik, Aki hisz bennem meggyógyítom (1926 Sárközi György 9587001, 5).
2. (/ritk) ’〈érzést, ill. fogyatékosságot, hibát stb.〉(cinkos módon) leplezve eltitkol, elrejt vki, vmi’ ❖ tiſztelettel Hajlik-meg eltted; mérgét el-fedezi, ’S noha gonoſz, magát hívednek nevezi (1772 Bessenyei György¹ C1076, 93) | ne legyen alkalma megtudni azt a leánynak, a mit az anyának sikerült elfedezni a leány előtt (1880 A Petőfi Társaság évkönyve C1519, 52) | Ami fáj is, elfödözöm, S a világgal semmi közöm (1910 Babits Mihály CD10) | Aki bűnét elfedezi, annak nem lesz jó dolga; aki megvallja és elhagyja, az irgalmasságot nyer (1995 Jubileumi kommentár CD1206).
2a. (/ritk) ’〈annak kif-ére, hogy feltűnőbb volta, erősebb hatása stb. miatt – elvonva róla a figyelmet – vminek az észlelését (meg)akadályozza, ill. negatív megítélését enyhíti v. feledteti vmi〉’ ❖ Én is mindenekbe magam úgy viselem, Hogy homállyosságát mostani vétkemnek Fedezze-el méllyen fénye érdememnek (1791 Szentjóbi Szabó László C3958, 89) | a’ testnek külső helytelensége a’ legszebb tulajdonságokat is elfedezi, vagy legalább behomályosítja (1825 Szilasy János C4030, 63) | [az osztrák és az orosz udvar közti ellentétet] a belga és a lengyel fölkelés okozta hatalmas rázkódás némileg elfödözte (1887 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | a megismerés gyönyöre elfedezi előtte a megismerés tartalmának lesújtó jelentését (1911 Salgó Ernő CD10) | [Az eldugott kis faluban] a nagyvilág eseményeit elfödözik a helybeli örömök és tragédiák (1957 Népszabadság dec. 10. C1498, 4) | Mindenekelőtt az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek, mert a szeretet sok bűnt elfedez (1995 Protestáns Biblia ford. CD1203).
3. (rég, ritk) ’〈pénzösszeg〉 bizonyos (hosszabb) ideig fedez vmit’ ❖ maradt annyi, hogy aprólékos költségeimet még egy hónapig is elfedezte volna, ha a farsang engem is tékozlásba nem vitt volna (1839 Kossuth Lajos CD32).
Vö. CzF.; SzT.