elfed ts ige 2b6

1. ’〈vmi(nek a sokasága) v. vmely szemcsés v. folyékony anyag〉(fokozatosan) úgy (be)borít, (be)fed vmit, hogy az (részben) nem látszik, ill. nem lehet hozzáférni’ ❖ ezer ſzántó fldeket láttam, mellyek bogáts-kóróval és vad zabbal ſzinte el-fedettek valának, mintha azt vetettek vólna beléjek (1781 Magyar Hírmondó 7444014, 243) | [a Tátrát] júniusnak vége felé is hóval egészen elfedve pillantám meg (1817 Kazinczy Ferenc 7163003, 54) | [a körmöket] is ápolni kell, nem nyirván le őket annyira, hogy az általuk elfedett hús látható legyen (1867 Rádl Ödön 8382001, 2) | [a ráhelyezett] virágok lassanként elfedték az oltárt (1928 Babits Mihály C0697, 197) | a telet kivéve minden hónapban jelentős területeket fedett el a belvíz (1999 Magyar Hírlap CD09).

1a. (átv is) ’〈annak kif-ére, hogy a sötétség, füst stb. olyan mértékben, ill. olyan sűrűn van vhol, hogy az ott levő személy(ek), tárgy(ak) stb. (részben) nem látható(k)〉’ ❖ Tiszta szemmel nézek a jövőbe, Nem lebeg rajt szenvedély köde, Mely előlem annyi szép virányt, de Annyi puszta tájt is elföde (1845 Petőfi Sándor C3506, 347) | Egyszer elvesztette [a vezért]: az ég borulása Elfödé előle, nem hagyá, hogy lássa (1848 Arany János C0649, 72) | A csak alig megvilágított padlásszoba annyira megtelt dohányfüsttel, hogy elfedte egymás elől a beszélők arcát (1931 Kuncz Aladár C5096, 276) | a Sierra Madre Oriental völgyeibe rendszeresen bekúszó páratömeg gyakran elfedi a kilátást (1997 Természet Világa CD50).

1b. (vál) ’〈annak kif-ére, hogy vmi okozza, előidézi, hogy vmely anyag v. vminek a sokasága (összefüggő rétegben) beborítson vmely felületet〉’ ❖ [katonáinak vitézsége] kettöztetvén az én Uramban a’ gyözedelem iránt való reménſéget, tsak hamar el fedte az egéſz térſéget azoknak holt teſtekkel, kik mérges fegyverének ellent akarnak vala állani (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0807, 75) | Áll a kis domb egyszerű jelével, S te természet, elhagyottak gyáma, Vad virágok- s fűvekkel födéd el (1847 Petőfi Sándor C3502, 206) | Egyetlen tartós havazás fedte el 1874 tavaszán vastagabb hóréteggel, melynek vize mélyebbre hatolhatott volna, a szőllőföldjét (1874 Borászati Lapok 8607002, 224) | Az évek hóval födik el fejét És barázdákkal barna homlokát (1924 Juhász Gyula¹ CD01).

2. ’〈annak kif-ére, hogy (szándékosan) úgy helyezkedik el, ill. olyan helyzetet vesz fel vki, vmi, hogy a mögötte v. alatta levő ember, állat v. dolog (a szemlélő irányából) nem látszik〉’ ❖ a’ hegyek a’ tengert elfedik szemeink elől (1796 Kisfaludy Sándor 8243054, 332) | mogorva képű rőt férfiú, nyírott fővel, ’s ajkait elfedő bajúszszal (1838 Jósika Miklós 8212006, 20) | A szerzetesek sűrűbben álltak össze, hogy elfödjék e jelenetet a nép szemétől (1842 Madách Imre 8284056, 434) | nehány darab ünő jár-kél föl s alá a gyér bokrokon levelészve, s a vénebbje, úgy tetszik, a vadakat előlünk elfedő bozóthoz közeledik (1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | a gázórát elfedő szekrényke tetejére (1937 Pesti Hírlap okt. 31. C5685, 11) | [fekete posztókabátja] bokájáig ér, csizmája szárát elfedi (2010 András László² 3002004, 227).

3. ’〈annak kif-ére, hogy vki, es. vmi beszór, bevon, befed (vmivel) vmit, ill. úgy helyez (el) v. tart vmi elé v. fölé vmit, hogy azt(, ami v. aki alatta v. mögötte van,) elrejtse (vki, vmi elől) v. elzárja, védje〉’ ❖ ujjaival mindég elfedi ábrázatját, mikor szemem afelé fordult, ahol ő ült (1812 Kazinczy Ferenc 7163014, 301) | legfőbb gondjok (azaz Lőcslábé) az vala, hogy a’ vadat a’ kocsira szépen feltakarítsák ’s a’ világ’ kiváncsi szemei elől galyakkal ’s gunyáikkal elfödjék (1834 Vörösmarty Mihály 8524421, 46) | odaugrott Bajcsy uram, két karjával és tulajdon testével elfödte a gyermeket; egy surtató robbanás hallatszott, a leomló vakolattömeg mindenestül a férfi fejére hullott (1857 Jókai Mór CD18) | Az Akasztófadombon róka váj, az agyagot éles körmei ontják. Kikaparja és újra elfedi bűnösök régi csontját (1935 Jékely Zoltán 9278009, 11) | [a fénykép elmosódása] elkerülhető oly módon, hogy a zár nyitásakor és zárásakor elfedjük az objektívet egy fekete papírral (1997 Természet Világa CD50).

4. (cinkos módon) leplezve eltitkol, elrejt vmit vki, vmi’ ❖ Titok ugyan még-is el-födve maradott (1780 Dugonics András ford.–Homérosz C1485, 223) | Ki mással együtt suttog, titkolódik, Kötél alatt vesz; s ilyent a ki lát, S mivel barátja, tettét elfödi, Lakoljon ő is (1818 Szemere Pál ford.–Körner C3948, 193) | [a táblabíró] a titkolt szenvedély önkénytelen ravaszságával födé el legbensőbb indulatait, vágyait, érzéseit (1899 e. Péterfy Jenő 8363001, 110) | Mert növeli, ki elfödi a bajt (1955 Illyés Gyula 2005028, 128) | a kormány ilyen szándéknyilatkozatokkal próbálja elfedni a mulasztásait (2006 Országgyűlési Napló CD62).

4a. ’〈annak kif-ére, hogy feltűnőbb volta, erősebb hatása stb. miatt – elvonva róla a figyelmet – vmely (fizikai) jelenségnek az észlelését, felismerését megnehezíti, ill. megakadályozza, lehetetlenné teszi vmi〉’ ❖ a bün mocska elföd az emberen minden méltóságot (1872 Tóvölgyi Titusz C4313, 192) | [a nem időszakos légnyomás-ingadozások] a geográfiai szélességgel elannyira növekszenek, hogy az időszakosakat gyakran egészen elfedik (1895 PallasLex. CD02) | Apró mozaik-távlatok, zavaros fejlődési vonalak elfödték a nagy eredményekkel, kész értékekkel súlyos történelmi távlatokat (1911 Bálint Aladár CD10) | [A házias lánynál] az örömnyújtás vágya elfedte, hogy már ekkor is önmagára kimért kötelességet teljesített („Így kell kedvesnek lenni egy férfihez”) (1986 F. Várkonyi Zsuzsa 1044005, 83) | [a dezodorok] részben eltömik a mirigyek kivezetőcsöveit (ezzel és aktívanyagaikkal gátolják a perspirációt), részben mesterséges illatanyagaikkal elfedik annak illatát (2003 Természet Világa CD50) | [lézerfény esetében] az adott térfogaton kívülről származó jelek találkozásakor azonban az interferencia mintázata nem lehet kellően kontrasztos, a jelet elfedi a zaj, a fény paramétereinek véletlenszerű ingadozásai, fluktuációi következtében (2006 Varró Sándor–Dombi Péter 3316001, 158).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elfedet, elfedettet, elfedhet

elfed tárgyas ige 2b6
1.
〈vmi(nek a sokasága) v. vmely szemcsés v. folyékony anyag〉 (fokozatosan) úgy (be)borít, (be)fed vmit, hogy az (részben) nem látszik, ill. nem lehet hozzáférni
ezer ſzántó fldeket láttam, mellyek bogáts-kóróval és vad zabbal ſzinte el-fedettek valának, mintha azt vetettek vólna beléjek
(1781 Magyar Hírmondó)
[a Tátrát] júniusnak vége felé is hóval egészen elfedve pillantám meg
(1817 Kazinczy Ferenc)
[a körmöket] is ápolni kell, nem nyirván le őket annyira, hogy az általuk elfedett hús látható legyen
(1867 Rádl Ödön)
[a ráhelyezett] virágok lassanként elfedték az oltárt
(1928 Babits Mihály)
a telet kivéve minden hónapban jelentős területeket fedett el a belvíz
(1999 Magyar Hírlap)
1a. (átv is)
〈annak kif-ére, hogy a sötétség, füst stb. olyan mértékben, ill. olyan sűrűn van vhol, hogy az ott levő személy(ek), tárgy(ak) stb. (részben) nem látható(k)
Tiszta szemmel nézek a jövőbe, Nem lebeg rajt szenvedély köde, Mely előlem annyi szép virányt, de Annyi puszta tájt is elföde
(1845 Petőfi Sándor)
Egyszer elvesztette [a vezért]: az ég borulása Elfödé előle, nem hagyá, hogy lássa
(1848 Arany János)
A csak alig megvilágított padlásszoba annyira megtelt dohányfüsttel, hogy elfedte egymás elől a beszélők arcát
(1931 Kuncz Aladár)
a Sierra Madre Oriental völgyeibe rendszeresen bekúszó páratömeg gyakran elfedi a kilátást
(1997 Természet Világa)
1b. (vál)
〈annak kif-ére, hogy vmi okozza, előidézi, hogy vmely anyag v. vminek a sokasága (összefüggő rétegben) beborítson vmely felületet〉
[katonáinak vitézsége] kettöztetvén az én Uramban a’ gyözedelem iránt való reménſéget, tsak hamar el fedte az egéſz térſéget azoknak holt teſtekkel, kik mérges fegyverének ellent akarnak vala állani
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
Áll a kis domb egyszerű jelével, S te természet, elhagyottak gyáma, Vad virágok- s fűvekkel födéd el
(1847 Petőfi Sándor)
Egyetlen tartós havazás fedte el 1874 tavaszán vastagabb hóréteggel, melynek vize mélyebbre hatolhatott volna, a szőllőföldjét
(1874 Borászati Lapok)
Az évek hóval födik el fejét És barázdákkal barna homlokát
(1924 Juhász Gyula¹)
2.
〈annak kif-ére, hogy (szándékosan) úgy helyezkedik el, ill. olyan helyzetet vesz fel vki, vmi, hogy a mögötte v. alatta levő ember, állat v. dolog (a szemlélő irányából) nem látszik〉
a’ hegyek a’ tengert elfedik szemeink elől
(1796 Kisfaludy Sándor)
mogorva képű rőt férfiú, nyírott fővel, ’s ajkait elfedő bajúszszal
(1838 Jósika Miklós)
A szerzetesek sűrűbben álltak össze, hogy elfödjék e jelenetet a nép szemétől
(1842 Madách Imre)
nehány darab ünő jár-kél föl s alá a gyér bokrokon levelészve, s a vénebbje, úgy tetszik, a vadakat előlünk elfedő bozóthoz közeledik
(1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
a gázórát elfedő szekrényke tetejére
(1937 Pesti Hírlap okt. 31.)
[fekete posztókabátja] bokájáig ér, csizmája szárát elfedi
(2010 András László²)
3.
〈annak kif-ére, hogy vki, es. vmi beszór, bevon, befed (vmivel) vmit, ill. úgy helyez (el) v. tart vmi elé v. fölé vmit, hogy azt(, ami v. aki alatta v. mögötte van,) elrejtse (vki, vmi elől) v. elzárja, védje〉
ujjaival mindég elfedi ábrázatját, mikor szemem afelé fordult, ahol ő ült
(1812 Kazinczy Ferenc)
legfőbb gondjok (azaz Lőcslábé) az vala, hogy a’ vadat a’ kocsira szépen feltakarítsák ’s a’ világ’ kiváncsi szemei elől galyakkal ’s gunyáikkal elfödjék
(1834 Vörösmarty Mihály)
odaugrott Bajcsy uram, két karjával és tulajdon testével elfödte a gyermeket; egy surtató robbanás hallatszott, a leomló vakolattömeg mindenestül a férfi fejére hullott
(1857 Jókai Mór)
Az Akasztófadombon róka váj, az agyagot éles körmei ontják. Kikaparja és újra elfedi bűnösök régi csontját
(1935 Jékely Zoltán)
[a fénykép elmosódása] elkerülhető oly módon, hogy a zár nyitásakor és zárásakor elfedjük az objektívet egy fekete papírral
(1997 Természet Világa)
4.
(cinkos módon) leplezve eltitkol, elrejt vmit vki, vmi
Titok ugyan még-is el-födve maradott
(1780 Dugonics András ford.Homérosz)
Ki mással együtt suttog, titkolódik, Kötél alatt vesz; s ilyent a ki lát, S mivel barátja, tettét elfödi, Lakoljon ő is
(1818 Szemere Pál ford.Körner)
[a táblabíró] a titkolt szenvedély önkénytelen ravaszságával födé el legbensőbb indulatait, vágyait, érzéseit
(1899 e. Péterfy Jenő)
Mert növeli, ki elfödi a bajt
(1955 Illyés Gyula)
a kormány ilyen szándéknyilatkozatokkal próbálja elfedni a mulasztásait
(2006 Országgyűlési Napló)
4a.
〈annak kif-ére, hogy feltűnőbb volta, erősebb hatása stb. miatt – elvonva róla a figyelmet – vmely (fizikai) jelenségnek az észlelését, felismerését megnehezíti, ill. megakadályozza, lehetetlenné teszi vmi〉
a bün mocska elföd az emberen minden méltóságot
(1872 Tóvölgyi Titusz)
[a nem időszakos légnyomás-ingadozások] a geográfiai szélességgel elannyira növekszenek, hogy az időszakosakat gyakran egészen elfedik
(1895 PallasLex.)
Apró mozaik-távlatok, zavaros fejlődési vonalak elfödték a nagy eredményekkel, kész értékekkel súlyos történelmi távlatokat
(1911 Bálint Aladár)
[A házias lánynál] az örömnyújtás vágya elfedte, hogy már ekkor is önmagára kimért kötelességet teljesített („Így kell kedvesnek lenni egy férfihez”)
(1986 F. Várkonyi Zsuzsa)
[a dezodorok] részben eltömik a mirigyek kivezetőcsöveit (ezzel és aktívanyagaikkal gátolják a perspirációt), részben mesterséges illatanyagaikkal elfedik annak illatát
(2003 Természet Világa)
[lézerfény esetében] az adott térfogaton kívülről származó jelek találkozásakor azonban az interferencia mintázata nem lehet kellően kontrasztos, a jelet elfedi a zaj, a fény paramétereinek véletlenszerű ingadozásai, fluktuációi következtében
(2006 Varró Sándor–Dombi Péter)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elfedet, elfedettet, elfedhet

Beállítások