elfeled ts ige 2b (kissé vál) 

1. ’(átmenetileg) nem képes az emlékezetébe, tudatába idézni, ill. ott megjeleníteni vmit v. vkit’ ❖ [a történetet] nem Domokos úrtól vettem, hanem egy valakitől, aki jelen vala az aktuson, de akit többé meg nem nevezhetek; elfeledtem ki volt (1812 Kazinczy Ferenc 7163010, 217) | Az álmait szokta az ember elfeledni, mikor fölébred (1892 Jókai Mór CD18) | [a Léthe] vizétől a lelkek elfeledik mindazt, a mit az életben tapasztaltak (1902 ÓkoriLex. CD28) | Hosszan és mélyen nézett meg minden embert, minden arcot, hogy soha, de sohase feledje el (1915 Kosztolányi Dezső 9359341, 70) | [az Alzheimer-kór egyik kezdeti tünete:] alkalmanként neveket és használati tárgyak megnevezését elfeledi a beteg (2000 Magyar Hírlap CD09).

2. (rendsz. fn-i ign-i, ill. deverbális nomenképzővel ellátott tárggyal) ’〈annak kif-ére, hogy vmely készséget, jártasságot, gyakorlottságot elveszít(ve vmely cselekvésre nem képes) vki, vmi〉’ ❖ hogy az úszást el ne feledjem, förödni valék (1842 Sárosi Gyula 8404082, 390) | Börtönömnek szűk körébe szokva, Mint madár, mely szállni elfeledt, Visszanézek és sötét alakja, Mint kisértet, úgy látszik, követ (1864 e. Madách Imre CD01) | [Marica] hallgatott, hallgatott, s a nevetést, mintha elfeledte volna teljesen (1917 Réti Ödön CD10) | [a színészetben] lassacskán elfeledik azokat a szakmai fogásokat, amelyek révén nyomatékot kaphat a színészi jelenés az első percében vagy az utolsóban (2004 Népszabadság okt. 22. C7852, 10).

3. ’〈csoport, közösség〉 nem tart számon, kollektív emlékezetében nem őriz meg vkit, vmit, ill. 〈vmely szokást, hagyományt stb.〉 nem űz, nem gyakorol v. 〈vmely dolgot〉 nem használ’ ❖ elfeledtük a régiség erkölcseit, ’s oda esett alá a’ táncz is, a’ hová a musika aláztatott (1817 Hasznos Mulatságok C0175, 179) | régi nemzetiségüket és szokásaikat […] elhagyták, nyelvüket elfeledték (1873 Orbán Balázs CD22) | A legenda, amit már-már elfeledtek, ismét föltámadt (1903 Krúdy Gyula CD54) | Nemcsak az irodalomnak vannak méltánytalanul elfeledett halottai; félig-meddig az irodalom is halott (1929 Németh László² 9485029, 291) | a magyar konyhában igencsak elfeledett, de napjainkban ismét újra felfedezett sütőeszköz [a római tál] (1991 Frank Júlia CD19) | A tervezők újra felfedezték ezt a régi, ám az utóbbi néhány évtizedben kissé elfeledett anyagot [ti. a bádogot] (1999 Lakáskultúra CD39).

3a. ’〈annak kif-ére, hogy vkinek vmely, számára fontos személyhez v. dologhoz való (érzelmi) kötődése v. azzal való kapcsolata (idővel) megszűnik, ill. emlékét nem őrzi, engedi feledésbe merülni〉’ ❖ Mégysz édesem, ah de elfeledni Nem fogsz te, nem fogsz engemet (1809 Kölcsey Ferenc CD01) | Hő imádód s kedvelőd elhagytad, Szívedet te ismét másnak adtad, Engem elfeledve, csalfa lény! (1838 Petőfi Sándor CD01) | Hazahozatjuk a papa holttestét, itt temetjük el, te nem fogsz sirni, de nem feledjük el soha a papát (1913 Ady Endre 9003049, 28) | [az egykor kitelepített svábok] jövögetnek, ünnepre, s támogatják soha el nem feledett szülőföldjüket (1997 Magyar Hírlap CD09).

3b. (gyakr. felsz módban v. ható igei alakban) ’〈annak kif-ére, hogy vki lemond, letesz vkiről, vmiről, ill. felhagy vmivel〉’ ❖ Nyakaskodva fog ő [ti. az olvasóközönség] először a semmi fáradságot, és tudományt nem kivánó mostani szokáshoz ragaszkodni. De utóbb nyaka a józan ész nem súlyos igájához szokik, s elfeledi bal szokásait (1809 Horvát István C2560, 563) | Most takarodj mindjárt előlem, és többet Által ne merészeld lépni küszöbömet, Köszönd meg, hogy ilyen szárazon viszed el, Hanem azt ajánlom, hogy Rózsit feledd el! (1852–1855 Balogh Zoltán¹ 8026007, 187) | megtanultam elfeledni reményt és álmot (1935 Népszava máj. 19. C7503, 16) | A cigölést nyugodtan elfeledhetjük, hiszen modern útitáskánk a görgők segítségével siklik a földön (2001 Magyar Hírlap CD09).

4. (szépítő is) ’〈annak kif-ére, hogy arról, amivel, akivel teendője lenne, megfeledkezik, ill. vmely teendőt, kötelezettséget (feledékenységből) elmulaszt vki〉’ ❖ Esső van: ’s hol a’ hó? irigy fellegzetek! ’S hát egy kis szán utat mért nem csepegtetek [= hullattatok]? De ha már Jupiter Bécset el feledte, Hadgyán; […] Nem olly szűkek Bécsben a’ gyönyörűségek, Hogy ne talájjanak kedvet a’ vendégek, Akkor is: ha az Ég komor ábrázattya Néha a’ feltett czélt akadályoztattya (1791 Pálóczi Horváth Ádám 7257015, 23) | Eggyet majd elfeledék. Még Üregi Várnaggyal is kell szóllnom (1832 Rosty Zsigmond 8398001, 14) | tekintetes ur! csak igy titulus nélkül adjam fel a levelet? Gusztáv (sebesen elkapja).: Az ördögbe czimet elfeledtem (1846 Obernyik Károly 8339001, 2) | míg a doktorok […] kapacitálják egymást, elfeledik a beteget, a ki nyög, jajgat és sorvad tovább (1885 Budapesti Hírlap jan. 12. C4732, 3) | novelládat elfeledtem magammal hozni, de véleményemet így is megtudhatod! (1939 Sőtér István 9613005, 23) | a bombasztikus hirdetés elfeledte közölni, hogy hiányzik az egyébként szokásos pótlólagos bankgarancia (1998 Magyar Hírlap CD09).

5. ’〈annak kif-ére, hogy vki (átmenetileg) figyelmen kívül hagy, nem tudatosít magában vmit, ill. (tudatosan) nem gondol rá, nem törődik vele〉’ ❖ azt se feledjed el: hogy a’ gallyakat el metſzéssel, és tsonkítással, tsínyán kell bánnod; és ezt a’ munkát bízd inkább ebben a’ dologban járatos más emberre (1805 Mitterpacher Lajos 8572001, 22) | keserves sorsom elfeledtem, Emma! gyönge karjaid között (1838 Petőfi Sándor C3508, 245) | – Ugyan ne izéljen! – felelte az asszony elmosolyodva és egy szempillanatra elfeledve, hogy a királlyal beszél (1901 Mikszáth Kálmán CD04) | elfeledve a dohányzási tilalmat, szájába tesz egy Multifiltert (1983 Polgár András 1121004, 202) | ne feledjük el, hogy Oroszország továbbra is nagyhatalom (1997 Magyar Hírlap CD09).

5a. ’〈vmely tettet, magatartást stb.〉 meg nem történtnek tekint(ve hibaként v. érdemként nem számít be vkinek) vki’ ❖ Én pedig, miután ezen utóbbi leveledből látom, hogy eszedre tértél és nem morogsz többé mint a kis kutya, szinte elfeledem előbbi sértésedet (1847 Arany János 8014123, 98) | [Olga grófné visszajött] mi hozzánk, hol oly jók, oly elnézök az emberek, hogy tudjon csak valaki párszor jót ütni a hazafiság, szabadság nagy dobjára, rögtön megbocsátnak, sőt el is felednek neki mindent (1873 Jósika Kálmán 8211003, 10) | Úgy álltam fel, mintha semmi sem történt volna, mint aki az adósság rendezésével végre az egész adósság-ügyet elfeledi (1939 Illyés Gyula CD10) | [Diego Maradona] nem tudott annyi rosszat tenni, hogy elfeledjék neki azt, amit a pályán nyújtott, amivel annyi örömöt szerzett (2001 Magyar Hírlap CD09).

6. elfeledi magát (rég) ’megfeledkezik magáról vki, nem ügyel arra, hogy mit tesz v. mond’ ❖ A házigazdák s szülék hatalmáról vala szó, s kánont akaránk hozni, s Teleki magát elfeledvén ezt találá mondani: – Már én bizony megverem a feleségem (1812 Kazinczy Ferenc 7163010, 215) | vagy igen sokat nevet, vagy durczás; ’s ha elfeledi magát, durva (1836 Jósika Miklós C2434, 34) | – Vivát! – ordít fel erre, magát elfeledve Kondorossy, s csak akkor veszi észre, hogy micsoda áruló szót szalasztott ki a száján (1884 Jókai Mór CD18).

J: elfelejt.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. feled; ÉKsz.; SzT. elfeledi magát