elfelé hsz 0

1. (átv is) ’távolodva vhonnan, el’ ❖ Mikor az ablaknál ſiettem el-felé, Szóll egy paraſzt: ház is ſzint úgy rengett belé (1800 u. Farkas András C1671, 103) | [a verőerek] azok a vérerek, amelyekben a vér a szívtől elfelé folyik (1930 TolnaiÚjLex. C5734, 31) | Édesanyám lefeküdt hamar, osztán mikor reggel mentem elfele, mondtam, hogy ne kőjjön fel (1935 Móricz Zsigmond 9462032, 80) | A nyugati [repülő]gépeknek tudniillik, csak azon egyedei tankolnak Budapesten, amelyek a célállomástól elfelé tovább utaznak (1992 Országgyűlési Napló CD62) | [a gémek] állandó mozgásban vannak, az egyik jön, a másik éppen elfelé indul, a gémtelepet ez a nagy nyüzsgés már messziről elárulja (1995 Magyarország állatvilága CD14).

2. ’a testtől távolodó irányba’ ❖ [a jövevény] félrefordítá a fejét, s úgy elfelé néző képpel kérdezé Thaddeustól (1857 Jókai Mór CD18) | a két tenyérnek lapátszerű elfelé legyintése azt [jelentette], hogy „minket innen eleblábaltatnak” (1891 Jókai Mór CD18) | Fordítsuk most meg csuklóból a kezünket úgy, hogy a tenyerünk lefelé nézzen – akkor a kislapát nyele tőlünk elfelé mutat, és a ponttal ellátott oldal kerül felülre (1980 Rodolfo 1055028, 54).

3. (nyj) ’〈vminek a megszűnéséhez vezető cselekvés v. állapotváltozás fokozatosságának a kif-ére:〉 fokozatosan el’ ❖ teste ereje naponként fogyott elfele (1817 Ajtay Sámuel ford.–Lafontaine C0572, 353) | Mihelyt az estveli hajnal múlik elfelé (1855 Magyar népmesegyűjtemény C1783, 210) | [a] nyelvjárás, amit a gyermekkorból hozok. Felejtem már elfele (1927 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | nem is akart gazdálkodni, csak adta elfele a birtokot (1935 Móricz Zsigmond 9462032, 148).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

elfelé határozószó 0
1. (átv is)
távolodva vhonnan, el
Mikor az ablaknál ſiettem el-felé, Szóll egy paraſzt: ház is ſzint úgy rengett belé
(1800 u. Farkas András)
[a verőerek] azok a vérerek, amelyekben a vér a szívtől elfelé folyik
(1930 TolnaiÚjLex.)
Édesanyám lefeküdt hamar, osztán mikor reggel mentem elfele, mondtam, hogy ne kőjjön fel
(1935 Móricz Zsigmond)
A nyugati [repülő]gépeknek tudniillik, csak azon egyedei tankolnak Budapesten, amelyek a célállomástól elfelé tovább utaznak
(1992 Országgyűlési Napló)
[a gémek] állandó mozgásban vannak, az egyik jön, a másik éppen elfelé indul, a gémtelepet ez a nagy nyüzsgés már messziről elárulja
(1995 Magyarország állatvilága)
2.
a testtől távolodó irányba
[a jövevény] félrefordítá a fejét, s úgy elfelé néző képpel kérdezé Thaddeustól
(1857 Jókai Mór)
a két tenyérnek lapátszerű elfelé legyintése azt [jelentette], hogy „minket innen eleblábaltatnak”
(1891 Jókai Mór)
Fordítsuk most meg csuklóból a kezünket úgy, hogy a tenyerünk lefelé nézzen – akkor a kislapát nyele tőlünk elfelé mutat, és a ponttal ellátott oldal kerül felülre
(1980 Rodolfo)
3. (nyj)
〈vminek a megszűnéséhez vezető cselekvés v. állapotváltozás fokozatosságának a kif-ére:〉 fokozatosan el
teste ereje naponként fogyott elfele
(1817 Ajtay Sámuel ford.Lafontaine)
Mihelyt az estveli hajnal múlik elfelé
(1855 Magyar népmesegyűjtemény)
[a] nyelvjárás, amit a gyermekkorból hozok. Felejtem már elfele
(1927 Tersánszky Józsi Jenő)
nem is akart gazdálkodni, csak adta elfele a birtokot
(1935 Móricz Zsigmond)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások