elferdül tn ige 1c1
1. ’külső fizikai hatásra egyenességét, ill. szabályosságát elveszítve (tartós jelleggel) ferdévé, görbévé, ill. szabálytalanná válik vmi’ ❖ Kisdedeknél különösen csupa szokásból elferdűlhet a’ nyak (1833 Kovács Pál² C2761, 53) | Már elferdült a csizmám sarka (1860 Kálmán Ferenc C2477, 25) | legegyszerübben ugy lehet az elferdült lyukat kijavítani, hogy a furómester a furót mindaddig arra a helyre ejteti, amelyen a félrecsuszást érezte, mig a talp kiegyenlítése után a csuszamlás el nem marad (1894 PallasLex. CD02) | [Bodonyi] visszahúzódott a széken, amely recsegve-ropogva ferdült el alatta (1913 Móricz Zsigmond C3222, 77) | Miért ferdült el a pisai torony? (1998 Új Könyvek CD29).
1a. (rég, ritk) ’〈vmely dolog, kül. emberi test〉 megcsúnyul, ill. eltorzul’ ❖ Az arcza elferdül szégyensebektől (1867 Szigligeti Ede ford.–Shakespeare CD11).
2. ’〈(idegen nyelvű) szó, (beszéd)hang stb.〉 idegenszerűen v. hibásan hangzik, ill. 〈szóalak, szöveg stb.〉 az eredeti v. a közmegegyezéses formától eltér, ahhoz képest eltorzul’ ❖ idegen szó idegen fülben, idegen írással ma is gyakorta elferdül (1898 A magyar anekdotakincs C4251, 26) | a finom művészetű idegen dallamok népünk ajkán csakhamar elferdültek, a falusi református nép az eredeti melódiákba más hangokat szőtt, a francia zeneiséget megváltoztatta és önkényesen magyarossá tette (1931 Pintér Jenő CD44) | Kár, hogy [Tőke Ferenc] Szigeti históriájának szövege gondatlan másolatban maradt ránk, mert e miatt versei nehézkessé váltak, egyes sorai pedig megcsonkultak, elferdültek (1996 Új Könyvek CD29).
2a. ’eredeti jellegétől nemkívánatos módon eltér(ít)ve megváltozik vmi’ ❖ Vándor szinész-társaságnál minden szinmű, bohózat a’ szinészek tulságai miatt elferdül (1841 Honművész C5234, 343) | az alaptalan és elferdült eszmék minélelőbbi és minél talpraesettebb helyreigazítása (1846 Széchenyi István CD1501) | S ki ma oly erős, hogy egy elferdült ízlésű, mert félrevezetett világ áramlataival meg tudna kűzdeni? (1948 Füst Milán 9161049, 137) | [Shakespeare III. Richárdjának]jelleme a magány szörnyű poklában ferdült el (1999 Új Könyvek CD29).
Vö. CzF. elferdűl · elferdül; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.