elfog ts ige 2a6 

1. ’〈mozgásban levő dolgot〉 hirtelen megragadva megfog, elkap’ ❖ ezeknek [a játékosoknak] tiszte az adogatóval együtt, hogy az elütött lapdát elfogják és minél gyorsabban az első métás kezébe szolgáltassák (1878 Hamary Béla 8178001, 14) | a pecsétgyűrűjét húzta le, azt a levegőbe hajította, meg elfogta. Ezzel mulatott (1882–1884 Mikszáth Kálmán 8312035, 191) | Azt is tudta [Kerekes]: jobb kézzel lesodorni az asztalról a poharat, utána kapni, elfogni a levegőben (1963 Rónay György 9573001, 244) | Mária meghiúsítja a Gonosz mesterkedését, gyermek képében elfogja az ördög irányította bűvös [puska]golyót (1994 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’〈keresett, ill. üldözött személyt〉 megragadva elkap, ill. 〈hatóság v. illetékes személy〉 kézre kerítve szabadságától megfoszt’ ❖ Vitéz! beſzédeddel rabbá lett életed, Meg-botſáſs el-fogják rzim ſzemélyed’ (1772 Bessenyei György¹ C1076, 105) | Siessetek utána! két akó bort kaptok, ha elfogjátok [a rablót] (1862 Remellay Gusztáv 8391005, 71) | a postán a vizsgálat folyt. A hiány 350 frt. körül van. Pesten ekkor elfogták, Pancsovára hozták és vizsgálati fogságba helyezték [a postamesternőt] (1892 Határőr 8631001, 3) | A szökevényeket meg elfogatom, és tábori hadbíróság elé állítom (1969 Makai Imre ford.–Platonov 9418003, 48).

1b. ’〈katonát, katonai egységet〉 hadművelet közben foglyul ejt’ ❖ egy Auſtriai Tiſztnek kezébe akadván egy el-fogot Pruſſiai Generálisnak Iráſai közül ezen munkátska (1775 Geidler József 7098001, I) | Zrinyi, Hunyadi [ezredek] nagy része elszórva és elfogva (1848 Perczel Mór C2749, 940) | [a különítmény] 23 tisztet és 3610 francia katonát fogott el, zsákmányul ejtett 534 lovat, 6 ágyút (1941 Bánlaky József CD16) | A gyorsaság létfontosságú volt, hogy elfogják az ellenség alakulatait, mielőtt az visszavonulhatott volna (1995 Németh István CD17).

1c. ’〈vadon élő v. (el)szabad(ult) állatot〉 élve zsákmányul ejt, ill. befog’ ❖ az elefántot akkor szokták el-fogni, midn szerelemben bujálkodik (1780 Patay Sámuel ford. C0710, 321) | [a róka] nem csak a’ nyulat, hanem az őzborjút is hamar elfogja (1829 Pák Dienes 8346010, 155) | anyám konyhaköténye levén elém kötve, ezt ráteritve fogtam el a nyulat (1851–1854 Táncsics Mihály 8463015, 30) | az örökkévalóságtól rendelkezésünkre bocsátott drága, ritka költővel is megeshet, hogy játszhatnak vele, mint a matrózok az elfogott albatrosz-madárral (1915 Nyugat CD10) | Nekem nagyon rossz – mondja a kutya. – Ha innen elmegyek, elfog a sintér (1989 A személyi kultusz humora 1016023, 215).

1d. ’〈tiltott helyen járó, tiltott v. titkolni akart dolgot cselekvő személyt〉 rajtakap(va), ill. 〈kergetett v. elérni vágyott személyt, dolgot〉 utolérve megállít, további cselekvésében meggátol vki, vmi’ ❖ [A csónakversenyen] a’ fekete zászlós csaknem Tihany’ meredeke alatt fogá el Junóját ’s keresztűl kötvén evezőjét a’ két ladik’ derekán így tért vissza párosan ’s nagy diadallal az induló helyhez (1837 Vörösmarty Mihály 8524423, 108) | Én mindig félek a vetés közt járkálni hogy elfog a csősz (1890 Felvidéki Szemle 8619001, 4) | [Zoltán] kettesével szaladt fel a lépcsőn, az első emeleten elfogta a liftes s nem engedte tovább (1928 Földi Mihály CD10) | A budapesti vámnál tömegével fogják el azokat, akik más sertését levágva szállítják fel Budapestre (1947 Szabad Föld júl. 13. C1537, 3) | a tájfun elfog, s egyszer majd elül (1981 Gergely Ágnes 9186010, 35).

1e. ’összetalálkozva vele v. megtalálva őt kapcsolatteremtési céllal megállít, elkap vkit’ ❖ [Kampós úr] csak nagy dolgokról szokott beszélni. Politikáról. Akit elfoghatott, azt tartotta is effélével untig (1862 Jókai Mór 8209011, 21) | Ezzel fogott el a Kerepesi úton: […] Töltse nálunk a karácsonyestét (1876 Mikszáth Kálmán CD04) | vágtatott visszafelé az uraság; és minden lelket elfogott az uton, vallatott, kérdezősködött [elvesztett erszénye után] (1898 Csulak Lajos C1344, 7) | Az orvos éppen a faluban járt. Etelka elfogta a műhely előtt (1909 Gárdonyi Géza C1849, 98) | Nelli korán kelt, hogy elfogja a vásárra menő köcsögös asszonyokat; alkudott, pörölt a cseléddel (1926 Babits Mihály C0698, 12) | Ötvenhat tavaszán az apa, Robot János elvtárs fogta el Pistát, a kiadóból hazajövet, ugyancsak a folyosón. – Volna ott nekem való munka, ahol Vas úr dolgozik, a Kiadóvállalatnál? (1984 Szántó Piroska 2025064, 51).

1f. (rég) ’〈vmely foglalkozásra, funkcióra〉 igénybe vesz, (kényszerrel) befog vkit’ ❖ [az inas] megszökött onnan [ti. Bécsből], mert katonának akarták elfogni (1809 Kazinczy Ferenc C2559, 298) | A mint az irói pályára léptem, legelőször is elfogott Frankenburg szinbirálónak (1886 Jókai Mór C2334, 180) | a hogy kilépek a reggel, csak mellettem terem piaczi Vincze Jancsi Márton és elfoga kezesnek (1891 Gyarmathy Zsigáné C1950, 12).

1g. ’〈hadi eszközt, úton levő járművet, ill. szállítmányt〉 erőszakkal megszerez, zsákmányol’ ❖ A’ Trieſtbl nem régen el-indúlt Muſzka hajós Sereg, a’mint iratik, edgy Török hajót fogott-el (1788 Magyar Kurír C0313, 302) | húsz szekér szalmát most fogtak el kalózaink (1823 Vörösmarty Mihály 8524392, 222) | a’ lisztel ’s más rablott apróságokkal terhelt szán elfogatik (1849 Honvéd 8638001, 99) | Bory Szobonya István nádori kapitány által sept. havában megpróbálta a körmöczi pénzt elfogni, de terve a kiséret éberségén hajótörést szenvedett (1867 Pauler Gyula CD57) | [1944-ben Ukrajnában] a földnek csak 30 %-át tudták valahogy megművelni. Arra is minden mozgatható erőt felhasználtak, még az elfogott német tankokat is (1949 Veres Péter 9771023, 40) | [a brit blokád] kifejezetten jövedelmező volt mind a haditengerészet személyi állománya, mind az államkincstár számára. Az elfogott hajókat ugyanis az állam – valós értékénél alacsonyabb áron – megvásárolta az őket elfogó hajótól (2007 Kaiser Ferenc 3001001, 63).

1h. ’〈nem neki szánt küldeményt〉(annak kézbesítése előtt) megszerez, megkaparint’ ❖ El-fogtam minapiban [Etele] Levelét, mellyben Labaſt Ifiúságod ellen uſzíttya (1786 Dugonics András C1471, 26) | [a magyar sereg a] porosz csapatokat az által hatalmába ejté, hogy a királyi táborból kiküldött parancsokat elfogva, azok idejében való egyesűlését meggátolá (1869 Kápolnai Pauer István CD57) | A híres nőhódító, Geszterédi Mátyás […] még verset is faragott Annuskához. A verset elfogta Komorczy Pál (1906 Krúdy Gyula CD54) | az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal […] a negyvenes évektől kezdve több tucat rejtjelezett KGB-táviratot fogott el, de kódjaikat csak hosszú évek szívós munkájával tudták megfejteni (1996 Magyar Hírlap CD09).

1i. (Ját) ’〈kártyajátékban: vmely lapot magasabb értékű lap(pal vki)〉 leüt, ill. 〈az utolsó ütést〉 így megakadályozza’ ❖ támadtak két kártyázó-karok, Most itt a’ Bagátot el-fogta a’ Tarok, Majd amott a’ Tarok hullot-el (1789 Mátyási József 7221012, 268) | ma este tarokkozunk, ugy is még egy elfogott pagat-ultimoval a teins urnak adósa vagyok (1845 Eötvös József C4970, 47) | Náci tatát megütötte a guta, mert pártnere az alsósban elfogta az ultimóját (1928 Tersánszky Józsi Jenő CD10).

2. ’〈Érzékelés kif-ére.〉’

2a. (rég) ’〈tekintetet〉 megragad, magára irányít vki, vmi’ ❖ Halmok! ti oh ſzemet el-fogó zldségek! (1789 Göböl Gáspár ford.–Durand 7121002, 43) | egy Várrom fogá el a’ szemet (1832 Fáy András¹ C1703, 10) | Alig fogá el még a lány szemét Az uri vendég (1880 e. Csepreghy Ferenc C1282, 17).

2b. (rég) ’〈tovatűnő hangot, megnyilvánulást〉 hirtelen érzékel, észlel, ill. felfog, megért vmit’ ❖ a’ gyermekek gyakort’ […] elhitetik magokkal, hogy a’ Tanítást el-nem foghatják (1788 Vályi András C4333, 49) | Tsak egy tudományt foghat el az éles éſz, olly meſzſze ki ható ereje van a’ meſterségnek, ’s ollyan ſzk az emberi elme (1792 Pesti magyar társaság ford. 7001002, 118) | mi gyönyör volt […] ha ki eltévedt, a kürtszó lassu nyögését Messzünnen jött szél szárnyán elfogni s utána Váró társainak fáradtan jutni körébe (1830 Vörösmarty Mihály CD01) | Bernáth feszülten figyelt, de egyetlen hangot se fogott el (1900 Mikszáth Kálmán C3142, 205) | három férfiú beszélget. Néhány lépésről egy kurta mondást elfogok (1924 Tamási Áron 9701017, 101).

2c. (ritk) ’〈pillanatot, irányt stb.〉 annak kedvező voltát érzékelve megragad’ ❖ [a lány] Nem tudja, hogy elfogta a nagyot: Esztendőben csak egy-pillanatot (1935 Reményik Sándor CD01) | Kellett az álom is, hogy ezt a pillanatot elfoghassa (1943 Örley István 9501002, 328) | néha – amikor a nap és az árnyék összevegyülését S. egy sajátos fejtartással szemlélte, s elfogott egy megfelelő irányt a tekintetével –, csak akkor lett látható az oroszlán (1981 Mohás Lívia 1109003, 151).

3. ’〈annak kif-ére, hogy vminek a haladását, áramlását, ill. vmely megnyilvánulást akadályoz, gátol, megállít vki, vmi〉’ ❖ Ha lélekzetét egéſzen el nem fogta [az idegen test], ’s nyeldeklje tellyeſſéggel meg-nem dugódott, úgy hogy valamit még-le nyelhet, egynéhány napokig élete nints veſzélybe (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 420) | [A boszorkányok] elfoghatják az esőt (1877 Falusi Könyvtár C0146, 4) | A vastag szőnyegek elfogják a lassú léptek zaját (1887 Porzsolt Kálmán 8374001, 9) | a közös megilletődés fogta-é el a szavunkat? (1900 Bársony István C0832, 135) | [a] hűs szél elfujt arrafelé, itt a hegy elfogta (1928 Kampis Lajos CD10) | Anna (telefonon beszél, fojtottan, suttogva. Kezével tölcsért formál a kagyló köré, hogy elfogja a hangot (1963 Gáspár Margit 9176001, 36).

3a. (rég) ’〈áramló folyadékot, folyékony anyagot〉(felfogva) összegyűjt vmi(vel vki)’ ❖ [a franciák] a’ hol a’ Tehenek legeltenek, azoknak húgyát mikor ki botsátották aranyos tsészékkel el-fogván […] itták (1787 Mátyus István C3068, 456) | [a katona] Krisztus el fogott Vérét Mantuába hozá (1793 Sándor István C3665, 121) | [az ökör tápláléka] mind addig rágatik, míg olyanná lett mint a pép, és egy igen kitsiny nyiláson a’ harmadik gyomor elfoghatja (1799 Fábián József ford.–Raff C1658, 514) | [a Kanyas-ér] mint esővizeket és árvizeket elfogó víz ismertetik (1867 Századok CD57).

3b. (/nyj) ’〈annak kif-ére, hogy vmit, es. vkit (erőszakkal v. a vele való találkozást akadályozva) elzár, ill. elvon v. eltérít vkitől, vmitől〉’ ❖ boszorkány Engemet útamtól el foga (1777 Baróti Szabó Dávid C0823, 213) | El-jöven ideje: tejtől el-fogattyák [a kisbárányt]; Kisded Leányoknak kezekre bizattyák (1779 Miháltz István ford.–Vanière C3100, 50) | hogy a’ Tudományoktól el ne fogja, [az apa] meghatározta magában, hogy a’ fiját a’ mu’sikára éppen nem tanítja (1806 e. Mindszenthy Sámuel ford.–Ladvocat 7228029, 143) | ne fogjuk el ártatlan örömeitl a’ gyermeket (1829 Uránia C0422, 277) | A harc elfogja a munkás kezeket a földtől (1849 Jókai Mór C2237, 93) | a nők elfogják az embert a lelki élet elől (1907 Gárdonyi Géza 9173003, 256) | A frász törje ki ezt a Schmidtnét is, hogy elfog a dógomtól (1940 Veres Péter C4411, 49).

3c. (rég) ’〈embernek, állatnak rendszeresen adott v. járó, azt megillető, ahhoz tartozó dolgot, es. személyt〉 visszatart, ill. megvon vkitől vmit’ ❖ A’ Török és a’ Lengyel ha gyorsabbá akarja tenni a’ lovát, […] el-fogja töle az eledelt (1775 Molnár János C3198, 124) | Elválasztani [a csikót] a’ csecstől 5–6 hónapos korában kell, – lassanként és nem egyszerre fogván el tőle a’ tejet (1844 e. Edvi Illés Pál 8573002, 49) | Szinte napi renden van sokaknál száz ürügy alatt a cselédbért kártételek szine alatt elfogni (1856 Vasárnapi Újság CD56) | oly szép és tanulságos [a levél], hogy sajnálnám elfogni olvasóinktól (1908 Budapesti Hírlap dec. 4. C4696, 9) | az urak mögharaguttak rám, elfogták az uramat tőlem, evitték katonának tizenhat esztendőre (1941 Móricz Zsigmond 9462008, 116).

3d. (rég, átv is) ’〈annak kif-ére, hogy vkinek a (világos) látását akadályozza vmi〉’ ❖ [Lidie] szemeit a’ ſetétségnek homálya fogta-el (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2740, 187) | Most e’ […] világi bóldogságnak képe elfogja szemeteket (1787 Gelei József ford.–Campe C1870, 162) | A’ triplázott villám elfogá a’ ſzemét [ti. Vincéét] (1799 Csokonai Vitéz Mihály 7069016, 71) | a’ szemek látásit el-fogták sr gzi (1804 Kováts József¹ ford.–Vergilius C2779, 212) | Sötét éj fogta el szemét (1876 Csiky Gergely ford.–Szophoklész C1313, 221).

3e. ’elhelyezkedésével érzékelésében akadályozva eltakar, elfed vmit’ ❖ mályva virágzásakor ollykor annyira meg-ſzaporodnak [a lepkék], hogy az egéſz napot majd úgy el fogják mint a’ ſáskák (1795 Gáti István 7116007, 260) | a szegény özvegynek ősi háza szúrta a szemét a nagyúrnak, hogy palotája elől elfogta a kilátást (1851 Jókai Mór C2239, 227) | Anyó visszanéz a jászoltól, hát öregapó fogta el azt a kis világosságot az ajtóba, ami még vót (1916 Móricz Zsigmond C3213, 9) | [Anna] a mennyezet domború párkányzatát nézte, árnyékának azt a részét, amit a spanyolfal elfogott (1952 Németh László² ford.–Tolsztoj² 9485066, 787).

3f. (kissé rég) ’〈utat, nyílást stb.〉 a rajta való (át)haladást akadályozva, gátolva elzár vki, vmi’ ❖ Uj-Bánya […] , mellyet mivel a’ hegyek krskrl el-fognak, kfalakkal nintsen be keritve (1775 Kazinczy Ferenc C2534, 15) | [a szívbillentyűk a vér elől] úgy el-fogják az útat, hogy tsak egy tsepp-is köztök viſzſza ne folyhaſſon a’ Szívbe (1786 Mátyus István C3067, 103) | [a malom] tágas udvara, amit tarka öltözetű őrlőleányok lepnek be […] elfogva a zsiliphidat (1886 Timon Sándor C4164, 53) | [Sztranyec] széles hátával elfogta a kijáratot (1918 Julián Éva CD10) | Az erdőnyílást széltében elfogó lovascsapat élén elől, külön egy magános lovas állt (1934 Laczkó Géza CD10).

4. (rég) ’Elfoglal vkit, vmit.’

4a. ’〈ellenséges területet, építményt〉 harcban megszáll, hatalmába kerít’ ❖ Nem tarta ſoká a’ hadakozás, tíz napok alatt el-fogták a’ Várost (1774 Dugonics András C1484, 31) | El fogván ekképpen II-dik Fridrik az egész Elektori Szaxóniát (1790 Péczeli József C3451, 260) | [hogy az ellenség a sáncokat] olly könnyen el ne foghassa (1807 Szekér Joákim C3919, 53).

4b. ’〈vminek a sokasága v. tömege vmely helyet, területet〉 befed, ellep, ill. teljesen betölt’ ❖ látja az egész Tartományokat el-fogó rengeteg erdöket, és sivatag völgyeket (1775 Sófalvi József ford.–Sulzer C3750, 91) | [a mű] becsét kelle éreztetnem, ’s kimutatnom a’ technicai botlásokat. – Az elfogá a’ helyt (1826 Kazinczy Ferenc C4937, 80) | a lengeteges, ritkás nádasokat elfogó „békanyál” (1899 Chernel István CD34) | Akárhány falu akadt, melynek földét a fenyőfa mind elfogta (1906 Budapesti Hírlap jún. 24. C4694, 3).

4c. ’〈vkit, ill. vkinek a figyelmét, idejét stb.〉 tartósan mástól elvonva leköt(i)’ ❖ a’ dolog hosszas előadást kíván, mellyhez akkor már nem vala idő, mert így is igen későn értünk haza, s’ Bátyám Kövér Imre Uramnak jelenléte ’s beszéde elfogott (1805 Kazinczy Ferenc C2556, 412) | a censurára való készülés, s a mellett a mindennapi Sessióba [= ülésre] való járás annyira elfogják az időmet, hogy alig van napjában egy-két szabad fertályom (1832 Jászay Pál C0212, 247) | [Csokonainak] élete utolsó éveiben, a történet, nyelv és szépirodalom fogták el mind inkább figyelmét (1846 Toldy Ferenc C4180, 42) | A hivatal apró bajai elfognak többnyire (1855 Arany János C0642, 384).

5. ’〈betegség tünete v. vmely testi, élettani állapot személyt v. vmely testrészt〉 megjelenve v. hatását éreztetve hatalmába kerít’ ❖ midön a’ tüzeſſég a’ torok gégéjét fogta-el, akkor [a beteg] nehezen vehet lélekzetet, nyughatatlankodik, fúladoz (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 106) | Melinda mellett az álom elfogván feküdni mentél (1819 Katona József C2502, 85) | [a sebesültet] a’ láz már azon éjjel elfogta (1848 Életképek C0106, 295) | minduntalan görcsös köhögés fogja el (1884 Reviczky Gyula 8392097, 247) | A kimerültség hirtelen fogta el tagjainkat (1903 Ady Endre CD0801) | Napközben is néha úgy elfogott az éhség, hogy szikrázott a szemem (1968 Déry Tibor 9107013, 426) | Davidot megmagyarázhatatlan rosszullétek fogják el (1997 Új Könyvek CD29).

5a. ’〈lelki- v. szellemi állapot, hangulat〉 betölt és hatalmába kerít vkit’ ❖ a’ ſzégyen és lelki-esméretnek mardosáſa el-fogá (1772 Zalányi Péter ford.–Marmontel 7497001, 66) | az el nem fogott, értelmes, ’s nem irígy ember hajlandó az igaz megismerésére (1812 Kazinczy Ferenc C2563, 147) | rettegés fogott el s egy közel vész előérzete (1846 Pompéry János 8372001, 134) | [a leányt] egyszerre csak végtelen érdeklődés fogta el a nagy történelmi esemény iránt, melynek küszöbén állt a világ (1887 Wohl Stefánia 8530007, 179) | átadta magát egészen annak a hangulatnak, mely elfogta e helyen (1911 Harsányi Kálmán ford.–Balzac 9225003, 23) | Tűrhetetlen vágy fogott el, hogy szaladjak, kóboroljak (1935 Kosztolányi Dezső CD01) | [Égetőt] egy pillanatra mintha elfogta volna a gyanú (1956 Németh László² 9485043, 394) | Elfogott a düh, éreztem, elvörösödöm (2007 Takács Zsuzsa 3306004, 189).

5b. (rég) ’〈vmely külső inger(rel vki)〉 elragadtat, magával ragad vkit’ ❖ Köveſd munkáidban Linus teſtvéreit Kik lantal fogták-el-emberek ſziveit (1772 Barcsay Ábrahám 7019037, 20) | elvagyok fogva a’ te tündöklésedtl (1796 Diétai Magyar Múzsa ford. C1331, 143) | Farkasnak sok jót mutatott tekintete, és szíves köszöntése […] elfogta az új vendéget (1818 Böszörményi Pál ford.–Schlez C1178, 57) | A fogalmak analizise, a fajok, nemek osztályozása mint valami új, isteni látvány fogja el [Platónt] (1893 Péterfy Jenő 8363004, 198).

6. (rég v. nyj) ’〈vágóeszköz〉 elvág, ill. képes elvágni vmit, viszi’ ❖ Vitéz uram, hallja: A főtt répapárát elfogná-e kardja? (1854 Arany János C0656, 163) | elfogja [a balta] a jeget is (1872 Tóvölgyi Titusz C4313, 187) | Láttam […] nála egy kétgarasos fanyelü bicskát, azt már olyan élesre köszörülte, hogy még a bocskorszijjamat is elfogta (1877 Lukácsy Sándor C2945, 62) | Elfogta (a bicsak a drótot) (1909 Magyar Nyelvőr C5967, 41).

7. (nyj) ’〈(vki által felajánlott v. adott) dolgot〉(megfelelőnek tartva) elfogad’ ❖ Nem csak előfizetőt nem kaptam, sőt az én előfizetésemet sem akarták elfogni (1825 Vörösmarty-emlékkönyv C5311, 293) | Lelkemet, ha úgy lehetne, Hagynám, Ilma, zálogúl. Tán elfogná társaúl [Csongor] (1830 Vörösmarty Mihály CD01) | Kis kalácsot várok én, Ha kicsinyt nem adnak, Nagyot is elfogok én (1906 Dunántúli gyűjtés C6454, 44) | elfog ’elfogad’. Na, aszmongya, e za kosár pogácsa, fogd el! (1956 Magyar Nyelvjárások C6710, 214).

Vö. CzF. ~, elfogat, elfogott; ÉrtSz. ~, elfogat, elfogató; ÉKsz. ~, elfogat; SzT. ~, elfogat, elfogatik, elfogattat, elfogattathat, elfogattathatik, elfogattatik, elfoghat, elfogó, elfogott; ÚMTsz.