elfogulatlan mn és hsz elfogultlan (rég)
I. mn 14A
1. ’érzelmektől, előítéletektől nem befolyásolt, tárgyilagos, részrehajlás nélküli, pártatlan 〈személy, csoport, intézmény〉, ill. ilyen személyre jellemző 〈cselekedet, megnyilvánulás stb.〉’ ❖ több békétlenséget tanusít, hogy sem elfogulatlan közbenjáró lehessen (1829 Bajza József C0714, 106) | tapasztalásunkból, vagy elfogúlatlanabb belátásunkból, előre átlátjuk a’ fáradozás sikeretlenségét (1841 Fáy András¹ C1726, 7) | A kedély befolyása eszünkre oly folytonos, hogy még tudományos vizsgálódásaink között is alig birunk elfogulatlanok lenni (1864 Eötvös József C1603, 150) | elfogulatlan és független bíróság (1907 Ambrus Zoltán C0605, 203) | Voltak személyes tanitványaim s közeli barátaim akiknek irásairól sohasem tudtam elfogulatlanul beszélni. Az ember eltakarta előlem az irót (1941 Babits Mihály CD10) | elfogulatlan történetírás (1990 Takács Ferenc 2011012, 39).
2. ’megilletődést v. gátlást nem érző, annak jeleit nem mutató, nem elfogódott 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemzően felszabadult 〈arc, megnyilvánulás stb.〉’ ❖ valami kedvelt, elfogulatlan, ’s derült volt rajta (1838 Jósika Miklós C2357, 110) | Margit elfogulatlan nyájassággal behítta őt (1877 Wohl Janka C4560, 27) | János tisztességtudóan és elfogulatlanul köszönt, a főnök visszaköhögött egy keveset (1910 Bródy Sándor 8068004, 272) | boldog és elfogulatlan ábrázatú fiatalembereket (1954 Benedek Marcell ford.–Balzac 9042011, 141) | Az olcsó szerelem kamráinak falára [Pompejiben] írt feliratok többsége nem bírja el a nyomdafestéket. Ókori elődeink e téren sokkal elfogulatlanabbak és szabadszájúbbak voltak, mint mi (1973 Castiglione László 9076001, 106).
II. hsz 0 (rég)
1. ’érzelmektől, előítéletektől nem befolyásolva, tárgyilagosan, részrehajlás nélkül, pártatlanul’ ❖ a’ Fejdelem ’s Nemzet közt forgó legkisebb kérdés se határoztathassék el, a’ nélkül, hogy mind a’ két rész, szabadon, elfogultlan ’s a’ tárgy tökéletes isméretében ne járulhasson hozzá (1831 Széchenyi István C3903, 276) | Ügyekezni fogok mindent, mit e’ tekintetben megjegyeztem, kimeritni, hogy az olvasó elfogultlan itélhessen (1841 Pesti Hírlap CD61) | Elfogulatlan senki sem állíthatja, hogy […] a’ szászok iránt a’ leggyöngédebb kimélet ne valósittatott volna (1843 Wesselényi Miklós C4686, 209).
2. (ritk) ’megilletődés nélkül, önfeledten, felhőtlenül’ ❖ Ő mosolyg, és alszik, és Elfogúltlan játszadoz Hű dajkája fürtivel (1838 Tóth Lőrinc C4302, 105).
Sz: elfogulatlanság.
Vö. CzF. ~, elfogultlan · elfogultlanság; ÉrtSz.; TESz. elfogódik; ÉKsz.; SzT.