elfogy tn ige 2a8
1. ’〈anyag, dolog〉 nagyon megcsappan, ill. 〈az v. abból bizonyos meghatározott mennyiség〉 addig v. olyan mértékben fogy, hogy nem marad belőle semmi’ ❖ a’ véghurka [= végbél] körül minden kövérség el-fogyatt (1782 Rácz Sámuel ford.–Plenck C3565, 190) | A’ repcze és répamagolaj ára nőttön nőtt, ’s a’ vásárra hozott mennyiség mind elfogyott (1841 Pesti Hírlap CD61) | elfogya vagyona, s ránehezedék a szegénység (1858 Mátyás Flórián ford.–Mokri 8301002, 25) | Adjonisten, Megváltó, Megváltó! Jöttünk meleg országból. Főtt kolbászunk mind elfogyott, fényes csizmánk is megrogyott (1929 József Attila 9282044, 88) | költött mindenütt, mintha játékpénzt szórna szét, eszébe sem jutott, hogy egyszer elfogyhat… (1970 Karinthy Ferenc 9308002, 102).
1a. (rég v. nyj) ’lefogy, lesoványodik vki, vmi’ ❖ [a fiatal leány] az korán kezdett rendetlen élete által úgy el fogyott, hogy az ábrázatjában egészen sovány, rántzos (1793 Sándor István C3665, 349) | A’ gyermek nagyon elfogyott (1811 Kazinczy Ferenc C2561, 568) | Mi az oka, hogy ugy elfogytál? (1862 Vadrózsák C2827, 372) | elfogyott karját oda tartja az ura elé (1895 Gyarmathy Zsigáné C1952, 129).
1b. ’〈a Hold, ritk. a Nap〉 végére ér annak az időszaknak, amelynek során a Földről látható része fokozatosan csökken’ ❖ a’ Hóldat egéſzen el-fogyva, egy vak; egéſzen meg-telve egy világos fejér [...] tángyér formába fejezték-ki (1786 Mátyus István C3067, 297) | Ebben az esztendőben négy ízben láttatik a Nap némi-némű részben meghomályosodni, vagy elfogyni; melyet okoz a mi Főldünket, és a Főlddel együtt a Napot kerűlgető Hóldnak éppen a Főld és a Nap közzé való menése (1819 Fazekas Mihály 8138071, 41) | Petőfi születésnapjától a szabadsajtó születésnapjáig háromszor fogy el a hold (1898 Jókai Mór CD18) | Látjuk, hogy hízik, majd fogy el a Hold az égen, s közben vándorol a csillagok között (1999 Természet Világa CD50).
1c. ’〈több összetartozó dolog, tárgy, személy〉 számában addig csökken, amíg nem marad belőle több, ill. 〈emberek, állatok, dolgok csoportja〉 létszámának fokozatos csökkenésével megszűnik’ ❖ Elenyészett a hatalmas, elfogyott a gúnyoló, kiirtattak mindnyájan, akik a gonoszság után vigyázva esdegéltek az ige által vétekre vezérelvén az embereket (1790 k. Verseghy Ferenc 7373007, 123) | lehetnek sokan ollyanok, a’ kik [...] mivel szégyenlenék, hogy Magyar Országban minden Ménes elfogyna, egy részét értékeknek a’ lónevelésre szánják (1828 Széchenyi István CD1501) | [A dominó nevű játékban] nyertes az, akinek leghamarább elfogynak a kövei (1912 RévaiNagyLex. C5701, 674) | A régi közönség, amely [...] az irodalmi esték és hangversenyek látogatását elmaradhatatlan kötelességének tartotta, lassan elfogy (1940 Soproni Szemle CD52) | Évek óta fogyatkozunk. Fennáll a veszély, hogy ha ez nem áll meg, akkor elfogyunk (2002 Magyar Hírlap CD09).
1d. ’〈annak kif-ére, hogy a folyamatos munkavégzés következtében munkából, feladatból, teendőből nem marad〉’ ❖ olly sikerrel ment előre a’ munka, hogy már folyó esztendei aratás után egészlen elfogyott, és a’ sárvizi kiszáritásnak dolga tökéletes végét érte (1843 Beszédes József 8055002, 36) | Elfogyott a kubikos emberek munkája (1918 Barta Lajos 9033001, 33) | ha valahol elfogyott a tennivalója, nem várta meg, hogy küldjék vagy hívják, ment, körülnézett, és beállt ő is a sorba a ládaoldalakat emelgetni, vagy adogatta kézre a gépcsomagoló papírokat (1973 László-Bencsik Sándor 9383002, 199) | az államtitkár úrnak bizonyosan elfogytak az államtitkári feladatai (2004 Országgyűlési Napló CD62).
1e. (rég) ’〈család, nemzetség, uralkodóház〉 kihal’ ❖ István fia után a’ Bogdáni Ház el-fogyván, a’ Móldvaiak hol ez, hol amaz nemzetbl választottak magoknak Fejedelmet (1788 Decsy Sámuel C1381, 21) | ama’ Kún-Vitéz, a’ kinek a’ Nemzetsége benne magában el-fogyott (1790 Lethenyei János ford.–Anonymus C2908, 19) | Árpád vérét is, ha fiágon elfogyott is, női ágon még ma is ki tudjuk mutatni másfélezernél több családban (1896 Löw Immánuel 8278001, 23).
2. ’〈áru, jegy stb.〉 vevőre talál, elkel’ ❖ Kérem azért az Urat, méltóztassék azt [ti. egy Kassán megjelent könyvet] számomra meg szerzeni vagy az Kassai Typographiában, minthogy ott nyomtattatott; vagy ha már ott elfogytanak volna az Exemplárok, talám másoktúl is [...] meg lehetne szerzeni (1786 Kazinczy Ferenc C2554, 91) | az ácsok és kőművesek szombati mulatsága pompásan sikerült. Körülbelül ezer jegy fogyott el (1880 Mikszáth Kálmán CD04) | Ha elfogyott az áru, jelentkezik, átadja a pénzt és kap uj árut (1911 Pásztor Árpád 9519006, 44) | [Kormos Istvánt] hivatalosan nem különösebben „menedzselték”, összes versei két kiadásban mégis mind egy szálig elfogytak (1990 Vasy Géza 2001035, 81).
3. ’〈testi, lelki, erkölcsi erő, mondanivaló stb.〉 teljesen kimerül, megszűnik’ ❖ [amikor a tüdőgyulladásban szenvedő beteg] végſö állapatra jutot, [...] minden ereje elfogy (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 66) | elfogyott a’ békességes türése; elfelejtette édes annya’ parantsolatját; fogta a’ kúltsot, felnyitotta a’ ládát (1805 Kis János¹ ford. 8240034, 78) | Most persze ide jöttél, mert a vörösingeseknél is elfogyott a becsületed (1907 Molnár Ferenc² 9453001, 146) | ha elfogy az érvük, frázisokat pufogtatnak (1976 Dobos László 1034002, 178) | Ha a politikai meggyőzés mögött nem érkezik rövid időn belül pragmatikus, szakértőileg alátámasztott tett, intézkedés, akkor elfogy a lelkesedés (1992 Lengyel László 2027027, 21).
4. ’〈idő(szak), út〉 vki számára véget ér’ ❖ elfogy ez az ösvény (1802 k. Fazekas Mihály 8138046, 65) | fia Bendegúznak! Nem tudom, a kard hol? s hogy? – de tied lészen Mielőtt e szent év elfogyna egészen (1862–1863 Arany János C0639, 140) | Víg adomaszó közben elfogyott az idő (1885 Mikszáth Kálmán 8312149, 119) | Anyám a fekete földre térdel. Fáradtan a kosarára támaszkodik, mint aki elől elfogytak az utak (1972 Csoóri Sándor 9090027, 80).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. fogy; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. elfogyik