elfojt ts ige 4a3 

1. ’〈tüzet, lángot〉(a levegőtől elzárva) elolt vmi(vel vki)’ ❖ a’ Gyújtogatásnak vétkével terheli meg magát, akár ki-üssn a’ láng, akár […] el-fojtasson (1787 Törvény a vétkekről ford. C2450, 97) | minden tüzet elfojthatunk, ha az olly helyen támadt, hol hatalmunkban áll azt a külső levegőtől elzárni (1844 Nendtvich Károly 8330001, 5) | a távoli mezőkön lépteket hallanak a vándorlegények s gyorsan elfojtják a tüzet (1917 Krúdy Gyula C2845, 52) | a tűzoltás sztárjai a halongázok, amelyek valóságos csodaszerként pillanatok alatt elfojtják a veszélyes lángokat (1994 Magyar Hírlap CD09).

1a. (rég) ’〈annak kif-ére, hogy ilyen módon vminek az égését v. izzását megszünteti vki v. vmi〉’ ❖ Hol volt ön akkor, hogy odaugrott volna hozzá, egy szőnyeggel elfojtotta volna égő öltönyeit (1870 Jókai Mór CD18).

2. (átv is) ’tartályát lefedve v. bedugaszolva, ill. felületét vmivel befedve, beborítva a levegőtől elzár vmit vki’ ❖ Ne hánd pedig oly bövséggel, Hogy el-fojtſad tellyeſséggel Trágyával a’ földeket (1779 Miháltz István ford.–Vanière 7225010, 17) | annyira felduzzadt némi szántóvetők kebleiben a’ tulcsapongó kivánatok árja, hogy az kétség kivül, ’s bizonyosan tulajdon legnagyobb kárára előbb utóbb kirontand, ha t. i. ezen fermentatiói [= erjedési] szeszt elfojtni törekedünk benne – a’ mi természetelleni ’s ekép sikeretlen munka (1831 Széchenyi István CD1501) | a mustot tilos elfojtani, mert nem lesz bor belőle (1996 Magyar Hírlap CD09).

2a. (átv is) ’〈nyílást, rést stb. vmi(vel vki)〉 eltöm, elzár(, és ezáltal vminek az áramlását megszünteti)’ ❖ Hogy a’ nyavalyát a’ maga’ bels helyében meg-támadni, ’s gyökerébl ki gyógyíttani lehessen, mindenek eltt ſzükséges, táplálásától meg-foſztani, ’s a’ forrását el-fojtani, mellybl mindég új-új roſſz nedvességeket kapott (1792 Magyar Múzeum ford. 7448020, 338) | A’ betegség eleinte az orrot elfojtja és lázzal van egybe kötve; végtére enyekes nedv folik az orrból (1835 Némethy József 8333015, 205) | Apró lánykák megijesztgették s neki még a sírása is olyan gyönge volt, befelé folytak a könnyei, nem vigasztalással, hanem ráripakodással fojtották el a forrását (1909 Móricz Zsigmond CD10) | betondugóval elfojtották a több mint egy kilométer mélységből feltörő meleg ásványvizet (2000 Gyurácz Ferenc CD36).

3. (kissé rég) ’〈lélegzetet〉 visszafojt, visszatart vki, ill. 〈lélegzetvételt〉 erősen akadályoz, megnehezít, elszorít vmi, ritk. vki’ ❖ [a boszorkányok] ejtzaka nyargalóznak, az aluvó emberhez bé mennek, reá feküſznek, meg nyomják, lehelletit el fojtyák (1779 Bessenyei György¹ C1082, 222) | A kétségbeesett foglyok lélekzetüket elfojtva hallgatták a habok halk moraját melyek közvetlenül lábaik alatt locsolgatták a hajó deszkáit (1872 Hevesi Lajos 8184001, 52) | Lomhán szállanak künn a ködök, elfojtják a mellett (1900 Berkes Imre Izidor C1054, 57) | a vérző mezők és füstölgő városok fölött szagokat érezni melyek elfojtják a lélegzetet (1931 Kassák Lajos CD10).

3a. (rég v. nyj) ’〈embert v. állatot〉 megfojt vki v. megfullaszt vmi’ ❖ ſzemétgödröknek gzei ſokſzor egy ſzempillanat alatt elfojtották az embert, a’ ki vigyázatlanúl nyitotta-fel azokat. A’ forrásban lév Bornak, Sernek mérges gzét igen-is jól esmérjük amaz Szerentsétlenekrl, a’ kiket eſztendnként megfojt (1796 Kiss József¹ C2700, 217) | Manczihoz sietett, átölelte, és csókjaival majd elfojtotta (1808 Verseghy Ferenc ford.–Lafontaine C4428, 386) | midőn a folyónak közepén volt [a béka], bukott, S az egeret huzta, mert el akará fojtani (1819 Virág Benedek CD01) | Konrád: Nincs a’ magyarnak szíve. Korpádi: Oh, ne mondd, Itt fojts el inkább, és temess alá (1830 Vörösmarty Mihály 8524400, 229) | Ha meginnája, el is fójtanája az embört (1951–1955 Kiskanizsai szótár C5830, 67).

3b. (rég, túlzó) ’〈érzelem, indulat stb.〉 rendkívüli mértékben eltölt, hatalmába kerít vkit’ ❖ Strátonitzét el fojtván fájdalma, nem jött a’ Királynak látogatáſára (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0811, 40) | Atyai örömemet fel kell osztanom; egyébaránt elfojt! (1808 Verseghy Ferenc ford.–Unger C4424, 224) | Kétségbe vagyok esve, barátom. Elfojt a düh! (1883 Mikszáth Kálmán CD04) | Az asszonyt elfojtja a méreg (1894 Almanach 1895-re C0009, 165).

4. ’〈vmely érzelmet, indulatot kísérő, rendsz. szapora, erőteljes lélegzetvétellel járó testi, fiziológiai megnyilvánulást〉 visszatart, elnyom magában, ill. csökkent, tompít vki’ ❖ el fojtyuk mind ketten ſohajtáſainkat (1775 Báróczi Sándor ford.–Marmontel 7031004, 70) | Felülvén a szekérre, Laci elfojtott hanggal lobbantá szememre, hogy miolta hazajöttem fogságomból, már ez a második megbántása tőlem (1812 Kazinczy Ferenc 7163010, 216) | Különös játéka a’ természetnek a’ szégyenpír, melly akaratunk ellen is fellobbanik, ’s annál elénkebb, minélinkább igyekszünk azt elfojtani (1844 Rónay Jácint 8669001, 16) | észrevették, hogy az uralkodó is alig birja elfojtani a nevetést (1900 A magyar anekdotakincs C4253, 376) | Halász Péter volt a szénfekete hajú fiú, aki az ásítását elfojtotta (1957 Ottlik Géza 9496001, 16) | Mányoki észreveszi azt a szemmel alig látható, vonakodó, még csírájában elfojtott rándulást, mellyel az asszony férje érintését fogadja (1974 Galgóczi Erzsébet 2025006, 533).

4a. (Pszich is) ’〈érzelmet, gondolatot stb.〉 nem enged megnyilvánulni, elnyom vki, ill. 〈elfogadhatatlan késztetést, gondolatot stb.〉 hárító mechanizmussal a tudatából kiszorít, kizár vki’ ❖ El ſzenvedtem meg vetéſét, és el fojtottam magamban minden ellenkezö indulatokat (1775 Báróczi Sándor ford.–Dusch C0804, 36) | vérzik keblében a szív, de elfojtja fájdalmát és mosolyog elémbe (1841 Vajda Péter 8504014, 160) | Freud és tanítványai mindenekelőtt a mítoszokat tették vizsgálódásuk tárgyává, és kiderítették, hogy azok éppúgy szimbolikus megnyilatkozásai az emberiség elfojtott ösztöneinek, mint a hisztériások tünetei s az egészséges ember álomképei (1913 Ferenczi Sándor CD10) | Neurózishoz akkor vezet a komplexus, ha elfojtják vagy leválasztják (2010 Murányi Beatrix ford.–Kast 3240002, 95).

4b. ’〈erősebben megnyilvánuló jelenség, érzés stb.〉 tompít, ill. érzékelhetetlenné tesz v. megszüntet vmit’ ❖ keſerüſég fojtotta el kedvemet (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0811, 43) | A fris pörkölt kávé is bádogba zárva és szobában széthordozva, elfojt minden ártalmas szagot (1854 Vasárnapi Újság CD56) | Az iskola, a vallásos nevelés lassan elfojtja bennünk az eredendő vágyat a misztérium iránt (1934 Márai Sándor 9421006, 185) | [a Katona József Színház Három nővér-előadásában] a monológokat elfojtja a katonazene, a katonák lábdobogása és egy további zaj, amely gyanúsan emlékeztet a tankok motorjáéra (1989 Szántó Judit ford.–Hewison 2046016, 48).

5. ’〈folyamatot, jelenséget stb.〉(kezdetekor, létrejöttekor) erőszakkal megszüntet, ill. kibontakozásában, terjedésében v. működésében akadályoz, gátol v. lehetetlenné tesz vki, vmi’ ❖ Verjétek Iſtenek ez halandóſágot, Mely el-fojtja nála [ti. az emberi nemnél] a’ nagy ígazſágot! (1772 Bessenyei György¹ C1076, 46) | némelly betegség, mellyet eleinte tzélerányos szerrel könnyű volt volna elfojtani, gátolatlanúl dulja egészségünket (1830 Zádor Elek ford.–Wigand 8532016, 22) | A’ kereskedés békében virágozhatik csak, a’ hadak mind a’ tudományt ’s művészetet, mind az ipart elfojtják (1845 Palkovics Antal 8350004, 120) | Kárt tenne az, aki – máris „soknak” tartva – el akarná fojtani a kritikát (1953 Darvas József 9101005, 145) | [a nyolcvanas évek elejének] legfontosabb eseménye egy vállalkozói polgárosztály újramegjelenése, az időlegesen elfojtott polgárosodási folyamat ismételt felszínre bukkanása (1988 Szelényi Iván 2047005, 119).

5a. ’〈zavargást, rendbontást stb.〉 fegyveres erőszakkal felszámol, elnyom’ ❖ el-fójtott egy öszsze-esküvést (1817 Dugonics András ford. C1478, 91) | E zavargást azonban a hely szinére küldött katonaság gyorsan elfojtotta (1882 Szabó Ignác C3776, 73) | A polgárság, ha saját céljai érdekében időlegesen igénybe is vette a munkásság, a nép segítségét […], mihelyt a forradalmi megmozdulások túllépték osztálycéljaikat, könyörtelenül elfojtotta a forradalmi mozgalmat (1959 Kulcsár Kálmán 2056028, 33) | [Szoboljev szovjet diplomata szerint 1956-ban] Magyarországon csekély számú ellenforradalmár és fasiszta felkelése folyik, amelyet a magyar kormánynak éppen a békeszerződésre való tekintettel el kell fojtani (1977 Méray Tibor 9434003, 223) | a bukaresti vasúti műhely sortűzzel elfojtott sztrájkja által is kifejezésre jutó munkáselégedetlenség (1982 Berend T. Iván 9049005, 323).

6. (átv is) ’〈növény(i rész) v. növények együttese vmely más növényt, növényi részt v. növényzetet〉 fejlődésében akadályoz, elpusztít’ ❖ A’ Gerény-fü a’ komló, tsallán, de kivált a’ len közt terem, és reá tekeredik annyira, hogy azt el-is fojtja (1775 Csapó József 7062001, 104) | A’ magot igen srüen veted, azért eggyiknek gyökere a’ másikét el-fojtja (1793 Német Mihály C3325, 259) | a kövér vetést nem fojtják el a gyomok (1802 Csokonai Vitéz Mihály ford.–Vergilius CD01) | Műveljük kertünket, s irtsuk ki a gazt, a babonát, a nyügöző vallást amik elfojtják a virágokat (1934 Babits Mihály 9014134, 302) | Jézus példázatában valószínűleg a zsidótövisről van szó (Zizyphus lotus), ami esős időben magasra megnő, s elfojtja a gabonát (1993 BibliaiLex. CD1207).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. fojt; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.