elfut ige 5a1 

1. tn ’〈ember, állat〉 kiinduló helyétől távolodva fut (vhonnan v. vhova, vmeddig), ill. futva elhalad vhol’ ❖ ſzomjú ſzarvaſok hideg kút-fejekre El-futnak (1774 Vesmás Márton 7374002, 29) | Henriette látta őt [ti. a Fatia Negrát] ágya előtt elfutni (1860 Jókai Mór CD18) | a kint lévő (ugráló) köteles a labdát ellenfelének még álló helyében jól kézbe és kapóra dobni és csak azután futhat el méta helyéről (1885 Porzsolt Lajos 8375002, 28) | [a karámból kieresztett struccok] néhány száz méternyire elfutnak (1933 Az állatok világa ford. CD46) | [Idősebb Schirilla György] elfutott Moszkváig és Bécsig – utóbbiból lett az azóta is számon tartott Bécs–Budapest szupermaratoni verseny (2002 Magyar Hírlap CD09).

1a. ts (rég, átv is) ’〈ember, állat helyet, területet〉 egyik szélétől a másikig futva v. gyorsan végigjár, bejár v. elfoglal, ill. 〈vmekkora távolságot, utat〉 lefut, futva megtesz’ ❖ [a raj] rétet tétova dongva fut el (1777 Baróti Szabó Dávid C0823, 192) | Én pállyámat immár elfutottam, ’s czélomhoz sietek, egynehány óra múlva meghalok (1795 Szentmarjay Ferenc 7033012, 782) | egyszerre befut az ellenség, s alig telik el egy hét, [...] elfutja az országot (1849 Március Tizenötödike C4809, 249) | [az iramszarvas] egy nap 30 mérföldet is elfut (1851 A Falu Könyve C1667, 91) | Most minden utat fussatok el, Erre is, arra is! (1871–1874 Arany János ford.–Arisztophanész C0660, 55).

1b. tn (Sp is) ’〈versenyző〉 gyorsabb haladással megelőzve futva eltávolodik vkitől, ill. 〈sportoló〉 hirtelen, gyorsan megindulva, másokat megelőzve előre fut’ ❖ Csak az utolsó gátnál derül ki, hogy Bacon szinte játszott ellenfelével, mert itt mosolyogva fut el Murraytól s könnyen győz 4 yarddal (1908 Nemzeti Sport aug. 15. C7142, 12) | A BEAC nem hagy fel az ostrommal az utolsó percig. Pluhár ujra elfut s éles labdáját most Marczinkó fejeli be nagy erővel (1923 Nemzeti Sport dec. 10. C7148, 4) | öt kilométer után Kovács elfutott Dobronyitól, Gergely viszont felzárkózott a második csoporthoz (1957 Népsport nov. 4. C8028, 6) | Reyna futott el a jobb szélen, Wolffhoz játszott, ő visszapasszolt McBride-nak, s a csatár kapásból a hosszú sarokba vágta a labdát (2002 Magyar Hírlap CD09).

1c. ts elfutja magát (Sp) ’〈annak kif-ére, hogy sportoló futás közben az erejét rosszul beosztva túlságosan kifárasztja magát〉’ ❖ 1500 méter: [...] 11 induló. Rátonyit osztották be vezetőnek, de ő kissé elfutotta magát. Közte és Szabó között 800-ig, ahol Rátonyi kiállt, állandóan volt vagy 5-6 méter távolság (1938 Nemzeti Sport szept. 25. C7077, 7) | fiatal gátasaink az idén is többször elkövették azt a hibát, hogy a táv elején elfutották magukat (1979 Népsport dec. 17. C8048, 5) | Az elején nagyon kell vigyázni, aki az első nyolcvan kilométeren elfutja magát, már nem is fejezi be a versenyt [ti. az ultramaratont] (2002 Magyar Hírlap CD09).

1d. tn ’〈ember, állat, csoport〉 gyorsan, sietve, ill. menekülve elmegy (vhonnan, vkitől v. vhova, vmerre, vkihez)’ ❖ az Ellenség Lovaſságának ſzarnyaira [kell tüzelni], hogy az Lovaſok, nem lévén idejek Lovaiknak ſe meg-nyergelésére, ſe kantározására, gyalog kéntelenitteſsenek el-futni (1775 Geidler József ford.–Frigyes, II. 7098006, 102) | Az én csapatom e két lövésre úgy elfutott mellőlem, hogy nem maradt ott egyéb, mint a megbénított sebesült (1867 Jókai Mór CD18) | a szemes állat [ti. ugartyúk] mégis előbb vett észre, mint én őt s villámgyorsan futott el tojásairól (1899 Chernel István CD34) | Kati hol ki-, hol beszaladgált a házban, a patikába is elfuttatták (1913 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | az egyik fél dönt, és menekülésszerűen fut el házastársától (1986 F. Várkonyi Zsuzsa 1044007, 102) | [a] személygépkocsi késve érkezett a révhez. A megállást követően az apa elfutott jegyet váltani (2007 Zalai Hírlap 3343001, [1]).

1e. tn ’〈jármű, mozgó tárgy v. természeti képződmény〉(a szokottnál) gyors(abb)an (távolodva) halad (vhova), ill. így mozog vhol’ ❖ Nézzük, miképpen j ki a’ nap a’ keletnek méhébl. Az  közelgetésével meg nyílnak a’ ſr ködök, és mint a’ fel vonattatott firhangok, úgy futnak el eltte (1790 Péczeli József ford.–Hervey 7267020, 178) | a’ szörnyű dárda pediglen Elfuta, mint villám, ’s lecsapott derekára Philónak (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524378, 226) | [a pénz] gömbölyü, hamar elfut a szomszédba (1862 Vas Gereben C4383, 77) | A ki nyár kezdetén útazik erre, a völgyzárlat magaslatain még láthatja a hószigeteket s gyönyörködhetik a virágokban, melyek az elfutó víz mellett virítanak (1891 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | A többi szemét végtelen szalagra kerül, mely munkások sorfala között fut el (1933 TolnaiÚjLex. C5737, 28) | úgy érezte magát, mint a pályaőr, aki elfelejtette átváltani a sínt, s a vonat elfutott, ki tudja, hova (1954 Bajor Andor 1006040, 68).

1f. ts (rég, ritk) ’〈mozgó tárgy, természeti képződmény vmekkora távolságot, utat〉 gyorsan haladva megtesz, befut’ ❖ [ha a teremtés kezdetén] a’ Világnak egyik ſarkától vagy végétöl, a’ máſik vége felé ki-lövettetett vólna egy Ágyú golyóbis; [...] még eddig az ideig tsak 6000. hat ezered réſzét ſe futotta vólna-el ennek a’ mi reánk nézve véghetetlen nagy tágaſságnak (1775 Sófalvi József ford.–Sulzer 7293001, 75) | minden minúta alatt háromszáz hatvan Német mértt-fldeket fut-el [a Merkúr] (1792 Mindenes Gyűjtemény C0371, 8).

1g. tn (rég, ritk) ’〈folyadék〉 forráskor kifut, az edény peremén kifolyik, kicsordul’ ❖ Uiberkochen, kifutni, elfutni az erös forrásban (1803 Magyar–német és német–magyar lexikon C5802, 649. hasáb) | Auskochen, [...] kifutni; elfutni, mint a’ nagyon forró étel (1823 Német–magyar–deák lexikon C3047, 253) | [Rózsi] éber gonddal vigyázott mindkettőre, hogy levese el ne fusson s az öreg embert ne csipjék a legyek (1883 Bodon József C1127, 238).

1h. tn ’〈hír, információ, ill. gondolat〉 gyorsan eljut vhonnan vhova v. vmerre’ ❖ a’ hír el-fut Hazájába (1787 Pálóczi Horváth Ádám C2116, 119) | Onnan pedig a hír elfut a Rajnához (1853 Arany János C0640, 130) | Debrecenből Tisza haza, Füzesséry pedig ide jött, mintha semmi sem történt volna. De hamar elfutott a hír [ti. dulakodásuké] mindenfelé (1912 Halász Imre CD10) | itt a Házban az ember gondolatai könnyen elfutnak más irányba (1991 Országgyűlési Napló CD62).

1i. tn ’〈futónövény, ill. növényi rész〉(vmekkora távolságra) kúszik, fut, elnyúlik (vhol)’ ❖ Ez fü [ti. a borostyán] kertekben önként terem, hoſzſzan elfut’ a’ perje közt (1775 Csapó József 7062001, 43) | [a disznótök] indája elfut 3–4 ölnyire (1805 Pethe Ferenc 8364013, 132) | [a bükk] görcsös gyökerei messze elfutottak (1872 Szász Károly² ford.–Gray C3847, 139) | Az új-zélandi magashegyekben élő Dacrydium laxifoliumot (bár nem toboztermő, nem igazi fenyő) gyakran nevezik a világ legkisebb fenyőjének: alig éri el a 10–15 cm-es magasságot, igaz ágai a földön kúszva néha 1 m-re is elfutnak! (1997 Természet Világa CD50).

1j. tn (kül. sajtó) ’〈összeg, pénzbeli érték(ében v. mennyiségében vmi)〉(hirtelen) túlzottan nagyra nő, ill. 〈vmely értékre v. értékig〉 így emelkedik’ ❖ Néhány vállalatnál ugyanakkor „elfutottak” a teljesítmények, mivel a normák felülvizsgálati tervét nem jól készítették el (1963 Népszava dec. 21. C4827, 2) | Ha ezek a költségek „elfutnak” agyonvágják a jövedelmezőséget (1986 Népszabadság júl. 4. C7836, 5) | 390 milliárdra elfutó költségvetésnek (1994 Országgyűlési Napló CD62) | megalapozatlan az az állítás, hogy a közigazgatásban dolgozók reálbére elfutott a versenyszférában dolgozókéhoz viszonyítva (2003 Országgyűlési Napló CD62) | Az euró jegyzése hirtelen 285 forintig elfutott (2008 Népszabadság jún. 7. C7856, 2).

2. tn (vál v. irod) ’〈több dolog (látványa)〉 mozgó, kül. járművön utazó személy (szeme) előtt, ill. 〈több mozgó dolog〉 álló személy (szeme) előtt feltűnik, majd elhaladás közben v. elhaladva kikerül a látóteréből’ ❖ A szán talpa néha fenyő-bokrot ér, az esztergályos kezét meg-megkarczolja valami sötét bokor, mely csak úgy elfut a szeme előtt (1894 Vasárnapi Újság C7408, 709) | a villámosról nézheti a Tátra fölötte elfutó komor hegycsúcsait (1912 Budapesti Hírlap aug. 25. C4700, 10) | Arcok futnak el az [ajtóban álló] öregaszony előtt. Egy férfi meg egy nő (1969 Mándy Iván 9420018, 23) | A vonatablak mellett elfutó városok (1989 Konrád György 9351006, 401).

2a. tn ’〈annak kif-ére, hogy több dolog sorban felidéződik v. végigtekintve azokon sorban megjelenik vkinek a szeme előtt〉’ ❖ Dobosné még egy pillantást vetett a körülállókra és a házra, mely az övé volt. [...] A becsukott zsaluk, a fehér kémény a tetőn még egyszer elfutottak a szeme előtt, s aztán nem látott többé semmit, odaroskadt a Dobos bácsi nyakára aléltan (1885 Mikszáth Kálmán CD04) | Egy pillanatra elfutott lelki szemük előtt a világháború szörnyű véres víziója (1931 Nemzeti Sport nov. 10. C7155, [1]) | Az ember a szöveg elolvasása, megértése nélkül fut át dokumentumokat, mégis képes a szeme előtt elfutó hasábokból kiválasztani a számára fontos részt (2003 Népszabadság júl. 12. C7851, 4).

2b. tn (rég) ’〈szem, tekintet, figyelem v. vki〉 részeit gyors egymásutánban megnézve végigfut vmin’ ❖ Még egy segedelem vagyon hátra, a’ legnyomosabb, a’ nyelvnek története. Ezen is elfutok, úgy ſzóll tovább az okos nyomozó, megvisgálom benne a’ nyelvnek menetelét (1806 Révai Miklós C3623, 124) | Nem futhatnak el szemeim a’ „tolvajok” legtömöttebb két rovatán (1841 Pesti Hírlap CD61) | a’ zsarnokság örökké zsarnokság, bárha külszinleg pár perczre gondtalanúl fusson is el zománczozatán tekintetünk (1842 Athenaeum C0024, 87) | Tekintete elfut a társaságon (1911 Bán Ferenc CD10).

2c. ts (rég) ’〈figyelmet, tekintetet〉 elkerül, nem von magára vmi’ ❖ az ilyen felolvasás közben némely csekélyebb érdemű tárgyok a figyelmet könnyen elfutják (1832 Deák Ferenc CD51) | Szednek [a nyomdáink] oda más szót – a mi nem ad épen teljes absurdum jelentést, s az ember figyelmét elfutja (1862 Arany János C0643, 383) | Vannak esetek, mikor a költő kénytelen egyes szókat feltűnően nyomatni, hogy kiemelje azt, amire különös súlyt fektet és ami elfutván az olvasó szemét, az értelem vagy kifejezés erélye szenvedne miatta (1923 Gábor Ignác CD10).

2d. ts (rég) ’gondolatban gyorsan, elidőzés nélkül áttekint v. sorra vesz vmi(ke)t vki’ ❖ fuſſunk-el tsak elméinkel minden betegségeket, kevés nyavalyákat találunk, a’ mellyekben a’ fájdalmak, ſzenvedéſek, vagy tsak egynéhány órákig tartó állandó tsendeſséget adnának az embernek (1798 Nánásy Benjámin C3301, 544) | Szedje azért egybe eszét az Orvosló, és fussa-el a’ gerjeszt okokat (1802 Haiszler György C1998, 160) | Fussuk el a’ Hellász, és Róma Vitézeit (1816 Ungvárnémeti Tóth László C4477, 104) | Estve olvastam Gondtárát Gidának, egyenest a resignatiot keresém benne. Elfutja néhány sorokban, mint csaknem üdvét rejté ő a kedves pillanatokban… (1836 Tóth Péter 8491001, 51).

3. tn ’〈idő, alkalom〉 gyorsan eltelik, elmúlik, ill. 〈gondolat, érzelem stb.〉(megjelenése után) hirtelen eltűnik, elenyészik’ ❖ Olajt ád tüzének ſzüléje’ ſzerelme, Mellyel el-is-futott reſzkedö félelme (1780 Dugonics András ford.–Homérosz 7087027, 208) | A sok szó közt elfuthat a jó alkalom (1879 Csiky Gergely ford.–Szophoklész C1313, 284) | az erő elfut inából (1907 Ady Endre C0536, 80) | ez csak olyan elfutó gondolat volt, mindjárt visszavillant az Anna képe... (1930 Móricz Zsigmond CD10) | Az elfutó pillanat pótolhatatlan (1989 Konrád György 9351006, 397) | ami az előbb még térhez rögzített volt, most az elfutó idő részecskéjévé változik (2006 Beney Zsuzsa 3041001, 168).

4. tn ’〈hosszú(kás) tárgy, képződmény, ill. tárgyak, képződmények sora〉 elnyúlik v. hosszan elhelyezkedve elterül vhol’ ❖ hosszanta elfutó boltívekbe (1843 Rubicon CD17) | E vár romjai fölött [...] fut el hosszan azon régi út (1868 Margitay Gábor C2101, 63) | a keskeny Faden-patak, mely már Mühlleitennél kezdődik, a Dunától távol nyílt szántóföldek közt fut el Schönautól éjszakra (1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | a földön piros szőnyegek futottak el (1927 Szitnyai Zoltán CD10) | Nézett maga elé, a homályosan elfutó polcokon sorakozó üvegekre (1954 Vidor Miklós 9778001, 86) | a tőlünk elfutó párhuzamosok „egymáshoz közelítenek” (2002 Lakáskultúra CD39).

5. ’〈Annak kif-ére, hogy szétterjed vmi.〉’

5a. tn (rég) ’〈folyadék, szín stb.〉 azt befedve, ellepve gyorsan szétárad vmin’ ❖ A’ földön elfut a’ virág’ illatja (1824 Aurora C0032, 292) | finom pír futott el homlokán (1876 Ágai Adolf C0546, 291) | látta, mint fut el meleg vére a havon (1917 Mariay Ödön CD10).

5b. ts ’〈folyékony v. szemcsés anyag, tűz, szín stb.〉 eláraszt, elönt, fokozatosan befed vmit’ ❖ a’ róſa vér ſzín ortzolatját Nékie hirtelen el fútotta (1777 Baróti Szabó Dávid C0823, 247) | az egész tájékot el-futotta a víz (1783 Magyar Hírmondó C0271, 436) | termékeny földgyét úgy annyira el-futotta a’ Homok, hogy annak nagy részszét haszon-vehettelenné, sőtt károssá-is tönné (1807 Dugonics András ford.–Voltaire 7087038, 192) | [A faragott virágdísz] kék szint akkor kap, ha a virágot tintaceruzával irja meg. Ezt azonban csak vékonyan szabad, mert máskép az egész faragást elfutja (1911 Malonyay Dezső CD07) | Apám szemét elfutotta a vér, egy pillanatig úgy látszott, habozik, aztán kitört belőle az indulat, és ütni kezdett (1976 Dobos László 1034002, 162) | Nem elsírom magam, hanem könny futja el a szemem (2002 Esterházy Péter 3026001, 34).

5c. tn (rég) ’〈indulat, érzelem〉 szétárad vkibe(n), ill. 〈gondolat〉 eluralkodik vkin’ ❖ a’ moſolygó röm meg-ſzaggatott tagjainkba mínt balſamom, ugy fut-el (1777 Bessenyei György¹ ford.–Halifax C1077, 75) | Tüz fut-el a hsben: „megölöm, csikorogja[”] (1831 Pázmándi Horvát Endre C3437, 380) | Lelkemen villámsebességgel futott el azon gondolat (1848 Életképek C0107, 506) | Elfutott bennem a pulykaméreg (1854 Beöthy László¹ C1001, 167).

5d. ts ’〈vmely testi érzés, állapot v. érzelem, indulat vkit v. vkinek a testét, lelkét〉 elfog(ja), hirtelen átjár(ja) v. eláraszt(ja)’ ❖ bels méreg futja-el ſzívnket (1772 Bessenyei György¹ C1076, 70) | az egész társaságot egy szennyes nyerekedési vágy futá el (1842 Pesti Hírlap CD61) | elfutja őt a láz (1843 Vachott Sándor 8499029, 115) | elfutotta őt a hideg. Hazament abba a szobába[, ahol apja meghalt], leült egy székre és nem tudott tanulni (1917 Kosztolányi Dezső 9359118, 52) | De hogy nem jut neki egy nyomorult szállodai szoba sem!, futja el megint a szégyenteli méreg (2007 Závada Pál 3150015, 1514).

5e. tn (kissé rég) ’〈hír, gondolat stb.〉 elterjed, fokozatosan tért hódít’ ❖ rebezgették [!], hogy a’ tájon késértö lelkek járnának. Ez a’ hir annyira el-futott, hogy ſenki ſem akart már abba az erdöbe menni (1773 Kónyi János ford.–Aulnoy C2741, 39) | Midőn hazajöttem a theátromból, elfutott volt a hír, hogy a nép ma délután rárontott a Saint-Germain l’Auxerrois nevű templomra (1835 Bölöni Farkas Sándor 8066002, 162) | A hullámhosszúság fogalma a köznapi életbe a rádióadó-állomásokkal kapcsolatban futott el (1935 RévaiNagyLex. C5717, 446).

5f. ts (rég) ’〈hír területet, helyet〉 gyorsan terjedve bejár’ ❖ el-futta hír a’ vároſsokat (1780 Dugonics András ford.–Homérosz C1485, 33) | [Az indus vezér] megjelentének híre villámsebességgel futotta el a tartományt (1832 Társalkodó C0404, 91) | József a szeretve tisztelt nádor gyöngélkedik, ágyba roskad, élete veszélyben forog! e gyászhír rögtön elfutja az ikervárost (1856 Vasárnapi Újság CD56).

5g. ts (rég, ritk) ’〈növény(zet)〉 beborít, ellep, benő vmit’ ❖ Melly könnyen futja-el a’ gaz a’ mezőt (1828 Széchenyi István CD1501) | Ki tépdesendi majd ki, gondos kézzel, A gyomot, hogy a sírt ne fussa el? (1855 Szász Károly² ford.–Gifford C3849, 139).

6. tn ’〈annak kif-ére, hogy (vhol, vmilyen körülmények között, vmeddig stb.) képes, tud működni, kül. futni vmi〉’ ❖ kapaszkodjunk fel a bakra; a ki fel nem fér, vigasztalja magát: széles országuton jó kocsi után tiz is elfut (1847 Vas Gereben 8514006, 15) | Jól nézett ki a felújított autó, de meddig fut el ebben a hidegben, azt nem garantálta eladója (1996 Magyar Hírlap CD09) | Noha a Microsoft szerint a Windows 98 is „elfut” a régi 486-os gépeken, ezt a megoldást a felhasználók nem kedvelik, mivel nagyon lassú (1999 Figyelő CD2601).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. fut; ÉKsz.; SzT. ~, elfutó, elfutott; ÚMTsz.