elfülel ts ige 1b (rég)

1. ’füle mellett elereszt, figyelmen kívül hagy vmit’ ❖ Nem gondolom penig: hogy, mind magadról, mind következend ſzerencsédrl úgy-annyira meg-feletkezhetnél: hogy ſzép Urunkhoz való el-jövetelednek meg-ígérését abban-hagyhatnád, és magad’ nagy kárával Jót javasló ſzavaimat el-fülelhetnéd (1786 Dugonics András 7087011, 302) | gondolhatod-é azt, édes mindenem: hogy valaha leg-kissebb kérésedet el-fülelhetném? (1795 Dugonics András C1473, 289) | [a beteg] nem meri mondani: hogy az étel nem árthat; hanem (ezt elfülelvén) csak azzal enyeleg: hogy ár (subula) a’ Vargának kezeibe illik (1818 e. Magyar példabeszédek és jeles mondások C1476, 3) | Elfülel, [...] füle mellett elereszt, semmibe sem vesz (1872 A magyar nyelv teljes szótára C7036, 264).

2. ’nem tesz szóvá, szó nélkül hagy vmit’ ❖ ? Ezt a’ dögleletes nyavalyát nem vetted-e éſzre? Vagy leg-alább hiteles Magyaroktól nem de nem hallád? Hallád, ’s el-füleléd; – bnhödjél! (1773 Rájnis József C3575, 36) | Egy ’s két eſztendeig tsak el fülelték tunya fejedelmeknek alkalmatlanságát (1792 Decsy Sámuel C1378, 490) | [A Csákiak] igen jó szívűek, és adakozók lévén, a’ parasztoknak patvarságjokat könnyen el fülelhették (1818 e. Magyar példabeszédek és jeles mondások C1477, 76) | Azon ti méltán nem csudálkozhattok, ha tévelygéstöket el nem filellyük (1892 Magyar Nyelvőr C0359, 449).

3. ’hosszasan hallgat vkit, vmit’ ❖ eme’ beſzédet el-fülelvén a’ tova-látó Hadi-vezérek; cſak éppen azon ſzorgalmatoskodttanak: hogy a’ Katona-élelemnek módgya meg-könnyebbíttetne (1786 Dugonics András C1470, 272) | Egy szép nyáréjen hárfázott Dávid a holdban: A föld elfülelé és – született Garay (1846 Kenézy Lajos C2621, 199) | Ezer Éber figyelmező van untalan Egy fejedelem körül, kik elfülelvén, Tudják annak minden szavát, sohaját (1856 Sárosi Gyula ford.–Monti C3706, 5).

4. (ritk) ’hallgat(óz)va felismer v. megtud vmit’ ❖ [az összes béka] rekegett a’ puha káka megett. Ennye! beh! vartzogtak! – Mint egy vetekedve morogtak, A’ mikor el-fülelék hogy gyepes ágyra lelék. Ugy neki-zendültek füleim majd meg-süketültek! (1788 Bécsi Magyar Múzsa C0350, 218) | Némelyik ember hangjában, akit pedig fiú-korában nem ismertem, elfülelem a diákkori hangját (1941 Szép Ernő 2041008, 547).

Vö. CzF.; ÚMTsz.

elfülel tárgyas ige 1b (rég)
1.
füle mellett elereszt, figyelmen kívül hagy vmit
Nem gondolom penig: hogy, mind magadról, mind következend ſzerencsédrl úgy-annyira meg-feletkezhetnél: hogy ſzép Urunkhoz való el-jövetelednek meg-ígérését abban-hagyhatnád, és magad’ nagy kárával Jót javasló ſzavaimat el-fülelhetnéd
(1786 Dugonics András)
gondolhatod-é azt, édes mindenem: hogy valaha leg-kissebb kérésedet el-fülelhetném?
(1795 Dugonics András)
[a beteg] nem meri mondani: hogy az étel nem árthat; hanem (ezt elfülelvén) csak azzal enyeleg: hogy ár (subula) a’ Vargának kezeibe illik
(1818 e. Magyar példabeszédek és jeles mondások)
Elfülel, [...] füle mellett elereszt, semmibe sem vesz
(1872 A magyar nyelv teljes szótára)
2.
nem tesz szóvá, szó nélkül hagy vmit
?
Ezt a’ dögleletes nyavalyát nem vetted-e éſzre? Vagy leg-alább hiteles Magyaroktól nem de nem hallád? Hallád, ’s el-füleléd; – bnhödjél!
(1773 Rájnis József)
Egy ’s két eſztendeig tsak el fülelték tunya fejedelmeknek alkalmatlanságát
(1792 Decsy Sámuel)
[A Csákiak] igen jó szívűek, és adakozók lévén, a’ parasztoknak patvarságjokat könnyen el fülelhették
(1818 e. Magyar példabeszédek és jeles mondások)
Azon ti méltán nem csudálkozhattok, ha tévelygéstöket el nem filellyük
(1892 Magyar Nyelvőr)
3.
hosszasan hallgat vkit, vmit
eme’ beſzédet el-fülelvén a’ tova-látó Hadi-vezérek; cſak éppen azon ſzorgalmatoskodttanak: hogy a’ Katona-élelemnek módgya meg-könnyebbíttetne
(1786 Dugonics András)
Egy szép nyáréjen hárfázott Dávid a holdban: A föld elfülelé és – született Garay
(1846 Kenézy Lajos)
Ezer Éber figyelmező van untalan Egy fejedelem körül, kik elfülelvén, Tudják annak minden szavát, sohaját
(1856 Sárosi Gyula ford.Monti)
4. (ritk)
hallgat(óz)va felismer v. megtud vmit
[az összes béka] rekegett a’ puha káka megett. Ennye! beh! vartzogtak! – Mint egy vetekedve morogtak, A’ mikor el-fülelék hogy gyepes ágyra lelék. Ugy neki-zendültek füleim majd meg-süketültek!
(1788 Bécsi Magyar Múzsa)
Némelyik ember hangjában, akit pedig fiú-korában nem ismertem, elfülelem a diákkori hangját
(1941 Szép Ernő)
Vö. CzF.; ÚMTsz.

Beállítások