elgyengül tn ige 1c1
1. ’〈ember, állat〉 fáradtságtól, betegségtől, öregségtől stb. (testileg) gyengévé, erőtlenné válik’ ❖ az éhségben el-gyengült Méheket, Hogy ha nem táplálod mézzel ſzegényeket, […] Nem töltnek tenéked mézzel edényeket (1774 Vesmás Márton C4461, 50) | a lovak elgyengültek; jónak láttam megpihenni (1803 u. Kazinczy Ferenc 7163025, 462) | [a színigazgatót] fel lehet menteni hivatalától, ha elgyengül, vagy ha pályatársai és a kormány bizalmát elveszti (1859 Egressy Gábor 8123007, 387) | a családanya mindaddig, míg csak végleg el nem gyengűl, a konyha és éléstár teljes hatalmú kezelője (1891 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | Elgyengült. Hirtelen úgy érezte, kifutnak alóla lábai (1965 Polgár András 1121006, 90).
1a. ’〈test(rész), szerv, ill. szervezet〉 erejét, ill. hatékonyságát, működőképességét (teljesen) elveszíti, meggyengül’ ❖ a’ gyomra el-gyengül, az ételt nem kívánnya (1793 Mátyus István 7222034, 554) | elgyengült teste szinte összeroskadt (1855 Vasárnapi Újság CD56) | [Heinrich Heine] 1847-től fogva folyvást betegen feküdt Párisban […]. Szemei, lábai el voltak gyengülve, mégis midőn fájdalmai engedték, irt a térdeire fektetett lapra reszkető kezekkel (1866 Szana Tamás 8421002, 155) | A halló érzéke is, mintha egyszerre elgyöngült volna (1906 Ambrus Zoltán 9006009, 69) | elgyengült ország, katonailag nulla (1978 Hernádi Gyula 9244001, 56).
2. ’〈(testi) állapot, képesség〉 leromlik, ill. 〈(természeti) jelenség, folyamat, megnyilvánulás〉 veszít (hang)erejéből v. lendületéből, lecsillapodik’ ❖ a te egészséged nagyon el van gyengülve; ferdőbe kellene menned (1812 Kazinczy Ferenc 7163010, 203) | elgyöngűl a zivatar (1856 Tóth Kálmán C4287, 7) | elgyengült emlékezőtehetségével maga is valónak hiszi már [a kitalált történetet] (1878 Mikszáth Kálmán CD04) | A hangja elgyengült, tétova lett (1927 Kardos László CD10) | az elmúlt három évben a rossz társadalmi folyamatok kiteljesedtek, míg a kívánatosak elgyengültek (1997 Magyar Hírlap CD09).
3. ’elérzékenyül, meghatódik vki’ ❖ Szóllani akart, de el-gyenglve az öröm miatt, dadogni-is alíg tudott (1788–1789 Magyar Múzeum C0352, 157) | ki áll jót, hogy Felséged nem fog-e elgyengűlni és szive meg nem induland-e végre, ha észreveszi, mily kimondhatlan erősen ragaszkodik az élethez a magyar (1857 Széchenyi István CD1501) | Szégyellem a pulya-sírást, de igen elgyengültem (1916 Nagy Endre CD10) | Hallom az éneket és elgyöngülök. […] Elfog ilyenkor az ünnepi áhítat, pedig sem hívő lélek, sem könnyen elérzékenyülő típus nem vagyok (1994 Magyar Hírlap CD09).
Vö. CzF. elgyöngűl; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.