elhajol tn ige 6a
1. ’hajolva vmi elől kitér v. vmitől elfordul vki’ ❖ tsak úgy ſzaladj, mint a’ róſa a’ Zephyrus tsókja elöl; el-hajlik elölle, ’s édeſebb moſolygáſſal tér-viſſza tsókjára (1785 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner C2549, 230) | önfejiről levevén koszorúját, fűzte Vitézre. Elhajlott ugyan ez, de meginté Révai, s újra Igy szólt: „Vedd el ezen koszorút, ez tégedet illet: Én magyarinkra csupán nyelvet hagytam, te poézist.” (1855 Szemere Pál 8439009, 92) | Ahogy ott szól is egy-két szót a cukrászleánynyal Ida elhajol az asztaltól és érdeklődéssel nézi (1920–1921 Gárdonyi Géza C1841, 441) | a jó bokszoló, ha túlerőben lévő ellenféllel harcol, akkor nem ütésváltásra törekszik, hanem elhajol az ellenfél ütései elől, és így fárasztja (2000 Kőrösi Zsuzsanna CD17).
2. (ritk) ’menet közben vmi felé elkanyarodik, elfordul’ ❖ Szekula elhagyta a társaságot, elhajolván a Bakula faluja felé, intézkedéseket tenni a nevezetes uraságok elfogadására (1885 Mikszáth Kálmán CD04) | Kluck serege hatalmas lendülettel már a Sommeig ért, de most kénytelen volt kelet felé elhajlani, hogy Bülowot támogassa (1937 Iványi-Grünwald Béla CD42).
3. (/ritk, irod) ’(vkihez csatlakozva) vkitől eltávolodik, elfordul, hűtlenül elpártol vki’ ❖ midn el-hajoltam Te tlled jó Uramtól, ’S mikor Tlled el-pártoltam Kegyelmes Királlyomtól: […] ekkor-is meg-ſzánál (1787 Bécsi Magyar Múzsa C0349, 588) | az Ozman Tsászár nem tudná, kik vóltak azok, kik az Özvegy Királynétol elállván, Ferdinándhoz hajlottak el (1796 Vályi András C4336, 658) | A grófné elhajlott az urától (1887 Mikszáth Kálmán CD04) | Itt van a gonosz lány, itt látható, aki elhajlik az apjától! (1923 Szomory Dezső 9683010, 59) | Másért rajong talán szived, hogy tőlem elhajolt? (1966 Rab Zsuzsa ford. 9539027, 107).
3a. ’〈vmely (normának tekintett) eszmétől, szokástól, gyakorlattól stb.〉 eltér, elfordul’ ❖ mind a’ józan okoſſágtol, mind pedig terméſzetnek törvényétöl el hajolván, hozzád inkáb, mint hites Férjemhez mutatnám ſzeretetemet (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0807, 209) | A’ Decalogus’ [= tízparancsolat] czikkelyeit a’ Luther követői a’ R. Catholicusokkal egyformán számlálták; a’ Zwinglianusok, vagy Calvinianusok […] el hajlottak ezen számlálástól (1809 Kölcsey Ferenc C2559, 500) | Az ég adná, hogy soha tanításaitól el ne hajlanám (1830 Bajza József ford.–Schröder¹ C0728, 160) | a reális hajlandóságú, a misztikumtól, a romantikától s az elméleteskedéstől elhajló magyar léleknek (1929 Ignotus CD10) | irtották az anarchistákat, a POUM néven működő trockistákat és mindenkit, aki a „vonaltól” bármely irányba elhajlott (1996 Magyar Hírlap CD09).
Vö. CzF. elhajlik, ~; ÉrtSz. elhajlik, ~; ÉKsz. elhajlik, ~