elhajt² ts ige 4a3 (ritk)

1. ’félrehajtva eltávolít vhonnan vmit’ ❖ egy csintalanúl lehajlott ágocska hattyú kebléről a’ piros kendőt félig elhajtá (1845 Garay János C1815, 202) | A novicia az ágy másik oldalára lépett. Körülnézett, aztán lassan elhajtotta fátylát (1918 Pesti Hírlap máj. 21. C5666, 9) | sűrű erdő bokrai között lépeget így az ember, előbb elhajtja maga elől az ágakat, s lábát húzva-tolva halad (1981 Népszava 1983. aug. 13. C7448, 10).

2. ’〈textíliát, fémlemezt stb.〉 visszahajt, behajt v. behajlít vki, ill. elhajlít vmit vmi’ ❖ Williams narcosisban operál, de szerinte a cocain-érzéstelenítés is elégséges, főleg ha a fonalakat közvetlenül a sebkészítés után helyezzük el. A fonal kacsjait oldalt elhajtva folytathatjuk a lencse kiszorítását (1889 Orvosi Hetilap C8139, 23) | ha mellmagasságtól kezdve elveszítve elhajtjuk [a kabátkát], tegyünk bele egyenes anyagot (1947 Szabad Föld márc. 15. C1537, 8) | [a házilag készített termosz elkészült bélésére] ráborítjuk a külső anyagot, széleit gondosan elhajtjuk (1957 Népszabadság jan. 27. C1498, [17]) | A Mesterházy-féle kubikostalicska végei 2 mm vastag vaslemezből készülnek, e lemezfalak 35 mm-re elhajtott oldalsó széleikkel vannak a hosszoldalhoz csavarozva (1963 Katona Imre² C7098, 22).

2a. ’〈fejet〉 oldalra hajt(va ereszt vhova)’ ❖ Igy az enyészetnek partján még nyílik utószor Liliom, és egyedűl virrasztván éjjeli holdnál Árva fejét elhajtja hideg kebelére halálnak (1827 Vörösmarty Mihály C4534, 349) | [a harmadik rabló] gyors fegyverét Juanra vágva, úgy suhintja meg, Hogy földre dobban, elhajtván fejét (1883 Ábrányi Emil ford.–Byron C7582, 393) | [Anna] egy kicsit elhajtotta a fejét, nem tudott elszakadni Balázs arcától (1967 Népszava nov. 26. C4831, 9).

3. (nyj) ’vhányszor ismételve elmond vmit’ ❖ az emberek nagyokat nevettek ezeken a bolondságokon, s mert százszor, meg százszor elhajtotta, nagyon talpraesett dolognak tartották, hogy elnevezték Fűzfának (1882 Abonyi Lajos C0496, 6) | Öccő-haccó êhajtotta, hogy ű be van csapva (1906 Bacsó Gyula C0706, 10) | A mama a tojásokon ül, a csillár cifraságán pihenő papa beszél az életpárjához, mihelyt az első kukorékolás elhangzik. Egymásután százszor is elhajtja: – Kicsi lett! Kicsi lett! (1934 Népszava júl. 1. C7502, 19).

Vö. CzF.; ÉrtSz. elhajt²; ÉKsz. (az ÉKsz.²-be nem került be) elhajt²; SzT. elhajtó

elhajt² tárgyas ige 4a3 (ritk)
1.
félrehajtva eltávolít vhonnan vmit
egy csintalanúl lehajlott ágocska hattyú kebléről a’ piros kendőt félig elhajtá
(1845 Garay János)
A novicia az ágy másik oldalára lépett. Körülnézett, aztán lassan elhajtotta fátylát
(1918 Pesti Hírlap máj. 21.)
sűrű erdő bokrai között lépeget így az ember, előbb elhajtja maga elől az ágakat, s lábát húzva-tolva halad
(1981 Népszava 1983. aug. 13.)
2.
〈textíliát, fémlemezt stb.〉 visszahajt, behajt v. behajlít vki, ill. elhajlít vmit vmi
Williams narcosisban operál, de szerinte a cocain-érzéstelenítés is elégséges, főleg ha a fonalakat közvetlenül a sebkészítés után helyezzük el. A fonal kacsjait oldalt elhajtva folytathatjuk a lencse kiszorítását
(1889 Orvosi Hetilap)
ha mellmagasságtól kezdve elveszítve elhajtjuk [a kabátkát], tegyünk bele egyenes anyagot
(1947 Szabad Föld márc. 15.)
[a házilag készített termosz elkészült bélésére] ráborítjuk a külső anyagot, széleit gondosan elhajtjuk
(1957 Népszabadság jan. 27.)
A Mesterházy-féle kubikostalicska végei 2 mmmilliméter vastag vaslemezből készülnek, e lemezfalak 35 mmmilliméter-re elhajtott oldalsó széleikkel vannak a hosszoldalhoz csavarozva
(1963 Katona Imre²)
2a.
〈fejet〉 oldalra hajt(va ereszt vhova)
Igy az enyészetnek partján még nyílik utószor Liliom, és egyedűl virrasztván éjjeli holdnál Árva fejét elhajtja hideg kebelére halálnak
(1827 Vörösmarty Mihály)
[a harmadik rabló] gyors fegyverét Juanra vágva, úgy suhintja meg, Hogy földre dobban, elhajtván fejét
(1883 Ábrányi Emil ford.Byron)
[Anna] egy kicsit elhajtotta a fejét, nem tudott elszakadni Balázs arcától
(1967 Népszava nov. 26.)
3. (nyj)
vhányszor ismételve elmond vmit
az emberek nagyokat nevettek ezeken a bolondságokon, s mert százszor, meg százszor elhajtotta, nagyon talpraesett dolognak tartották, hogy elnevezték Fűzfának
(1882 Abonyi Lajos)
Öccő-haccó êhajtotta, hogy ű be van csapva
(1906 Bacsó Gyula)
A mama a tojásokon ül, a csillár cifraságán pihenő papa beszél az életpárjához, mihelyt az első kukorékolás elhangzik. Egymásután százszor is elhajtja: – Kicsi lett! Kicsi lett!
(1934 Népszava júl. 1.)
Vö. CzF.; ÉrtSz. elhajt²; ÉKsz. (az ÉKsz.²-be nem került be) elhajt²; SzT. elhajtó

Beállítások