elhal tn ige 1a7 

1. (vál) ’〈személy〉 elhalálozik, meghal, ill. 〈állat, növény, alacsonyabb szervezettségű élőlény〉 elpusztul’ ❖ Ki ne hajtsd Juhaid: mérges füvet falnak, Meg-betegeſznek, és egymásra el-halnak (1779 Miháltz István ford.–Vanière 7225006, 52) | az elhaló növény másnak ád életet, midőn eloszlott élte ujra kizőldűl (1834 Wargha István 8527002, 119) | Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre Könnyezve borítasz-e szemfödelet? (1847 Petőfi Sándor CD01) | ha férfi- és nőtestvér hal el, akkor az elhalt férfinak özvegyét elveheti az elhalt nőnek özvegy férje (1900 Rézbányai József 8637001, 616) | A szervezetbe került bacilus mérget termel, amelynek hatására a sejtek elhalnak, és helyükön apró göbök, gümők keletkeznek (1961 Buga László 9075001, 173) | Ha gyenge volt a gyermek, már születésekor szenteltvízzel megkeresztelték, nehogy pogányként haljon el (2000 Füvessy Anikó–Vadász István CD36).

1a. (vál) ’〈élőlények összetartozó tömege〉 kihal, kipusztul’ ❖ Ama nagy bltseség Ánglus Halley a’ Londoni Túdós Társaság’ tagja, meg-mutatta igen hiteles Táblák által, hogy tizen-hét eſztend alatt elhal az emberi nemzetségnek fele (1789 Mindenes Gyűjtemény C0366, 34) | [ha a főnemes] nem tesz a’ hazáért semmit, […] akkor Isten és ember előtt nincs joga a’ kormányban vagy népben találni hibát; ’s ekkép ha elhal a’ nemzet, száműzetik a’ szabadság, az főkép ő bűne (1841 Széchenyi István CD1501) | A sár maga tele volt az őskorban elhalt s addig jég alá temetett növényzet törmelékeivel (1875 Jókai Mór CD18) | Szibériában elhalnak a csuvaszok, cseremiszek, Ausztrália őslakóiból huszezer él mindössze és pár évtized elpusztítja az utolsó indiánt is (1911 Pásztor Árpád 9519015, 226) | Erdők halnak el savas esőtől, légszennyeződéstől, a kumulálódó környezeti ártalmaktól (1990 Országgyűlési Napló CD62).

1b. (Orvos is) ’〈élőlény vmely része〉 szövetei elroncsolódásával, keringése megszűnésével a szervezet élő részétől elhatárolódik’ ❖ A’ gyuladás […] a’ börben tartozkodik, a’ bör alatt pedig kevés érzékenyſéggel bírnak a’ réſzek, sött ugy tetzik, mint ha elhaltak volna (1785 Tolnay Sándor ford.–Wolstein C4222, 144) | [Az örvös légykapó] az alsóbb ágakra ritkán száll, s legtöbbnyire a koronából kimeredő, elhalt, vastagabb ágakon üldögél (1899 Chernel István CD34) | Súlyos csonttáplálkozási (vérellátási) zavar következtében kisebb-nagyobb csontrészek elhalnak, kilökődnek (1993 MagyarNagyLex. C5814, 576) | [a hím szarvas agancsa] augusztusra teljesen kifejlődik. Ekkor a vérerek elzáródnak, az agancsot burkoló bőr elhal (1995 Természet Világa CD50).

1c. ’〈testrész, kül. végtag〉 elzsibbad, érzéketlenné válik’ ❖ [a hölgy] arca elsápad, ajkai elhalnak, karjai lebomlanak az ifjú nyakáról, s eszméletlenül, ájultan hanyatlik annak ölébe (1846 Jókai Mór CD18) | Én mosogatok. Ezt tudja mindenki – mondta a lány. Lába elhalt, keze reszketett (1955 Oravecz Paula 9491001, 160) | ha sokáig írok vagy gépelek, ma is teljesen hideg lesz és elhal a kezem (1972 Örkény István 9500037, 300) | elhalt a jobbkarja, amin feküdt (1986 Eörsi István 2003004, 364).

2. (/nyj, túlzó is) ’elájul, ill. rémülettől, ámulattól cselekvésre v. akaratnyilvánításra képtelenné válik vki’ ❖ A’ melly nyavalyában el-hal a’ beteg, nem jó jel, mert nagy erötlenſéget jelent, melly az orvosláſt akadályoztatja (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 517) | Lilla is midőn eszembe Ötlik, elhalok (1800 Csokonai Vitéz Mihály C1334, 172) | El-halok: (el-ájulok) Exanimor, deliquium patior (1810 Végtagokra szedett szótár C3748, 26) | A szegény nyavalyás ijedtében majd elhalt, térdre esik a herceg előtt (1853 Jókai Mór CD18) | Ugy riszkettem, mȧjnem ēhȧltȧm (1956 Magyar Nyelvjárások C6710, 205).

3. ’(fokozatosan) elenyészik, megszűnik vmi’ ❖ Titkos tanátſoſa Ágézílaus vólt, Kinek barátsága már hozzátok el-hólt (1772 Bessenyei György¹ C1076, 87) | hallgat a madarak csevegő danája, elhal a légben ingadozó szellő (1856 Vasárnapi Újság CD56) | A falu társadalmának különféle szokásai lassan elhalnak (1959 Ikvai Nándor CD52) | A szapora ki-be kapcsolások mindegyike az áramkörben nagyfrekvenciás csillapodó rezgéseket kelt, amelyek hosszú hullámú elektromágneses sugárzás kibocsátása közben halnak el (1997 Természet Világa CD50).

3a. (vál) ’〈vminek a hangja〉(fokozatosan elhalkulva) elnémul, megszűnik’ ❖ elhaló nyögéssel kérdi tőlem, mi lesz őbelőle ha tőlem marad-el? (1806 Kazinczy Ferenc C2557, 276) | a mennydörgés mindig távolabbról hangzék, s tompa morajban halt el (1844 Nagy Ignác 8324010, 42) | Puha talajra jutottak és elhalt a lépteik nesze (1910 Kaffka Margit 9290050, 22) | Elhalt mögöttük a falu zsongása. A fennsíkon kutyagoltak már (1967 Kahána Mózes 9291001, 175).

3b. (ritk, irod) ’feledésbe merül’ ❖ A’ Wesselényi név el nem hal, ’s példája nemesíti polgártársait (1806 Kazinczy Ferenc C2557, 93) | ebéd előtt beszélgettek volna régi szüretekről, diópálinkáról és elhalt ételekről, amelyeket mostanában már nem készítenek szüretkor (1924 Krúdy Gyula CD54).

Vö. CzF. ~, elhalt; ÉrtSz.; TESz. hal¹; ÉKsz.; SzT. ~, elhalhat, elhalt; ÚMTsz.