elhallgat ige 5a 

1. tn (átv is) ’beszédet, ill. sírást, nevetést stb. abbahagy’ ❖ Kleombrot’ halgaſs-el; […]. Az Iſtenek ellen ki-kelni nem lehet (1772 Bessenyei György¹ C1075, 85) | Egy Dajka, ſírván ſokat a’ gyermek, fenyegeti azt, hogy, ha nem alunnék, a’ Farkaſnak veti; […] de a’ gyermek el-aludt, és el-halgatott (1776 Esopus meséi ford. C1642, 65) | [A kísértet] Némelykor nevetett, Hol megint elhallgatott (1830 e. Kisfaludy Károly CD01) | hol az irott történelem megszünik, ott kezdődnek a szájhagyományok, hol ezek végződnek, ott beszélni kezdnek az épületek romjai, a kézmüvek hátrahagyott példányai, hol ezek is elhallgatnak, ott megszóllal a föld (1868 Orbán Balázs 8340002, 33) | Mikor elmegy mellettük, olyan hirtelen hallgatnak el, hogy zavarba jön (1915 Karinthy Frigyes CD10) | [Simon] befogja az orrát, mert képtelen elviselni monoton horkolását. Péter elhallgat, a lakásra csend borul (1997 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’〈állat〉 hangját tovább nem hallatja, elnémul’ ❖ egy rz a’ kas körl mint valami sípoló bongást tsinál, erre [a méhek] mindnyájan el-halgatnak (1782 Veszelszki Antal 7375005, 7) | azután, hogy a kutya elhallgatott, mély csendesség lett a vidéken (1872 Jókai Mór CD18) | a nagy macskák is elhallgatnak (1985 Bodor Ádám 1020003, 35).

1b. ’〈hangot kibocsátó eszköz, készülék v. hangszer〉(abbahagyva működését) már nem szól (többé), elnémul’ ❖ a flóta elhallgat (1793 Csokonai Vitéz Mihály ford.–Schikaneder C1329, 459) | Elhallgattak az ágyúk, elhalt a csatazaj (1850 Jókai Mór CD18) | Aztán azok a régi házak a Tabánban, amelyeknek zsenillia függönyös ablakai mögött a varrógép pörgött, de néha meglebbent a függöny, és a varrógép akkor elhallgatott (1909 Krúdy Gyula CD54) | elhallgat a rádió, eltűnik a televíziós kép (1999 Magyar Hírlap CD09).

2. tn elhallgat vmivel (/ritk) ’vminek az említésével nem él, v. nem hozakodik elő vmivel, ill. vmely szóbeli megnyilatkozással tovább nem él, felhagy vele’ ❖ El hallgattál a’ hónapokra írt versemmel is. Írd meg, mi a’ bajok (1790 Főldi János C2555, 107) | El jöve ide a Grófné, s már féltem miként tarthassam e leveleket kezem között. Szerentsémre elő nem hozá, és én nem tartottam illetlenségnek azokkal el halgatni (1818 Dessewffy József C2569, 178) | az asszony maga is jónak vélte elhallgatni a torkolással, különben a két gyerek maga is elhiszi, hogy ők a legélhetetlenebbek széles e világon (1857 Vas Gereben 8514012, 9) | még Szádi Márk is elhallgatott csípős megjegyzéseivel (1922 Babits Mihály 9014126, 71) | hogy kiderült, nem kiló-, hanem mázsaszám csempésznek az országba és az országon át kábítószereket – [a francia kommunisták] jobbnak látták elhallgatni vele (1981 Népszabadság ápr. 18. C7831, 4).

3. tn ’〈hang(zás), ill. vmely szóbeli megnyilatkozás (folyamata)〉 félbemarad v. (fokozatosan) abbamarad, megszűnik’ ❖ Már el halgattak az Ebek’ eſtvéli ugatáſi (1787–1792 Gáti István 7116013, 6) | A fütty s a taps elhallgatott (1847 Petőfi Sándor CD01) | minden nevetgélés, viháncolás elhallgatott az udvaron (1922 Krúdy Gyula CD54) | különös, „elektronikus” hangot hallottak, […]. Egy idő múlva – nem tudják, mennyi idő elteltével – a hang elhallgatott (1983 Pető Gábor Pál 1119003, 126) | a főigazgatót érintő bírálatok legalább elhallgattak (2001 Országgyűlési Napló CD62).

3a. ’〈vmely hangadással járó természeti jelenség〉(fokozatosan halkulva) megszűnik, nem folytatódik’ ❖ Reggel felé elhallgatott […] a vihar (1854 Jókai Mór CD18) | elhallgat kint a szél (1999 Magyar Hírlap CD09).

3b. (vál) ’〈vmely irodalom v. annak vmely ága, műfaja〉 nem él tovább, (fokozatosan) megszűnik’ ❖ Az irodalmi költészet pedig egy pár évtizedig elhallgat s azután idegen tárgyakról, latin, franczia, német mintákra kezdi írni műveit (1873 Arany László 8015004, 256) | maga a műfaj [ti. a népszínmű] is mindjobban elhallgatott (1915 RévaiNagyLex. C5709, 165) | a norvég irodalom évszázadokra elhallgatott (1928 TolnaiÚjLex. C5730, 97) | 1949–53 közt líránk eszmei művészi képlete is mélyrehatóan átalakult. Hirtelen elhallgatott a polgári líra (1966 Tóth Dezső CD53).

4. tn ’〈vmely művész, kül. író, költő〉(nyilvános) tevékenységével felhagy’ ❖ mióta Manzoni elhallgatott, az olasz irodalom nem egyéb sivatagnál (1856 Salamon Ferenc 8402017, 73) | a magyar írók ez idő tájt kényszerülve vagy önként mindnyájan elhallgattak (1869 Gyulai Pál 8173010, 372) | [Rossini] elhallgat s életének további folyamán, 38 év alatt mindössze egy híressé lett Stabat Mater-t (1832, átdolgozott, új formájában 1841), néhány egyházi kompozíciót s kisebb zongoradarabokat ír (1931 ZeneiLex. CD49) | Kornis Mihály közéleti publicistaként annyira elhallgatott, hogy újabban színházi szösszenetekkel helyettesíti harcos önmagát (2000 Magyar Hírlap CD09).

5. tn ’megszűnik (működni) vmi’ ❖ a’ köſzvény, negyednapi hideg-lelés […] és más hoſzſzas nyavalyák, nyárban […] el-halgatnak (1786 Mátyus István C3067, 192) | Az a’ tűz, mellyet a’ Természet alkotott az Aszszonyok’ szemébe, olly sebessen elragad, hogy azt csak egyj nyájas szó is dühös lángokra gerjeszti, ’s az erőtlen ész elhalgat (1819 Katona József 8226025, 189) | Az élet végén a szív hallgat el (1975 Páskándi Géza 2042053, 96) | A prófétálás végetér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

6. ts ’〈vmennyi időn keresztül〉 hosszasan(, figyelemmel) hallgat, ill. végighallgat vmit, vkit’ ❖ más tanitáſokat-is el halgat a’ nép, de nem igen követi (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 582) | Le-leűlök egy magányos fa alatt, és órákig elhallgatom, mint zizegnek lombjai (1847 Petőfi Sándor 8366456, 62) | nekem mindig és nagyon érdekes volt elhallgatni őt (1928 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | elnéztem, ami látnivaló akadt, elhallgattam a hangszekrényből érkező parancsokat (1975 Kertész Imre² CD41).

6a. ’szó nélkül hagy(va eltűr, elvisel) vmit’ ❖ ſzerelemröl kezde Bagiſtánes velem beſzélleni, kinek el halgatom ſzemtelen ſzavait (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0808, 274) | Ha engem most katonának visznek, Ki hallgatja el azt a szörnyü sirást, a mit ez a hét gyerek tesz? (1855 Vas Gereben C4375, 12) | ha az apánk, anyánk istenét szidják öcsém, azt mégse hallgathatnánk el! (1907 Csizmadia Sándor¹ 9089011, 281) | [pontyfogással] dicsekedett nagy komolyan Kolja. De ezt már nem tudtam elhallgatni. – Mondd, Kolja, miért hazudsz? (1967 Népszava febr. 26. ford. C4831, 8).

7. ts ’〈annak kif-ére, hogy nem említ, nem hoz szóba(, és ezzel eltitkol v. említésre méltónak sem tart) vmit, vkit〉’ ❖ ha felettébb bven foly a’ hó-ſzámi vér, abból-is gonoſz nyavalyák ſzármaznak; de ezt moſt el-halgatom, mivel ritkábban trténik-meg, mint annak meg-rekedeſe (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 365) | Orondátesnek, ugy Liſimakusnak is mindeneket elö beſzéllett Kléoné, el halgatván Orondáteshez való ſzerelmét (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0809, 54) | nem hallgathatom el köszönetemet (1844 Czakó Zsigmond 8073001, 14) | Meg is egyeztek a sajtó híres képviselői, hogy elhallgatják lapjaikban a világtörténelmi botrányt (1918 Krúdy Gyula CD54) | [a fegyverszünet] meghosszabbitását a február 26-iki hivatalos lap elhallgatta (1932 e. Németh Andor 9480002, 68) | olyan – sokáig méltatlanul elhallgatott – pedagógusok is szóba kerülnek [a könyvben], mint a szegedi Bognár Cecil és Várkonyi Hildebrand Dezső (1992 Pukánszky Béla² 2050014, 88) | a hagyaték egykori tulajdonosát a szabadságharcért – e titáni harcért – lelkesedő könyvkereskedő szemérmesen elhallgatta (1998 Kovács József László CD52) | Egy nevét elhallgató tótújfalui asszony (2002 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elhallgathat, elhallgattatik; ÚMTsz.