elharangoz ige 4a (gyakr. htl alanyt kifejező tbsz 3. sz-ben)

1. ts ’〈harangszót〉 a harang meghúzásával vmely időpont jelzéseként bizonyos időn keresztül megszólaltat, ill. 〈vminek az idejét, (közelgő) kezdetét v. végét〉 így jelzi’ ❖ A’ Délt az Egyházfi el is harangozta (1803 Nagy Sámuel² C3292, 30) | [Horváth István előadásait] a fiatalság még az elharangozott óra után is szivesen hallgatta (1857 Vasárnapi Újság CD56) | Meglátod: a hajnali kereplőverseket még én vertem el e helyütt; de a déli csengettyűszót már nem én fogom itten elharangozni (1886 Jókai Mór CD18) | Elharangozta az elsőt… Nagyon siet ez az új egyházfi. Az embernek ideje sincs felkészülni a templomra (1911 Móricz Zsigmond CD10) | Mikor kinyitotta a szemét, már rég elharangozták a delet (1985 Grendel Lajos 1060003, 318).

1a. tn (-ra/-re ragos határozóval) (kissé rég) ’〈annak kif-ére, hogy a vminek a kezdetét jelző harangozást elvégzi vki〉’ ❖ már déli imára is elharangoztak (1867 Honvédek Könyve C2102, 71) | a harangozó is elharangozott imádságra (1876 Vasárnapi Újság C7390, 35) | Már elharangoztak vecsernyére (1926 Budapesti Hírlap okt. 14. C4714, 16).

2. ts ’Harangozás segítségével (igyekszik) elvégez(ni), ill. elér(ni) vmit.’

2a. (rég, átv is) ’〈halottat〉 harangozással, harangszóval elbúcsúztat’ ❖ Azon kaczajt melly Pétert és Abát A’ más világra elharangozá Nem hallod (1835 Bárány Boldizsár C0781, 82) | pap és harang arra való, hogy a megholtat szentelt földbe eltemessék, elharangozzák (1872 Jókai Mór CD18).

2b. (kissé rég) ’〈ártó, veszedelmes dolgot〉 harangot, kolompot stb. megszólaltatva elűz, elkerget’ ❖ A papok a templomba siettek, elharangozni a veszedelmet, s csakhamar pörögtették a nagy rézüstöt, mely a nagy harangot képviselte (1885 Budapesti Hírlap ápr. 5. C4732, 5) | A francia paraszt – Jaures beszélte – hamar válik istentagadóvá, a papját is elkergeti, de a templomot és harangot megőrzi, hogy boszorkányok arra ne jöjjenek, s a jégesőt is el lehessen harangozni (1913 Ady Endre CD0801) | Valamikó bufogóvā [ti. mély hangú kolomppal] szoktuk ēharangozni a seregjéket a szöllőbű (1957 Szegedi szótár C6400, 335).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

elharangoz ige 4a (gyakr. htl alanyt kifejező tbsz 3. sz-ben)
1. tárgyas
〈harangszót〉 a harang meghúzásával vmely időpont jelzéseként bizonyos időn keresztül megszólaltat, ill. 〈vminek az idejét, (közelgő) kezdetét v. végét〉 így jelzi
A’ Délt az Egyházfi el is harangozta
(1803 Nagy Sámuel²)
[Horváth István előadásait] a fiatalság még az elharangozott óra után is szivesen hallgatta
(1857 Vasárnapi Újság)
Meglátod: a hajnali kereplőverseket még én vertem el e helyütt; de a déli csengettyűszót már nem én fogom itten elharangozni
(1886 Jókai Mór)
Elharangozta az elsőt… Nagyon siet ez az új egyházfi. Az embernek ideje sincs felkészülni a templomra
(1911 Móricz Zsigmond)
Mikor kinyitotta a szemét, már rég elharangozták a delet
(1985 Grendel Lajos)
1a. tárgyatlan (-ra/-re ragos határozóval) (kissé rég)
〈annak kif-ére, hogy a vminek a kezdetét jelző harangozást elvégzi vki〉
már déli imára is elharangoztak
(1867 Honvédek Könyve)
a harangozó is elharangozott imádságra
(1876 Vasárnapi Újság)
Már elharangoztak vecsernyére
(1926 Budapesti Hírlap okt. 14.)
2. tárgyas
Harangozás segítségével (igyekszik) elvégez(ni), ill. elér(ni) vmit.
2a. (rég, átv is)
〈halottat〉 harangozással, harangszóval elbúcsúztat
Azon kaczajt melly Pétert és Abát A’ más világra elharangozá Nem hallod
(1835 Bárány Boldizsár)
pap és harang arra való, hogy a megholtat szentelt földbe eltemessék, elharangozzák
(1872 Jókai Mór)
2b. (kissé rég)
〈ártó, veszedelmes dolgot〉 harangot, kolompot stb. megszólaltatva elűz, elkerget
A papok a templomba siettek, elharangozni a veszedelmet, s csakhamar pörögtették a nagy rézüstöt, mely a nagy harangot képviselte
(1885 Budapesti Hírlap ápr. 5.)
A francia paraszt – Jaures beszélte – hamar válik istentagadóvá, a papját is elkergeti, de a templomot és harangot megőrzi, hogy boszorkányok arra ne jöjjenek, s a jégesőt is el lehessen harangozni
(1913 Ady Endre)
Valamikó bufogóvā [ti. mély hangú kolomppal] szoktuk ēharangozni a seregjéket a szöllőbű
(1957 Szegedi szótár)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások