elharap ts ige 2a

1. ’egyetlen harapással két darabra oszt(va a többi részétől elválaszt), ill. összezúz vmit’ ❖ [a rókák, hogy a csapdából] meg-ſzabadúljanak; el-harapják tulajdon lábokat (1775 Molnár János 7232027, 137) | könnyen el-lehet a’ magvakot törni, vagy ropogóſon el-harapni (1791 Mátyus István C3071, 434) | [a szarvasmarha] az alsó álkapcza metsző fogaival a füvet elharapja, s nyelvével a szájába kanyaritja (1856 Benkő Dániel ford.–Stephens 8045011, 66) | nyugodtan harapta el a czérnát (1892 Herczeg Ferenc C2069, 180) | akkorát botlott, majd a nyelvét harapta el (1956 Fekete István 9142003, 224) | [A vidra] el tudja harapni a több kilogrammos halak fejét és gerincét, feltöri a kagylót, és elharapja a vidraeb lábszárát is (1999 Természet Világa CD50).

2. ’〈vmely hangot, szót〉 nem mond ki (teljesen), ill. 〈mondatot, szöveget stb.〉 nem fejez be, félbehagy’ ❖ ſzavát Demodok félben el-harapta (1780 Dugonics András ford.–Homérosz C1485, 83) | Az Atya el-harapá felét a’ már el-kezdett Beſzédének, és a’ Tárſaság fekünni méne (1793 Amerikának feltalálásáról ford. 7500003, 82) | [A Tisza melléki ember] az utóljárókat egészen ki mondja, mellyet a Duna mellyéki el harap: a’ földhöz ütötte, a’ földhö, ahoz ment, aho ment (1815–1817 Gáti István C4108, 16) | – A szentséges szent … – káromkodik a bogárszemű huszár, de elharapja a káromlást a pap előtt (1931 Sárközi György 9587012, 309) | Megalapozott vélemények, elharapott gondolatok. Guendolin okos észrevételeket hagyott félbe, attól tartva, hogy közhelyeket ismétel (1989 Konrád György 9351006, 385).

2a. (kissé rég, irod) ’〈haragot, mosolyt stb.〉 elfojt, visszafojt v. megszakít, félbehagy’ ❖ Hermán (elharapott dühhel). Hah, álnok pokol! (1820 Szentmiklóssy Alajos C3962, 92) | ’S akkor a’ kifáradtt szélvész Haragját elharapja (1825 Kisfaludy Sándor C2685, 87) | A kegyelmes úr elharapta a nevetés vágyát; hanem a jókedve azután is megmaradt (1879 Jókai Mór CD18) | A szembejövők rosszul leplezett mosolyt haraptak el fogaik között (1925 Kosztolányi Dezső C2750, 189).

Vö. CzF. ~, elharapott; ÉrtSz.; TESz. harap¹; ÉKsz.; SzT. ~, elharaptatik

elharap ❖ tárgyas ige ◦ 2a ◦
permalink
1.
egyetlen harapással két darabra oszt(va a többi részétől elválaszt), ill. összezúz vmit
[a rókák, hogy a csapdából] meg-ſzabadúljanak; el-harapják tulajdon lábokat
(1775 Molnár János)
könnyen el-lehet a’ magvakot törni, vagy ropogóſon el-harapni
(1791 Mátyus István)
[a szarvasmarha] az alsó álkapcza metsző fogaival a füvet elharapja, s nyelvével a szájába kanyaritja
(1856 Benkő Dániel ford.–Stephens)
nyugodtan harapta el a czérnát
(1892 Herczeg Ferenc)
akkorát botlott, majd a nyelvét harapta el
(1956 Fekete István)
[A vidra] el tudja harapni a több kilogrammos halak fejét és gerincét, feltöri a kagylót, és elharapja a vidraeb lábszárát is
(1999 Természet Világa)
2.
〈vmely hangot, szót〉 nem mond ki (teljesen), ill. 〈mondatot, szöveget stb.〉 nem fejez be, félbehagy
ſzavát Demodok félben el-harapta
(1780 Dugonics András ford.–Homérosz)
Az Atya el-harapá felét a’ már el-kezdett Beſzédének, és a’ Tárſaság fekünni méne
(1793 Amerikának feltalálásáról ford.)
[A Tisza melléki ember] az utóljárókat egészen ki mondja, mellyet a Duna mellyéki el harap: a’ földhöz ütötte, a’ földhö, ahoz ment, aho ment
(1815–1817 Gáti István)
– A szentséges szent … – káromkodik a bogárszemű huszár, de elharapja a káromlást a pap előtt
(1931 Sárközi György)
Megalapozott vélemények, elharapott gondolatok. Guendolin okos észrevételeket hagyott félbe, attól tartva, hogy közhelyeket ismétel
(1989 Konrád György)
2a. (kissé rég, irod)
〈haragot, mosolyt stb.〉 elfojt, visszafojt v. megszakít, félbehagy
Hermán (elharapott dühhel). Hah, álnok pokol!
(1820 Szentmiklóssy Alajos)
’S akkor a’ kifáradtt szélvész Haragját elharapja
(1825 Kisfaludy Sándor)
A kegyelmes úr elharapta a nevetés vágyát; hanem a jókedve azután is megmaradt
(1879 Jókai Mór)
A szembejövők rosszul leplezett mosolyt haraptak el fogaik között
(1925 Kosztolányi Dezső)
Vö. CzF. ~, elharapott; ÉrtSz.; TESz. harap¹; ÉKsz.; SzT. ~, elharaptatik

Beállítások