elhárint ts ige 4a3 (rég)
1. ’〈(mozgást, látást, hozzáférést akadályozó) tárgyat, dolgot〉 elhúzva, elkotorva stb. eltávolít vhonnan’ ❖ [A méhek] mindent el-hárintanak a’ láb-alól: hogy olly ſzép múnkájókat meg ne motskollyák (1775 Molnár János 7232028, 178) | Midön a’ ſzurok el-hárintatik a vizröl, ſzép vizi olaj (petroleum) találtatik, melly könnyen gyullad (1783 Molnár János C0291, 89) | [egy] cserfaágat […] hárintott el kezével (1854 Magyarország és Erdély Képekben C2965, 107) | ëêhárint: elcsap, hamarosan elsöpör (1906 A bakonyalji nyelvjárás C6345, 92).
2. (átv is) ’〈ütést, támadást stb.〉 kivéd, meghiúsít’ ❖ [a gyűlésen mindenki] vádat szórt, vagy visszavádlást hárintott el (1840 Athenaeum C0021, 396) | a magyarnak régi taktikája, Oda szeret ütni, hol a feje lágya Van az ellenségnek […]. Hanem most az egyszer [Béla királyfi] sehogy sem akadt rá! Célozását a cseh mindig elhárintá (1854 Vajda János CD01) | [a székelyek] hősiessége sok oly csapást elhárintott volna a multban, mi az ország e legszebb részét annyiszor tette pusztává és kietlenné (1871 Orbán Balázs C3356, 29).
3. (ritk) ’távozni késztet vhonnan vkit, vmit’ ❖ mivel [a sas a repülni vágyó teknősbéka] unalmos könyörgéseit tovább nem türhette, ſe nyakárul ſemmi más értelmes ellent-vetésekkel el nem hárinthatta, körmei közzé ragadja, és egy nagy magoſságra repl véle (1777 Németh Antal¹ ford.–Aiszóposz C3321, 206).
4. ’〈feléje nyújtott tárgyat, dolgot, ill. kínálást, meghívást stb.〉(kézmozdulatával jelezve) visszautasít, nem fogad el’ ❖ A’ mi Fels. Tsáſzárnénknak tellyes igyekezete az, hogy a’ maga fel-tett ſzándékát tökélleteſségre vigye, és minden akadállyokot, mellyek tet ezen tzéljában gátólhatnak, akár mi útan módon el-hárintson (1789 Magyar Kurír C0315, 208) | A fenyegető veszélyt kevesítni hazánkfijainak szent kötelességek, s remélhető, fogja is a menny buzgó törekedéseiket sükeresítni; de elhárintani a veszélyt lehetetlen (1833 Vasárnapi Újság C7406, 210) | [minden ember] minden tőle kitelhető módon igyekezzék mind magára, mind a’ hozza tartozókra nézve elhárintani a’ betegséget (1843 Borsos Márton C3079, 6) | remélte, hogy a félreértés hamar el lesz hárintva (1860 Dózsa Dániel C1433, 113) | [egy férfi] apja adósságát fizette le, s nevéről a szégyent és átkot elhárintotta (1863 Jakab Elek C3386, 393).
4a. ’〈annak kif-ére, hogy vki eléri azt, hogy vmely felelősség, kötelezettség alól mentesüljön〉’ ❖ [ha a hadi beszolgáltatási kötelezettséget] az Órszágról el hárintani nem lehet, illő, hogy [mi, nemesek] magunkra vegyük, mert a’ Köznép az eddig viseltt terhekett sem bírja (1812 Kazinczy Ferenc C2562, 444) | [Az elnök] ismertette azokat a nyilatkozatokat, amelyekkel a háborut előidézők magukról a felelősséget el akarják hárintani (1924 Népszava aug. 26. C7492, 7).
Vö. TESz. háramlik; SzT. ~, elhárintatik, elhárinthat; ÚMTsz.