elhárít ts ige 4a4 

1. (kissé rég) ’〈(mozgást, látást, hozzáférést akadályozó) tárgyat, dolgot〉 elhúzva, elkotorva stb., ill. 〈(útban levő) személy(eke)t〉 eltolva v. elküldve eltávolít vhonnan’ ❖ a’ gyökerek a’ leg-jobb féle földet kivánnyák, a’ ſoványabbat pedig el-kell rólok hárítani (1773 Szilágyi Sámuel² ford.–Wiegand C4022, 212) | [Traianus császár] ſoha ſem ſzokott maga eltt inast botsátani, hogy a’ Tsáſzár’ jövetelérl hírt adjon, ’s a’ népet az útból el-hárítsa (1792 Mindenes Gyűjtemény 7457085, 217) | Poláwsky lovag azonnal az első szánhoz sietett, s elháritván az ülést leplező roppant medvebőrt, kezet nyujtott az abból kiemelkedő hölgyek egyikének (1853 Jósika Miklós 8212014, 97) | András egyet nyujtózott és barlangja szájáról elháritá a követ (1854 Vasárnapi Újság CD56) | megállott, szeméből elháritotta lucskos haját (1863 Kazár Emil C2509, 116) | [Benedek Anna] belekarol Csikósba, aki igyekszik őt magától elhárítani (1958 Illés Béla 2025117, 736).

2. ’〈ütést, támadást stb.〉 kivéd, meghiúsít’ ❖ Mekmet Zrinyihez úgy vágott Hogy vaſas ſisakján kardja által hágott, De kardja el-fordúlt […]. Az örzö Angyala tsapáſt el-hárítá, És Mekmet kezében a’ szablyát fordítá (1777 Kónyi János C2731, 37) | hányféle módon hárithatja itt el a világos Király magáról a sakkot (1860 Rozsnyay Mátyás ford.–Lange² C7055, 36) | Paríroz […]; vívásban a vágást v. döfést elhárítja (1896 PallasLex. CD02) | Bogár hol itt, hol ott, jobbról balról, előlről, hátulról kapott Bobi testébe, szökkent, gurult, perdült, ugrott, lelapult, hogy elhárítsa a komondor támadásait (1953 Szabó István² 9625001, 39) | [A német–olasz csapatok] az első lépcsőben a gyaloghadosztályokkal tervezték felfogni és elhárítani az angolok csapását (1999 Horváth Csaba CD17).

3. (rég) ’〈nemkívánatos, ill. ellenséges, támadó szándékú csoportot v. személyt, es. állatot〉 távozni késztet v. kényszerít (vhonnan)’ ❖ Víg énekkel áldják Bálvány’ kegyességét, Égig magaſztalják jóságát, ſzentſégét, Hirdetik egy ſzívvel régi segítségét, Kérvén, hárítsa el Haza’ ellenségét (1772 Orczy Lőrinc C0794, 46) | Lépröl a’ bogarat [ti. a méheket] füſtel el-háritsad (1774 Vesmás Márton 7374003, 56) | [a porosz sereg] a nagy ſeregünk podjáſzát el-akarta kapni, de mivel ezen Regement útol ment, az ellenség ſzándekát eſzre vévén viſzſza-fordult, a lovaſságot hirtelenséggel el-háritotta, a gyalogságból 300-at le-vágott ’s a 2 ágyúját el-vette (1789 Magyar Merkurius C0341, 611) | más vevőket a’ kik drágábban fizettek vólna ravasz mesterséggel elhárítunk (1820 Helikoni Kedvtöltés 8635001, 60).

3a. ’〈villámhárító villámot〉 elvezet, elterel (vhonnan v. vhova), ill. 〈villámcsapást〉 ilyen módon kivéd, megakadályoz’ ❖ hallják, hogy az [ti. vmely találmány] által a villám az épletekrl, a hová tetſzik, el-háríttatik (1782 Magyar Hírmondó 7444025, 354) | a villámhárító is, ha megrozsdásodik, nem hárítja el a villámot (1866 Deák Ferenc CD51) | Mielőtt még erős elektromos kisülés következnék be, a villámhárító már részletekben levezeti az összegyűlt légköri elektromosságot s így elhárítja a villámcsapást (1924 RévaiNagyLex. C5712, 17).

3b. ’〈nehézséget, bajt, veszélyt stb.〉 kiküszöböl, megszüntet vki, vmi’ ❖ Ez a’ betegség veſzedelmesnek látſzik, nem-is mindenkor olly könnyü el-hárítani (1786 Domby Sámuel ford.–Rosenstein 7083003, 61) | Én megteszem, a mit csak tehetek, hogy elháritsam azt a csapást, a mely bennünket fenyeget (1894 e. Kossuth Lajos ford. CD32).

3c. (vál) ’〈gyanút, vádat stb.〉 elterel, eloszlat’ ❖ olly meſterségeſſen tudta a’ maga dolgait folytatni, hogy minden gyanúságot magáról elhárított (1785 Göböl Gáspár C1897, 86) | a’ Tsáſzár égy pompás beſzédet kezde-el; a’ melyben ö kiváltképen a’ra törekedék, hogy azon bal-vélekedéſt maga iránt el-háritaná; mellyet talám Kortes ö rólla formált vólna (1793 Amerikának feltalálásáról ford. 7500002, 144) | Gondolva arra, hogy milyen következményei lehetnek a rossz magaviseletnek, [Mózes] arra ösztönzi az embereket, hogy hárítsák el maguktól a büntetést, amely rájuk nehezednék (1939 Hertz-Biblia jegyzetei ford. CD1205).

4. ’〈annak kif-ére, hogy fenyegető v. nemkívánatos helyzetet, körülményt stb. megszüntet, felszámol, ill. vminek a bekövetkezését lehetetlenné teszi, megakadályozza vki〉’ ❖ bizom abban, hogy az idö, Artakſerſes viſzſzá jövetele, és Bátyád a’ Hertzegnek szabadulása, el hárittyák a’ ſzerentſétlenſéget melytöl magadis tartaſz (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0810, 141) | bármilyen kezdetleges is valamely vallás, követői mégis a benne előforduló jó és rossz szellemekhez, hogy kegyöket megnyerjék vagy haragjokat magokról elhárítsák, imádsággal, adományokkal és áldozatokkal fordulnak (1882 Vámbéry Ármin 8507008, 319) | A vérrokonság akadályát tehát e rég tervezett házasságkötés elől jókor elhárították a családnak Rómába küldött kérvényei (1895 Bubics Zsigmond–Merényi Lajos CD55) | reménylem, segítségünkre lesznek, hogy ezt a legújabb veszedelmet is elháríthassuk a birodalomtól (1936 Herczeg Ferenc 9241004, 235) | A tűzoltók a délután folyamán […] a Villányi úton hárították el a fakidőlés miatti balesethelyzetet (1995 Magyar Hírlap CD09) | Hogyan lehet a korrupció állandóan lebegő vádját elhárítani, ha a tisztázásra alkalmas adatokat a kormányrendelet előírásai ellenére sem teszik közzé? (2005 Országgyűlési Napló CD62).

4a. (Pszich) ’〈elviselhetetlen, szorongáskeltő élményt, érzést〉 tudattalanul v. akaratlanul elnyom, elfojt magában, hogy (azt elfelejtve) annak közvetlen hatásától védje magát’ ❖ lesüllyedt, mélyen lefojtott, (elfelejtett, elháritott) élményekből (1961 Mérei Ferenc 9435004, 27) | A konfliktus, amit [a kisgyermek] a viselkedési regresszióval elhárít, féltékenységből fakad, abból a tilos vágyakozásból, hogy bárcsak az apja soha ne is jött volna haza, és ő kettesben maradhatott volna az anyjával (1970 Mérei Ferenc–V. Binét Ágnes 9435002, 104) | [mások halála] megrázkódtat, gondolkodásra késztet, és „tükröt” tart elénk. […] Hacsak nem hunyjuk be a szemünket, s hárítjuk el teljesen a problémát (1989 Polcz Alaine 1120003, 313).

5. (vál) ’〈feléje nyújtott tárgyat, dolgot, ill. kínálást, meghívást stb.〉(kézmozdulatával jelezve) visszautasít, nem fogad el’ ❖ látta, hogy atyja föláll, saját erejéből, botjára támaszkodva, elháritja a fiatal ember karját és bemegy a házba (1877 Vértesi Arnold 8520001, 12) | Aramics Cyrill észrevette az adakozási szándékot, s büszke kézmozdulattal hárította el magától (1903 Jókai Mór CD18) | Miklós csudálkozó mosollyal hárította el a cigarettát (1930 Nagy Lajos 9472013, 82) | megpróbáltam rábeszélni, hogy az öccséék lármás, poros fővárosi lakása helyett vegye igénybe kedves szüleim vendégszeretetét, de ő elhárította a meghívást azzal, hogy megrongált idegállapotában nem akar senkinek terhére lenni (1967 Örkény István 9500034, 165) | Aki igazságosan él, […] nem fogad el megvesztegetést, hanem elhárítja a kezével (1995 Protestáns Biblia ford. CD1203) | hellyel kínál, kérdi, innék-e kávét, üdítőt, elhárítom (2009 Zápor György 3152003, 591).

5a. ’〈felelősséget, megbízást stb.〉 nem vállal, ill. 〈dicséretet, szemrehányást stb.〉 előle kitérve visszautasít’ ❖ arra határozták magokat az öszve-szövetkezett tartományok, hogy a mostani háborúbann való részeslést magokról minden betslettel el-hárítsák (1781 Magyar Hírmondó C0269, 226) | a’ már neki több ízben ajánlott udvari hivatalokat elhárította magától (1816 Ajtay Sámuel ford.–Meissner C0574, 176) | [a miniszterek] el is hárították magoktól az egyetemeken uralkodó állapotokért a felelősséget (1898 Budapesti Szemle C0064, 465) | Csakrong doktor elhárította a köszönetet (1923 Bíró Lajos CD10) | Kati elhárítja a dicséretet: édesanyám főzte (1963 Sipos Gyula 9455011, 118) | Egyik a másik után hárította el a pluszmunkát (1990 Lovass Zoltán 1097002, 231) | Kínában minden szemrehányást azzal hárítanak el, hogy nem tűrnek beleszólást a belügyeikbe (1999 Magyar Hírlap CD09).

5b. (Sp) ’〈sakkjátékban annak kif-ére, hogy a megnyitásban a világos által alkalmazott cselnél a sötét a kiütésre felajánlott figurát nem üti le〉’ ❖ A királycsel elfogadása nem kényszer és sötét azt különbözőképen el is hárítja (1940 Maróczy Géza C7175, 97) | Szabó–Rossetto [sakkjátszma]. Elhárított vezércsel (1948 Szabad Nép ápr. 18. C4871, 12).

Vö. CzF. ~, elhárító; ÉrtSz.; TESz. háramlik; ÉKsz.; SzT. ~, elháríthat, elháríttat; ÚMTsz.