élhetlen (14B) l. élhetetlen
élhetetlen 14B mn élhetlen
1. (rég) ’az életben maradásra v. az élet fenntartására nem képes 〈élőlény〉, ill. a létfenntartáshoz szükséges eszközökkel nem rendelkező 〈ember〉’ ❖ Szolga-is meg vénül ’s meg-sántul, ’s meg-sérül, Ura’ ſzolgálatjában. Élhetetlen immár, mert érte veſzély ’s kár, Nints már a’ grátziában (1776 Esopus meséi ford. C1642, 145) | De azért ezen Utolsóknak származatjai gyengébbek, élhetetlenebbek, haszontalanabbak fognak e lenni, mint azon Elsők nemzetsége? (1828 Széchenyi István CD1501) | Hogy meg az út költségibe ne kerüljön, betegnek, élhetetlennek tette magát. Ugy vitték haza zsuppon (1898 Móra István C3208, 120) | A torzok, kivált az állatvilágban, gyakran élhetetlenek s korán elpusztulnak (1930 TolnaiÚjLex. C5734, 101).
2. ’gyámoltalansága, ügyetlensége, gyakorlatlansága miatt boldogulni nem tudó 〈ember(csoport)〉’ ❖ A’kor ſzózat adaték néki az égbl. Élhetetlen ember! korbátsold a’ lóvakat, magad emeld a’ tengelyt, és úgy hívjad ſegítségl Herkuleſt (1776 Esopus meséi ford. C1642, 84) | szerezzenek nekem egy feleségnek való leányt, mert én olyan élhetetlen vagyok, hogy magamra meg nem tudok házasodni (1823 Fogarasi Sámuel 7109012, 297) | Mindezeket csak újabb bizonyítványaul czitálom annak, hogy mennyire élhetetlen és gyáva ez a kormány (1866 Helfy Ignác CD32) | Tagadhatlan, hogy annyi megpróbáltatásokat kiállott nemzetünk jövője biztositva van, mert élhetetlen nemzet a magyar helyén és viszonyai közt százszor elpusztult volna (1873 Orbán Balázs CD22) | a jól kereső lány ugyan eltartja, de egyben le is nézi a modern világban élhetetlennek bizonyuló apját (1997 Magyar Hírlap CD09).
2a. ’ilyen emberre, embercsoportra jellemző 〈magatartás, tevékenység stb.〉’ ❖ Tehát az orosz törekvésekből hazánkra s az osztrák birodalomra háruló veszély elhárításának sikeres módja nem a czár szavatartásának élhetetlen lesegetésében […] található fel (1877 Kossuth Lajos CD32) | csak az élhetlen önelhagyottság hagyja heverni e kimerithetlen kincsforrást (1889 Orbán Balázs CD22) | Jól érezték egymást ebben az élhetetlen határozatlanságban (1912 Tóth Wanda CD10) | a sima talajon, minden akadály nélkül nyomúló balszárny megkésése csakis parancsnoka, Géczy Gábor lanyhaságának, élhetetlen piszmogásának róható fel (1941 Bánlaky József CD16).
2b. (rég) ’céljának, feladatának nem megfelelő, megvalósíthatatlan 〈elgondolás, terv〉’ ❖ Nagyon élhetetlen politika volt (1874 Mikszáth Kálmán CD04) | De ha élhetetlen és amellett visszataszít a mérsékelt ellenzék programja, annál hódítóbb és rokonszenvesebb a függetlenségi párté (1887 Mikszáth Kálmán CD04).
3. (rég) ’rossz, gonosz, semmirekellő 〈ember〉’ ❖ De ezen élhetetlen Gládnak a’ Temeſi várnak Megyébl ki-ſzalaſzttásával, és ott a’ Magyaroknak le-telepedéſekkel, cſak eben gubát cſerélt (1786 Dugonics András 7087010, 155) | Egyszerre millyen szentté lenne; de jól ösmérik immár a’ pokol’ birái, ’s bőrére számot tartanak… Hagyd itt az élhetetlent, Kétség, jer velem (1824 Vörösmarty Mihály 8524393, 268) | jer közelebb, ha számadásod van velem, jer gyáva, élhetetlen, pimasz stb. stb.!!! (1846 Jókai Mór CD18) | Sok élhetetlen ember van, kik abból élnek, ha a faluról jött embert jól megfejhetik semmiért (1851 A Falu Könyve C1667, 217).
4. (túlzó) ’az (emberhez méltó) élethez nem megfelelő v. azt lehetetlenné tevő, elviselhetetlen, kibírhatatlan 〈hely(zet), állapot, időszak stb.〉’ ❖ olly élhetetlen hangulatban vagyok, minőben az ember rendesen lenni szokott vasárnap dél előtt (1844 Nagy Ignác C3268, 69) | 1850-től 1860-ig az a kor volt a magyar történetnek legélhetetlenebb korszaka (1865 Vas Gereben C4384, 35) | Idők múltán így kerültünk két jövőtlen világ közé; az egyikből, úgy érezzük, kivonultunk, az kihalt, a másik elérhetetlennek tűnik ködös határtalanságában, természetünk számára élhetetlennek (1915 Földi Mihály CD10) | a páciens élete egyre élhetetlenebbé válik, míg végül már nem növelhető tovább a nyugtatóadag, s ekkorra a pánik már kezelhetetlenné válik (2009 Szendi Gábor 3299002, 173).
Sz: élhetetlenkedik.
Vö. CzF. élhetetlen · élhetlen, élhetetlenül · élhetlenül; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. ~, élhetetlenül; ÚMTsz.