elhever ige 1b

1. tn ’〈ember v. állat〉 kényelmesen elnyúlva, lustán v. hanyagul lefekszik, leheveredik, ill. fekve, heverve (hosszasan) pihen (vhol)’ ❖ [evés után a disznók] elhevernek, és épen a’ heverés közben hiznak (1844 e. Edvi Illés Pál 8573002, 64) | tiszta, száraz szalmát tesznek a kocsiderékba. Azon majd úgy elhevernek a gyerekek a városig, hogy az csupa gyönyörűség (1905 Tömörkény István 8493013, 208) | Te szánod a tököt amely egy éjszaka támadt s egy másik éjszaka elhervadott; amelyért kezed nem munkálkodott; amelyet nem ápoltál, nem neveltél, lombja alatt csak lustán elhevertél (1938 Babits Mihály 9014106, 28) | Megbujt az ó-malomnál, hol a lánykák pendelyt ledobva pucéran elhevertek (1972 Hunyadi István 2021016, 912).

1a. (rég v. nyj) ’〈annak kif-ére, hogy a tyúk a költés előtt abbahagyja a tojást〉’ ❖ minden más barom-fi mihelyest elegendöt tojt […] meg-kotlósodik, el hever, éppen tsak a kátsa nem (1789 Fekésházy György C1746, 92) | Nincs tojás, ēhevertek a tyúkok (1957 Szegedi szótár C6400, 336).

2. tn (kissé rég) ’〈tárgy, dolog (vmennyi időn keresztül)〉 hever, van vhol anélkül, hogy történne vele vmi, v. törődne vele vki’ ❖ Sokſzor egéſz eſztendeig is el-hevert a’ levél az aſztalán, még-ſe ſzakaſztotta fel (1796 Mindszenthy Sámuel ford.–Ladvocat 7228016, 470) | [némely tokaji boroshordó] félszázadig is elhever, bemohosodva a föld alatt, nem látva, s nem keresve senkitöl (1858 Vasárnapi Újság CD56) | a növényi magvak évekig elheverhetnek száraz helyen – anélkül, hogy mutatnák az életet (1911 RévaiNagyLex. C5698, 467) | Még a lomtárunkban elheverő vacak Rakéta-porszívónkat sem adjuk szívesen kölcsön egy jöttmentnek (2000 Magyar Hírlap CD09).

2a. ’〈irat, pénz stb.〉(vmennyi időn keresztül) elintézetlenül v. felhasználatlanul van vhol’ ❖ esztendeig is elhever ládájában tőkéje, ’s ez által nem gyarapodik (1830 Széchenyi István 8429002, 43) | a királyi táblának felette számosak lévén dolgai, köztapasztalás szerint minden feljebbvitt pör több esztendőkig megvizsgálás nélkül ott elhever (1832 Deák Antal József–Deák Ferenc CD51) | Fölösleges pénzek se a főváros, se a vidék önkormányzatainál nem hevernek el (1998 Magyar Hírlap CD09).

3. ts (kissé rég) ’〈(vmennyi) időt v. vminek az idejét〉 hever(ész)éssel, ill. lustálkodva, dologtalanul tölt(i el) vki’ ❖ el-heverik az Isteni szolgálatot, a’ prédikátziót (1775 Molnár János C3198, 209) | El-hagyott takarót magamra úgy vettem, Éjtszakát alatta el-is heverhettem (1780 Dugonics András ford.–Homérosz C1485, 144) | ha egy héten három napot dolgoztunk, a másik hármat bizvást elheverhettük volna, de bezzeg fel is kopott volna állunk (1846 Hetilap CD61) | A királynét alig ismerték a sziget lakosai, nyögve heverte el kínos életét, szobájába zárkózva vagy a zárt udvaron legyezgetve magát (1921 Sárközi György CD10) | A betegséghez hozzátartozik a fájdalom: ez az alibi, a megnyugtatás, hogy nyugodtan heverhetem el isten szép napjait (1943 Illyés Gyula 9274255, 231).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

elhever ige 1b
1. tárgyatlan
〈ember v. állat〉 kényelmesen elnyúlva, lustán v. hanyagul lefekszik, leheveredik, ill. fekve, heverve (hosszasan) pihen (vhol)
[evés után a disznók] elhevernek, és épen a’ heverés közben hiznak
(1844 e. Edvi Illés Pál)
tiszta, száraz szalmát tesznek a kocsiderékba. Azon majd úgy elhevernek a gyerekek a városig, hogy az csupa gyönyörűség
(1905 Tömörkény István)
Te szánod a tököt amely egy éjszaka támadt s egy másik éjszaka elhervadott; amelyért kezed nem munkálkodott; amelyet nem ápoltál, nem neveltél, lombja alatt csak lustán elhevertél
(1938 Babits Mihály)
Megbujt az ó-malomnál, hol a lánykák pendelyt ledobva pucéran elhevertek
(1972 Hunyadi István)
1a. (rég v. nyj)
〈annak kif-ére, hogy a tyúk a költés előtt abbahagyja a tojást〉
minden más barom-fi mihelyest elegendöt tojt […] meg-kotlósodik, el hever, éppen tsak a kátsa nem
(1789 Fekésházy György)
Nincs tojás, ēhevertek a tyúkok
(1957 Szegedi szótár)
2. tárgyatlan (kissé rég)
〈tárgy, dolog (vmennyi időn keresztül) hever, van vhol anélkül, hogy történne vele vmi, v. törődne vele vki
Sokſzor egéſz eſztendeig is el-hevert a’ levél az aſztalán, még-ſe ſzakaſztotta fel
(1796 Mindszenthy Sámuel ford.Ladvocat)
[némely tokaji boroshordó] félszázadig is elhever, bemohosodva a föld alatt, nem látva, s nem keresve senkitöl
(1858 Vasárnapi Újság)
a növényi magvak évekig elheverhetnek száraz helyen – anélkül, hogy mutatnák az életet
(1911 RévaiNagyLex.)
Még a lomtárunkban elheverő vacak Rakéta-porszívónkat sem adjuk szívesen kölcsön egy jöttmentnek
(2000 Magyar Hírlap)
2a.
〈irat, pénz stb.〉 (vmennyi időn keresztül) elintézetlenül v. felhasználatlanul van vhol
esztendeig is elhever ládájában tőkéje, ’s ez által nem gyarapodik
(1830 Széchenyi István)
a királyi táblának felette számosak lévén dolgai, köztapasztalás szerint minden feljebbvitt pör több esztendőkig megvizsgálás nélkül ott elhever
(1832 Deák Antal József–Deák Ferenc)
Fölösleges pénzek se a főváros, se a vidék önkormányzatainál nem hevernek el
(1998 Magyar Hírlap)
3. tárgyas (kissé rég)
(vmennyi) időt v. vminek az idejét〉 hever(ész)éssel, ill. lustálkodva, dologtalanul tölt(i el) vki
el-heverik az Isteni szolgálatot, a’ prédikátziót
(1775 Molnár János)
El-hagyott takarót magamra úgy vettem, Éjtszakát alatta el-is heverhettem
(1780 Dugonics András ford.Homérosz)
ha egy héten három napot dolgoztunk, a másik hármat bizvást elheverhettük volna, de bezzeg fel is kopott volna állunk
(1846 Hetilap)
A királynét alig ismerték a sziget lakosai, nyögve heverte el kínos életét, szobájába zárkózva vagy a zárt udvaron legyezgetve magát
(1921 Sárközi György)
A betegséghez hozzátartozik a fájdalom: ez az alibi, a megnyugtatás, hogy nyugodtan heverhetem el isten szép napjait
(1943 Illyés Gyula)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások