elhever ige 1b
1. tn ’〈ember v. állat〉 kényelmesen elnyúlva, lustán v. hanyagul lefekszik, leheveredik, ill. fekve, heverve (hosszasan) pihen (vhol)’ ❖ [evés után a disznók] elhevernek, és épen a’ heverés közben hiznak (1844 e. Edvi Illés Pál 8573002, 64) | tiszta, száraz szalmát tesznek a kocsiderékba. Azon majd úgy elhevernek a gyerekek a városig, hogy az csupa gyönyörűség (1905 Tömörkény István 8493013, 208) | Te szánod a tököt amely egy éjszaka támadt s egy másik éjszaka elhervadott; amelyért kezed nem munkálkodott; amelyet nem ápoltál, nem neveltél, lombja alatt csak lustán elhevertél (1938 Babits Mihály 9014106, 28) | Megbujt az ó-malomnál, hol a lánykák pendelyt ledobva pucéran elhevertek (1972 Hunyadi István 2021016, 912).
1a. (rég v. nyj) ’〈annak kif-ére, hogy a tyúk a költés előtt abbahagyja a tojást〉’ ❖ minden más barom-fi mihelyest elegendöt tojt […] meg-kotlósodik, el hever, éppen tsak a kátsa nem (1789 Fekésházy György C1746, 92) | Nincs tojás, ēhevertek a tyúkok (1957 Szegedi szótár C6400, 336).
2. tn (kissé rég) ’〈tárgy, dolog (vmennyi időn keresztül)〉 hever, van vhol anélkül, hogy történne vele vmi, v. törődne vele vki’ ❖ Sokſzor egéſz eſztendeig is el-hevert a’ levél az aſztalán, még-ſe ſzakaſztotta fel (1796 Mindszenthy Sámuel ford.–Ladvocat 7228016, 470) | [némely tokaji boroshordó] félszázadig is elhever, bemohosodva a föld alatt, nem látva, s nem keresve senkitöl (1858 Vasárnapi Újság CD56) | a növényi magvak évekig elheverhetnek száraz helyen – anélkül, hogy mutatnák az életet (1911 RévaiNagyLex. C5698, 467) | Még a lomtárunkban elheverő vacak Rakéta-porszívónkat sem adjuk szívesen kölcsön egy jöttmentnek (2000 Magyar Hírlap CD09).
2a. ’〈irat, pénz stb.〉(vmennyi időn keresztül) elintézetlenül v. felhasználatlanul van vhol’ ❖ esztendeig is elhever ládájában tőkéje, ’s ez által nem gyarapodik (1830 Széchenyi István 8429002, 43) | a királyi táblának felette számosak lévén dolgai, köztapasztalás szerint minden feljebbvitt pör több esztendőkig megvizsgálás nélkül ott elhever (1832 Deák Antal József–Deák Ferenc CD51) | Fölösleges pénzek se a főváros, se a vidék önkormányzatainál nem hevernek el (1998 Magyar Hírlap CD09).
3. ts (kissé rég) ’〈(vmennyi) időt v. vminek az idejét〉 hever(ész)éssel, ill. lustálkodva, dologtalanul tölt(i el) vki’ ❖ el-heverik az Isteni szolgálatot, a’ prédikátziót (1775 Molnár János C3198, 209) | El-hagyott takarót magamra úgy vettem, Éjtszakát alatta el-is heverhettem (1780 Dugonics András ford.–Homérosz C1485, 144) | ha egy héten három napot dolgoztunk, a másik hármat bizvást elheverhettük volna, de bezzeg fel is kopott volna állunk (1846 Hetilap CD61) | A királynét alig ismerték a sziget lakosai, nyögve heverte el kínos életét, szobájába zárkózva vagy a zárt udvaron legyezgetve magát (1921 Sárközi György CD10) | A betegséghez hozzátartozik a fájdalom: ez az alibi, a megnyugtatás, hogy nyugodtan heverhetem el isten szép napjait (1943 Illyés Gyula 9274255, 231).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.