elhisz ts ige 9b4
1. ’a valóságnak megfelelőnek v. hitelesnek, igaznak fogad el, ill. bizonyosan bekövetkezőnek tart vmit’ ❖ Elhitte őfelsége is ilyen szent atyának informatióját (1772 Rettegi György 7282001, 274) | az emberek bármennyire kinevették is, valami keveset mindig elhittek azokból a csodákból, a mikkel őket a dühös öreg úr ijesztgetni ki nem fáradt (1860 Jókai Mór C2253, 361) | Most már csakugyan elhiszi mindenki, hogy Véghely Viktor hazajön (1900 Vértesi Arnold 8520004, 3) | Nem tudjuk, nem merjük nagyjainkról elhinni azt, hogy igazán nagyok (1932 Hegedüs Lóránt 9234001, 31) | De én ám meg nem csalnám, a világ kincséért sem. Olyan igen rendes ember. Elhiszi? (1967 Maróti Lajos 9427002, 127) | Ahogy egy könyvet, egy filmet elhiszek, és benne élek, úgy a színházat nagyon ritkán tudom elhinni (1989 Bérczes László 2046013, 35).
1a. ’〈állítás nyomatékosítására〉’ ❖ E’ ſzegelet kövön fekſzik ſzabadſágunk, Külmben bizonyos, hidjük-el, rabſágunk (1772 Barcsay Ábrahám 7019037, 21) | S kérni istent nem merem, hogy Nemzetem gyógyítsa fel, Mert e nemzet, elhigyétek, Életet nem érdemel (1845 Petőfi Sándor C3506, 237) | Higgye el, hogy csak végső, legvégső szorultságomban fordulok önhöz (1960 Makai Imre ford.–Dosztojevszkij 9418006, 94) | Higgyék el, volt humora [Kádár Jánosnak]. Sőt, volt idő, amikor még magán is gúnyolódott (1992 Lengyel László 2027027, 23).
1b. (jelen idő egysz 1. sz-ben, azt tárggyal) (rég) ’〈eldöntendő kérdésre adott nyomatékos feleletben:〉 meghiszem, de mennyire’ ❖ A cséza kigördül. – Nó, ugy-e hogy ki birta kend húzni maga is!? – beszél az asszony a bakról. – Hüm! elhiszem azt.… de ketten nyögtünk, felel a kocsis (1856 Vasárnapi Újság CD56) | Tud ön lovagolni? – Elhiszem azt. Egyebet sem tudok (1867 Jókai Mór CD18) | Hát olyan sokkal adós Vincze Márton? – Elhiszem azt! (1891 Gyarmathy Zsigáné C1950, 12) | rakassa Nagyságod szekerekre, a többi a mi dólgunk. – Azt elhiszem, – kiáltotta magából kikelve a fejedelem – rakassak szekérre ötvenezer köböl búzát, nem is kevesebbet, ötvenezer köblöt! (1922 Móricz Zsigmond 9462003, 101).
1c. (egysz 1. sz-ben) ’〈elhomályosult jelentéstartalommal a bizonyosság, egyetértés, feltételezés nyomatékosítására〉’ ❖ gyarló és vétkes a férfi is, de nincs az az [!] rossz erkölcsű férfi, hogy a tiszta erkölcsű asszony el ne vesse magáról. De elhiszem kedve volt Katónak a táncra (1775 Rettegi György 7282003, 358) | Zarándy Farkas érkezett Vadászival, ’S két nagy komondorával. Elhiszem, Hogy minden álmot felvere, Mert lábhegyen járkálni – nem szokott (1824 Kisfaludy Sándor 8243049, 380) | hogy ezt szemünkbe, és még ily orcátlanúl kimondja, Soh’se hittem volna el, hogy merje köztünk valaki (1871–1874 Arany János ford.–Arisztophanész 8014007, 280) | Azt elhiszem, hogy kellene maguknak a készet a szájukba rakni! (1907 Csizmadia Sándor¹ 9089011, 288) | Ceauşescu úr felszabadult képpel, sugározva, szinte győzelmi hangulatban elköszönt – el is hiszem, hogy megkönnyebbülést érzett –, búcsút intett, beszállt a helikopterébe és biztonságos helyre repült, Craiovába (1989 Börtön volt a hazám 1024001, 24).
2. elhiszi magát (rég v. nyj) ’túlzottan magabiztossá, önhitté válik, elbízza magát’ ❖ El-ne hidd magad’ a nyert szép Talentomokkal (1774 Kovács Ferenc¹ ford. C2758, 13) | Szörnyű pedánt módú, magát elhitt, de nem rossz ember (1812 Kazinczy Ferenc 7163013, 265) | Ne dicsérd ugy szemtől szembe, még majd elhiszi magát (1879 Lukácsy Sándor C2944, 38) | A tanító eleinte roppant örült a nagy sikernek; el is hitte magát, hisz a legelső kisasszonytól az utolsó parasztlányig mind bomlik utána (1909 Móricz Zsigmond C3219, 59) | A dicsérettel, a kisgyermektől eltekintve, csínján bántak [a paraszti nevelésben], attól tartva, hogy a gyerek „elhiszi magát” (2000 Magyar néprajz CD47).
2a. elhiszi magát vmiben (rég) ’túlzottan bízik vmiben; elbízza magát’ ❖ kiki abba szokta magát elhinni, amibe legnagyobb erejét lenni gondolja (1777 Bessenyei György¹ ford.–Halifax C1078, 68) | Te pedig Lorenzó! ne hidd-el magad’ ifjúságodban (1787 Péczeli József ford.–Young C3446, 190) | a’ világi bltseségnek fel-fuvalkodtató találmányiban el-hitték vólt magokat (1789 e. Stankovátsi Leopold 7297003, 162) | Ezek a’ fiatal emberek elhitték magokat erejekben ’s tanúltságokban, ’s eggy clubba állottak, ’s össze akarának tiporni mindent, a’ mi az ő értelmekre nem tér (1831 Kazinczy Ferenc C4938, 537).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. hisz; ÉKsz.; SzT. ~, elhihet, elhihetendő, elhihető; ÚMTsz.