elhitet ts ige 5b8
1. ’〈gyakr. vmely valóságnak meg nem felelő dolgot〉 igaznak, a valóságnak megfelelőnek fogadtat el (vkivel)’ ❖ el-hitetik a’ kſſéggel mintha az ö meſterſégek erejét az ördögtl vagy pedig az Iſtentül rend kivl vették vólna (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 578) | Jaj azon seregnek, mellynek vezérei előlegesen azt hiszik ’s elhitetik, hogy a’ munkából, mellyben dolgoznak, semmi sem lesz (1844 Pesti Hírlap CD61) | A magányosság örömét kellene talán versbe szedni. Hogy élni jó az életért, sok-sok emberrel elhitetni (1981 Kerényi Grácia 9324013, 23) | Mi lehet a magyarázata annak, hogy [a lányok] mégis igyekeznek önmagukkal és másokkal is elhitetni, hogy a versengés nem fontos, sőt kellemetlen számukra? (1991 Fülöp Márta 2050001, 6).
1a. ’(hatásával) előidézi v. elősegíti vmi, hogy vki elhiggyen, valóságosnak fogadjon el vmit’ ❖ Hogy […] minden teſtek, a’ mellyek gyántázattal bírnak, efféle folyadékokat foglalnak magokban, ezt majd minden érzékenységeink elhitetik velünk (1780 Révai Miklós ford.–Makó 7283026, 18) | okosságom azt hiteti el velem, hogy ennek, az Isten a’ ki teremtette, gondjátis viseli (1831 Bodola Sámuel 8062003, 72) | [Az asszony] forrón, gyorsan megszorította a Szindbád kezét és eltünt ismét, mint egy jelenés. Könnyü női illat borongott Szindbád arca körül és ez hitette el vele, hogy nem álmodott (1912 Krúdy Gyula C2837, 82) | Hát a Kádár-propaganda […] még Erdélyben is el tudja hitetni, hogy a magyar kommunista rendszer földi paradicsomot teremtett? (1989 Börtön volt a hazám 1024003, 107).
2. (rég) ’vminek az igazságáról, helyességéről, valóságáról meggyőz vkit’ ❖ mitsoda próba hitethet el tégedet arról, hogy valami a’ Sz. Irásbann van, azt mind azok irták, kiknek neveik ott felvagynak irva? (1773–1775 Bessenyei György¹ 7044011, 129) | Ezt [Jézus] azon okból tselekedte kétség kivül, hogy szomorú sorsáról bennünket el-hitessen, mellyben érettünk életének utólsó lehelléséig kivánt szenyvedni (1777 Bessenyei György¹ ford.–Mária Terézia C1100, 24) | Ha ſzavaid’ hangját hallom, megint elhitetem magamat, hogy ez az a’ Fernandó, a’ ki még ſenkit ſem ſzeretett, ſenkit, ſenkit – csak engem (1794 Kazinczy Ferenc ford.–Goethe 7163056, 37) | Én arra kérem az Urat, méltóztassék elhitetve lenni, hogy ismeretségét ezen igen terhes utam’ szép szerencséji közzé számlálom (1830 Kazinczy Ferenc C4940, 392).
2a. (rég v. nyj) ’félrevezet, becsap vkit’ ❖ A’ tudatlan népet, el-hitették pénzért, Hogy trónuſom’ lén bennen [!] ontſanak vért (1772 Bessenyei György¹ C1076, 43) | nem hagytam magamat ezen beſzéd által elhitetni (1805 Kis János¹ ford. 8240038, 39) | Mi a gonosz lelt engem? ejnye no! Lágyúlok, ez rosz jel; még elhitetnek (1871–1874 Arany János ford.–Arisztophanész C0658, 263) | egy házasságtöréssel elhitetett férj (1988 Magyar néprajz CD47).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elhitetheti magával, elhitető