elhomályosul tn ige 1a3 

1. ’〈áttetsző v. fényes felületű tárgy, dolog〉 áttetszőségét v. fényét veszítve homályossá válik’ ❖ [a betegségben] a’ tündöklö szemek el-homájosúlnak (1793 Mátyus István C3072, 278) | felül a szűk nyíláson valami aranytiszta sárga folyadékot tölt belé a varázslónő, s a palack nedve azonnal elhomályosul (1853 Jókai Mór CD18) | [az ablaküveg] elhomályosúlt lehelletétől (1877 Wohl Janka C4560, 8) | elhomályosúl a fényes tükördarab (1906–1911 Babits Mihály CD01) | Ó, hogy elhomályosult az arany; megfeketedett a színarany (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

1a. (rég, ritk) ’〈(arc)szín〉 halványabbá, fakóvá válik’ ❖ Némán homályosultak-el a’ Vezérek’ arczai (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Macpherson C2529, 198).

2. ’〈fény(forrás)〉 fényét (fokozatosan) elveszti, ill. (erősebb fény hatására) elhalványul’ ❖ Az irígy hold fekete árnyékot borít rá [ti. a Napra] és fénye elhomályosul (1848 Vasvári Pál 8515016, 299) | A gázlángokat oltogatni kezdék. Zavaros sárga fényük elhomályosult a pitymallat szürke szinében (1888 Sziklay János 8447003, 91) | a láva fénye elhomályosul, majd egészen elfeketedik (1904 Jókai Mór CD18) | a Nap elhomályosul (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

2a. (ritk) ’〈térség〉 elsötétedik, homályba borul’ ❖ egyszerre elhomályosult, majd elsötétült a szinpad (1927 Földi Mihály CD10) | [nagyapámat] mindig ott láttam, ugyanabban a sarokban, ami lassanként elhomályosult, ahogy a délután előrehaladt (1975 Kertész Imre² CD41).

2b. (vál) ’〈vminek a jelentősége v. mértéke, ill. jelentőségében v. mértékében vmi〉 csökken(, és megszűnik, elmúlik)’ ❖ napjainkban sem homályosult el Csallóköznek régi dicsősége (1858 Vasárnapi Újság CD56) | A királyi hatalom elhomályosult, a korona jövedelme annyira alászállott, hogy mikor Izabella (1474–1504) foglalta el a trónt, a királyi méltóságnak sem tekintélye, sem hatalma nem volt (1904 Nagy képes világtörténet CD03) | Ha a közönséget kizárólag a szellemtörténet módszereivel akarjuk történelmünk ismeretébe bevezetni, nagyon kétes értékű eredményekhez jutunk. Történetünk korszakos eseményei el fognak homályosulni a szellemi áramlatok ködében (1940 Pintér Jenő CD44) | A múlt legnagyobb íróinak művei még külsőleg is gyönyörűek, noha látható szépségük elhomályosul azoknak a rejtett kincseknek a fényében, amelyek csak nagyon hosszú, soha nem könnyű, de mindig kellemes munka eredményeként tárulkoznak föl (1990 Lánczi András ford.–Strauss 2004010, 464).

2c. (vál) ’vmi v. vki mellett, vele összehasonlítva jelentéktelennek tűnik vmi, vki’ ❖ e’ férfiakban mi olly fényes nagyságot látunk, melly egy Lycurg, Solon, Numa, Menu vagy Confucius mellett sem homályosulna el (1842 Pesti Hírlap CD61) | A farizeusok és hozzájuk hasonlók nem türhették Jézus nagy tekintélyét, mely mellett az övék elhomályosult (1895 PallasLex. CD02) | A prózaíró Kosztolányi mellett a versíró Kosztolányi mindinkább elhomályosult (1936 Ignotus Pál 9271001, 108) | Franz Neumann neve kissé elhomályosult a fizika történetének nagyjai között (1998 Természet Világa CD50).

3. ’〈látás〉 élességéből veszít, homályossá válik’ ❖ olvasás közben hamar elhomályosult szeme, s meglepte az álom (1847 Kemény Zsigmond C2596, 614) | hogy van ez velünk? Hogy egy nap tisztábban látunk, másnap elhomályosul a szemünk? (1942 Füst Milán 9161046, 191) | Kariban úgy lobbant a vágy, hogy elhomályosult tőle a szeme s összezavarodott előtte a terem (1956 Molnár Géza 2005014, 57) | halántékán zubogni kezdett a nagy ér, s látása elhomályosult (1982 Jékely Zoltán 9278103, 20).

3a. (szépítő) ’〈elme, tudat〉 működésében bizonytalanná, zavarttá, világos, folyamatos gondolkodásra alkalmatlanná válik’ ❖ e nehéz börtönben Kossuth szelleme nem homályosult el, mint Lovassy Lászlóé, nem is lankadt el, mint a Martinovics-per foglyaié; hanem megérett és kiművelődött (1860 Jókai Mór CD18) | 1851-ben a haza sorsa feletti bánatában [Bajza József] elméje elhomályosult (1898 Gracza György CD45) | [a haldokló] tudata kezd elhomályosulni (1989 Polcz Alaine 1120001, 39).

4. (ritk) ’〈vmely tárgy, dolog〉 alakjában, formájában, színében bizonytalanná, elmosódottá, nehezen felismerhetővé válik (vki szeme előtt)’ ❖ elhomályosult látkör (1844 Pesti Hírlap CD61) | Jenővel forogni kezdett a világ, szemei előtt minden elhomályosult (1878 Degré Alajos C1388, 151) | Az asztalfiókból egy pakli kerekre kopott, elhomályosult kártyát vett elő (1913 Krúdy Gyula CD54).

4a. ’〈(vminek az) emlék(e)〉 korábbi elevenségéből veszít, megfakul, elhalványul’ ❖ Kevés idő multán e győzedelmek Feledve lesznek, elhomályosúlva (1865 Greguss Gyula ford.–Camões C1920, 222) | A megholtat az élettel ideig-óráig összefűzheti övéinek emlékezete és kultusza; de néhány nemzedék multán ez az emlékezet elhomályosul (1899 Nagy képes világtörténet CD03) | a régi események emléke elhomályosult (1928 Hóman Bálint CD42).

4b. ’〈jelentésében, eredetében, funkciójában stb. vmi, ill. vminek a jelentése, eredete, funkciója stb.〉 egyre bizonytalanabbá, homályosabbá válik(, és feledésbe merül)’ ❖ A zsidó vallástanitók papokká lettek, a papok urakká emelkedtek; vallásuk szelleme elhomályosult, kihalt belőle a szeretet (1873 Táncsics Mihály 8463011, 125) | az elnémetesedésnek évszázadok óta előre haladó folyamata mégis hatással volt a szlovének hagyományos irodalmára annyiban, hogy sok olyan elem, mely Krajnában még elevenen él, itt már teljesen feledésbe ment (čatež, volkodlak), vagy legalább elhomályosúlt (1891 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | bizonyos zsargonos szavak, kifejezések eredeti jelentésük [!] elmosódott, elhomályosult (1954 Fónagy Iván–Soltész Katalin 1054001, 50) | Amint új képzők születtek, régiek elhomályosultak, s már nem érezzük képző voltukat bizonyos szavak végén (virág, fonál, veszély) (1993 A magyarság kézikönyve CD06) | számos latin fordulat és közmondás szövődik köznapi beszédünkbe, csak éppen eredetük nagyrészt elhomályosult (1998 Új Könyvek CD29) | ’áttetsző’ jeleknek [...] azokat szokták nevezni, amikor a jelölő és a jelölt között fennálló kapcsolat nem egyértelmű, esetleg idővel elhomályosult (2006 Bartha Csilla et al. 3177012, 873).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.