elhunyt mn-i ign, mn és fn 

I. mn-i ign → elhuny.

II. mn 12A7

1. (vál) ’meghalt, halott 〈személy〉’ ❖ Szilágyi Mihály kezdett a’ beſzédhez, a’ ki elsben-is emlékeztette a’ Hazát el-húnyt Hunyadi Jánosnak dits erkltseire (1791 Szekér Joákim 7314003, 162) | A falu apraja nagyja ott volt az elhunyt pap koporsója körül (1882 Rákosi Jenő 8385010, 174) | Az álmok tehát segítik a szorosan vett gyászmunkát, amelyben a gyászoló visszaemlékezik a közös életre, ugyanakkor tudatosítja, mi az, amit az elhunyt ember felébresztett benne, és amiről ezután sem kell lemondania (2010 Murányi Beatrix ford.–Kast 3240001, 69).

2. (ritk) ’régen meghalt, néhai’ ❖ elhunyt eleink korában (1842 Pesti Hírlap CD61) | az elhunyt királyok minden adománylevelét törvényes felülvizsgálat alá bocsátani köteleztessenek (1940 Bánlaky József CD16) | Sok nép hitt abban is, hogy az elhunyt ősök az utódokban újjáélednek (1981 NéprajziLex. CD47).

III. fn 22A (vál)

’halott személy’ ❖ Idvez légy, ismét látlak téged, ki fogantál Engem, föld, szűlötte hazám, te ki egykor Hűs kebeledbe temetsz, amaz elhunytak seregébe (1816 Kazinczy Ferenc levelezése C2566, 451) | Az elhunytakról az igazat kell elmondanunk, s ezt tartózkodás nélkül, és kiméletlenül (1848 Vasvári Pál 8515001, 26) | Linder Béla volt hadügyminiszter édesatyját gyászolja az elhunytban (1919 Világ 2115001, 8) | a ceremónia elsősorban nem az elhunytért van, hanem azért, aki túlélte (1999 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

elhunyt melléknévi igenév, melléknév és főnév
I. melléknévi igenévelhuny
II. melléknév 12A7
1. (vál)
meghalt, halott 〈személy〉
Szilágyi Mihály kezdett a’ beſzédhez, a’ ki elsben-is emlékeztette a’ Hazát el-húnyt Hunyadi Jánosnak dits erkltseire
(1791 Szekér Joákim)
A falu apraja nagyja ott volt az elhunyt pap koporsója körül
(1882 Rákosi Jenő)
Az álmok tehát segítik a szorosan vett gyászmunkát, amelyben a gyászoló visszaemlékezik a közös életre, ugyanakkor tudatosítja, mi az, amit az elhunyt ember felébresztett benne, és amiről ezután sem kell lemondania
(2010 Murányi Beatrix ford.Kast)
2. (ritk)
régen meghalt, néhai
elhunyt eleink korában
(1842 Pesti Hírlap)
az elhunyt királyok minden adománylevelét törvényes felülvizsgálat alá bocsátani köteleztessenek
(1940 Bánlaky József)
Sok nép hitt abban is, hogy az elhunyt ősök az utódokban újjáélednek
(1981 NéprajziLex.)
III. főnév 22A (vál)
halott személy
Idvez légy, ismét látlak téged, ki fogantál Engem, föld, szűlötte hazám, te ki egykor Hűs kebeledbe temetsz, amaz elhunytak seregébe
(1816 Kazinczy Ferenc levelezése)
Az elhunytakról az igazat kell elmondanunk, s ezt tartózkodás nélkül, és kiméletlenül
(1848 Vasvári Pál)
Linder Béla volt hadügyminiszter édesatyját gyászolja az elhunytban
(1919 Világ)
a ceremónia elsősorban nem az elhunytért van, hanem azért, aki túlélte
(1999 Magyar Hírlap)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások