elidál ige 1a (rég)
1. ts ’〈vki v. vmely állítás, érv (ellentétes) állítást, érvet〉 semmissé, érvénytelenné tesz’ ❖ eggyik különössége az az embereknek, hogy midőn az Igazat, a’ mint látszik, bona fide [= jóhiszeműen] keresik ’s ellenkező okaikat előhordják, a’ hallgató nem arra figyelmez a’ mit néki mondanak, hanem azon töri az eszét, hogy mint elidálja az ellenkező állítás támogatásait (1806 Kazinczy Ferenc C2557, 217) | a második házasságra léphetést illető pontban a Catholica vallás nem csak subordináltatik [= alárendeltetik] de épen elidáltatik (1833 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | Azon mentségeit az Alperesnek, hogy a közlött beszédek őtet nem terhelhetik azért, mert nem általa, hanem mások által mondattak, azzal igyekszik a Felperes elidálni, hogy a szólók csak egy szobába s egy jurisdictio előtt mondották a mondottakat, az Alperes pedig az egész hazában publicálta (1839 Kossuth Lajos CD32) | A Rábyt pártfogó táblabíró erre közbeszólt, hogy íme, itt egyik tanúvallomása invalidálja [= érvénytelenné teszi] a másikét, a pro és contra elidálja egymást (1879 Jókai Mór CD18).
1a. ts ’〈a magyar rendi országgyűlés gyakorlatában: ellenkező szavazat(ával vki v. vmely közösség) másik szavazatot〉 semmissé tesz, ill. szavazatát így érvénytelenítve a szavazásból kiiktat, kizár vkit, vmit’ ❖ A kir. városok egymást elidálták (1833 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | És ime tanácskozási termünkben, követ’s tisztválasztáson kivül, csak most volt legelőször egy cortes jelen, szavazás végett, kinek szavazata, mivel tisztán ki nem vehetett első nyilatkozatát ujabb felszólításkor megváltoztatá, maga magát elidálta (1842 Pesti Hírlap CD61) | egyik szavazat a másikat elidálta (1860 Jókai Mór CD18) | néhány renegát ellenzéki, a soproni Simon, a bihari Reviczky stb. a kormánnyal szavazott s megtagadva utasítását, elidálta követtársának szavazatát és többségre segítette a kormányt (1911 Halász Imre CD10).
1b. tn ’〈vármegye (követének) szavazata〉 a két követ ellenkező szavazata miatt semmissé válik’ ❖ A többség, de csak 26 voxal 22 ellen (Zólyom elidált) concertatiót határozott ugyan, de ennek hatósága igen szük határok közé szorittatott (1836 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | a non ultrának ellenzői a felirást pártolák, de a többség 32 megye szavazatával 17 ellen (Torna elidált) izenetet határozott (1836 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | Febr. 5. kerületi ülésben Bars megugrott, Veszprém, Bihar elidált s maradtunk 23 megyével 24 ellen kevesebségben (1848 Kossuth Lajos CD32) | Csanád nem szavazott, minthogy semmire sem szavazhat, mire utasitás nincs. Veszprém és Bihar elidáltak (1848 Kossuth Lajos CD32) | 3 megye nem szavazott vagy elidált (1848 Kossuth Lajos CD32).
2. ts ’〈verselésben: kül. magánhangzó-torlódás esetén hangot〉 szóból kivet, elhagy, ill. hiátust így megszüntet’ ❖ a’ h bet a’ Magyarban nem magán hangzó, (vocalis) hanem edgytt hangzó (conſonans) bár próbáljon akárki ollyan verſet léptetni (ſcándálni) millyet döttzen, mint mikor minden kerékbl edgy edgy talpot veſznek-ki, ha el-ſzopni (elidálni) akarja (1787 Bécsi Magyar Múzsa C0349, 451) | Tedd figyelmessé Prof. Sch(edius) Urat az eránt, hogy itt a’ hiatusok elidálva vannak, mint a’ franczia és olasz versificatióban (1809 Kazinczy Ferenc C2560, 6) | újabb költőink’ legjobbjai elidálják néha két ugyanazon hangzók’ egyikét (1837 Figyelmező C6731, 121) | A h-t nem elidálom (1865 Bodon Ábrahám C1126, IV).
2a. tn ’〈kül. verselésben:〉 ennek gyakorlatával él’ ❖ Én elidálok a’ hol hiátus van. De nem mindenütt (1809 Kazinczy Ferenc C2560, 9) | Ha az Olaszok, kiknek nyelvökben eláradt a’ sok vocalis, elidálnak és prosában is nem csak versben: miért ne elidálhatnánk mi is, kiknek az olaszok után talán legtöbb magánhangzóink vagynak? (1825 Zádor György C4936, 455) | Szóvégi magánhangzó kivetését (elisio) szókezdő magánhangzó előtt ott tartja leghelyesebbnek [Baróti Szabó Dávid], a hol a közönséges szaporabeszéd is elidál: odadta, gazdasszony (1889 Négyesy László 8329003, 102) | [Kultsár István] Kazinczy érveire megjegyzi, hogy a rómaiak kezdetben elidáltak, a görögök soha sem (1906 Váczy János C2569, 577).
Vö. IdSz.