elidegenedés fn 4B
1. ’az elidegenedik igével kifejezett történés’ ❖ oly hidegen alkalmaztattam magamat Strátonitzéhoz, melyböl magais éſzre vehette tölle lett el idegenedéſemet (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0808, 254).
2. ’idegenkedés, (a korábbihoz képest) távolságtartó magatartás’ ❖ Az ember’ külseje egy része sorsának: az arcz, mellyel a’ társaságba lépünk, néha részvétet, sokszor elidegenedést szűl (1845 Eötvös József 8126001, 7) | A külső politika kérdéseiben fölmerűlt ellentét a király és eddigi bizalmas tanácsosainak viszonyában az elidegenedés és feszűltség csíráit fejlesztette ki (1890 Fraknói Vilmos CD55) | a sajtóhajsza elidegenedést szült Németország és Oroszország között (1912 Halász Imre CD10) | A két testvér közti elidegenedés [enyhült] (1992 Mollay Károly ford. [!] CD52).
3. (Fil v. Szoc) ’az az állapot, amelyben az értékteremtő munka által létrehozott tárgyak, a személyes kapcsolatok, ill. a társadalmi viszonyok rendszere az emberek számára idegen, átláthatatlan, ellenséges hatalomként jelennek meg’ ❖ A burzsoázián belül mind erőteljesebbé válik az elidegenedés (1952 Mészáros István 2051026, 82) | A termelőeszközök magántulajdona az elidegenedés alapja. A magántulajdon eltörlésével az ember mintegy visszatér önmagához, visszanyeri emberi mivoltát (1959 Valóság ford. 2056026, 20) | Az elidegenedés korszakának embere […] olyan ember, akinek élete, tevékenysége, tehát individualitásának megnyilvánulásai tőle független, számára véletlen jellegű, tárgyi erőkként ható viszonyok által meghatározottak (1966 Márkus György 9424001, 92) | [a kései Lukács György] belátta, hogy lényeges különbség van a tárgyiasulás és az elidegenedés marxi kategóriái között (1982 Szili József 2028006, 255) | Mindannyian szétestünk, magányossá váltunk, és nem meglepő, hogy a stressz és az elidegenedés ennyire erőteljes a világban, mert a világ hat ránk, de mi nem hatunk a világra (2002 Gedeon Béla ford.–Adams 3117003, 166).
Sz: elidegenedési.
Vö. ÉrtSz.; TESz. idegen; ÉKsz.; SzT.