eljegyzés fn 4B
1. ’az eljegyez igével kifejezett cselekvés’ ❖ Magdolnának el-jegyzésével két Feleségünek ne vádoltassam (1783 Győrffy József¹ ford.–Holberg C1967, 429).
2. ’az az ünnepélyes aktus, amelyen a férfi és a nő (vendégek jelenlétében, ill. jegygyűrű felhúzásával) eljegyzi egymást’ ❖ én soha egy személyt nem készeriteném a’ kéz-fogásra, és el-jegyzésre (1779 Mészáros Ignác ford.–Leprince de Beaumont C3091, 236) | mához két hétre hármas eljegyzés lesz (1834 Vörösmarty Mihály 8524401, 22) | Megtartottuk az eljegyzést. Huszonötéves voltam akkor (1899 Bródy Sándor 8068001, 82) | Az eljegyzésem napján jött egy levél Mányokitól (1919 Schöpflin Aladár CD10) | az ifjú pár eljegyzésének előestéjén (1998 Magyar Hírlap CD09).
3. (kissé rég, átv is) ’az itt kinyilvánított házassági szándékot tartalmazó megállapodás’ ❖ [a magyarok vezére] az els ſzép ſzerentsét fel-bonthatatlan el-jegyzéſſel a’ Tiſzának utolsó partyajig magával vitte (1773 Horányi Elek ford.–Nádasdy 7141001, 2) | resultus a sponsalibus: kéz viszsza vétele, el jegyzéstl való el állás (1807 Ottlik Dániel C3374, 150) | Nornenstein fel fogja bontani fiának eljegyzését Rafaelával (1875 Jókai Mór CD18) | [a kisasszonynak] a minap ment vissza az eljegyzése (1922 Krúdy Gyula CD54).
4. (ritk, átv is) ’a jegyeseknek a házasságkötésig tartó kapcsolata, állapota; jegyesség’ ❖ A’ házaſſágot meg elözte a’ mátkaſág, vagy el-jegyzés mely vólt egy gyürü, vagy egyéb ajándék, mellyet Déakúl Arhabumnak hivtak (1793 Parnasszusi időtöltés 7036009, 19) | A Székelykő völgyében a vőlegény és menyasszony az eljegyzés idején át végtől végig az utolsó napig tanulják egymást – tisztelni. Az első csókot az esküvő után váltják (1877 Jókai Mór CD18) | Ezek az évek a kutatói és az oktatói pályával való végleges eljegyzésén kívül nemcsak a speciális ismeretek megszerzését, hanem egyben már az európai kitekintésű fiatal kutató későbbi világméretekben gondolkodó szemléletének a megalapozását is jelentik (1983 Kecskés Mihály CD30) | II. András Theodórosz leányát, Máriát jegyeztette el Béla fiával, és a menyasszonyt magával is hozta Magyarországra. Ebből az eljegyzésből 1220-ban sírig tartó, boldog házasság lett (2000 Kristó Gyula CD17).
Sz: eljegyzési.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.