elkacag ige 2a

1. ts elkacagja magát ’hirtelen kacagni, nevetni kezd’ ❖ el-katzagák magokat, és nagy hahotát tsapának (1776 Esopus meséi ford. C1642, 145) | Jónás mester meg nem állhatta, hogy el ne kacagja magát (1867 Tolnai Lajos 8483017, 8) | Egyik-másik [haldokló] olyan fontoskodó méltósággal nyulik végig, hogy el kell magamat kacagnom (1921 Kosztolányi Dezső 9359179, 219) | [Bucsi István] reatalált Sánta Istánka Kárujra, nezi, nezi, nezi, s elkacagja magát (1981 Dömötör Tekla 1039006, 86).

2. tn ’huzamosan hangosan nevet, kacag (vkin, vmin)’ ❖ [a tréfán] órákig elkacagnak (1853 Vahot Imre C4632, 56) | úgy el tudott kacagni Ákis királyon meg szent Dávid királyon, mint egy gyerek (1880 Jókai Mór CD18) | Elkacagtunk öt percig (1935 Szép Ernő 9665044, 126).

3. ts (irod) ’nevetve, kacagva mond ki v. ad elő vmit’ ❖ A satöbbik helye ugyan ki volt töltve ékes szép frázisokkal, de azokat Ilonka részint átfutotta, részint úgy elkacagta, hogy nem lehetett hallani, mit olvas (1867 Jókai Mór CD18) | Egy szót keresek […]. Új szót, mely fájva zeng, új szót, mely zengve fáj, mely altat és ébreszt, melyben szent béke cseng. Melyet elsírni jó és elkacagni üdv! (1922 Falu Tamás CD10) | az egyszótagosra fasirozott angol vagy a magánhangzókkal édes olasz nyelven kell kijajgatniok és elkacagniok szívügyeiket? (1927 Németh László² 9485024, 26).

4. ts (rég, irod) ’nevetéssel, kacagással elűz, elmulaszt, elfeledtet, es. elfojt vmit’ ❖ világi ledérségekkel elkaczagni a’ bút (1843 Frankenburg Adolf C7134, 352) | [A könyv] megkerített, valaminek a révén, amit ma és jó néhány emberöltője némává tagadunk, elkacagunk, visszafullasztunk magunkba élettel és irodalommal […]. A „naivitás” nem elég komoly szó rá, s a „jóság” nem elég alázatos (1910 Kaffka Margit CD10).

5. ts (rég, ritk) ’〈időt〉 nevetéssel, kacagással tölt ki’ ❖ az időt telhetőleg elkaczagták s elenyelegték (1860 Ágai Adolf–Zilahy Károly ford.–Gerstäcker C0551, 2).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

elkacag ige 2a
1. tárgyas elkacagja magát
hirtelen kacagni, nevetni kezd
el-katzagák magokat, és nagy hahotát tsapának
(1776 Esopus meséi ford.)
Jónás mester meg nem állhatta, hogy el ne kacagja magát
(1867 Tolnai Lajos)
Egyik-másik [haldokló] olyan fontoskodó méltósággal nyulik végig, hogy el kell magamat kacagnom
(1921 Kosztolányi Dezső)
[Bucsi István] reatalált Sánta Istánka Kárujra, nezi, nezi, nezi, s elkacagja magát
(1981 Dömötör Tekla)
2. tárgyatlan
huzamosan hangosan nevet, kacag (vkin, vmin)
[a tréfán] órákig elkacagnak
(1853 Vahot Imre)
úgy el tudott kacagni Ákis királyon meg szent Dávid királyon, mint egy gyerek
(1880 Jókai Mór)
Elkacagtunk öt percig
(1935 Szép Ernő)
3. tárgyas (irod)
nevetve, kacagva mond ki v. ad elő vmit
A satöbbik helye ugyan ki volt töltve ékes szép frázisokkal, de azokat Ilonka részint átfutotta, részint úgy elkacagta, hogy nem lehetett hallani, mit olvas
(1867 Jókai Mór)
Egy szót keresek […]. Új szót, mely fájva zeng, új szót, mely zengve fáj, mely altat és ébreszt, melyben szent béke cseng. Melyet elsírni jó és elkacagni üdv!
(1922 Falu Tamás)
az egyszótagosra fasirozott angol vagy a magánhangzókkal édes olasz nyelven kell kijajgatniok és elkacagniok szívügyeiket?
(1927 Németh László²)
4. tárgyas (rég, irod)
nevetéssel, kacagással elűz, elmulaszt, elfeledtet, es. elfojt vmit
világi ledérségekkel elkaczagni a’ bút
(1843 Frankenburg Adolf)
[A könyv] megkerített, valaminek a révén, amit ma és jó néhány emberöltője némává tagadunk, elkacagunk, visszafullasztunk magunkba élettel és irodalommal […]. A „naivitás” nem elég komoly szó rá, s a „jóság” nem elég alázatos
(1910 Kaffka Margit)
5. tárgyas (rég, ritk)
〈időt〉 nevetéssel, kacagással tölt ki
az időt telhetőleg elkaczagták s elenyelegték
(1860 Ágai Adolf–Zilahy Károly ford.Gerstäcker)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások