elkalapál ige 1a
1. ts ’(kalapács)ütésekkel laposra, simára ver vmit’ ❖ a nitek [= szegecsek] fejét megkísérelték elkalapálni (1964 Bóna István CD52) | Előrántom őket [ti. a pisztolyokat], finom gyúszerkezetük durván elkalapálva (1978 Kabdebó Tamás 9816001, 39) | A fűzfalevél alakú részben vasszegecs van, amely a tegeznyak alatt rögzíti a fogantyút, és a tegez feneke irányában hosszan el van kalapálva (1994 Mesterházy Károly CD58) | A fémszövedéket méretre szabta, a drótvégeket gondosan elkalapálta – így nem akad beléjük a gyerek ruhája (2002 Lakáskultúra CD39).
1a. ts (biz) ’〈embert, állatot〉 elver v. megver’ ❖ [az apród a korbáccsal] ugy elkalapálta Bojtár fejét, nyakát, hátát, mig végre az állat reszketni kezdett (1847 Jósika Miklós C2403, 14) | jaj! mi végei lőnek E sokat akarásnak? Elkalapálta végét [a kutya] a farkának (1879 Bartók Lajos C0874, 81) | Ezt itt lábon lőtték, és elég csúnyán el is kalapálták. Asszem, mentő kéne neki (2009 Torma Péter ford.–Larsson 3321003, 433).
1b. tn (rég, ritk) ’huzamosan ütöget vhol’ ❖ [az orangután vánkosának elsimítását] a kezefejével szokta végezni s nem ritkán öt perczig is elkalapált egy helyen, a hol neki egyenetlennek tetszett (1860 Vasárnapi Újság CD56).
2. ts (Sp, biz) ’〈verseny v. mérkőzés során: ellenfelet〉 legyőz’ ❖ [Kovács Tamás] Boros helyére Navarretét küldte pástra, aki köszönte szépen a bizalmat, s annak rendje és módja szerint 8:4-re elkalapálva Ducheix-t, 20:19-es vezetéshez juttatta a csapatot (1995 Magyar Hírlap CD09) | A német labdarúgó-bajnokság csúcstalálkozójának nevezett összecsapáson a listavezető Bayern 4-1-re elkalapálta a második helyen álló vendégét, a Leverkusent (2000 Magyar Hírlap CD09).
3. ts (biz) ’〈zeneművet〉 hangszeren eljátszik’ ❖ Zongoráján néhány keringőt ügyesen tudott elkalapálni (1845 Nagy Ignác C3272, 165) | Az öreg Csalinak majd kidüledt a szeme, úgy verte a cimbalmát. […] Kalapáld el öreg azt a nótát (1880 Tóth József² C1519, 76) | Odaül hát a leány némi szabadkozással a zongorához s elkalapál azon egy Mozartot (1958 Magyar Nemzet szept. 7. C0354, 9).
3a. tn (rég, ritk) ’képes v. hajlandó hangszeren játszani’ ❖ a zongorán csak elkalapál valahogy (1891 Pálffy Albert C3403, 28).
Vö. CzF.; ÉKsz.